A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-29 / 4. szám
Egy kész terv.... nehéz benne szövetet látni. A csoportvezető Nem lenne őszinte és nem Is tehetek senkinek szemrehányást azért, hogy ha teszem azt, szövetet vásárol ruhára, kabátra1, bármire, nem is gondol az áru tervezőire, még gyártóira sem. Egyszerűen: tetszik — nem tetszik. Jómagam is így vagyok ezzel, ha bármit veszek: szép, célszerű, megfelelő — vagy nem. Mégis „illő" lenne többet tudnunk róluk — az iparművészekről. Úgyszólván nincs gyártásra kerülő ipari termék, a legkisebb csavartól az autóbuszig és a felhőkarcolóig, melyek tervezésénél ne vennének figyelembe (tudatosan is) esztétikai szempontokat. Minden áru gyártását egy szakemberekből álló bizottságnak kell jóváhagynia, ahol helyet kapnak ipar-, és képzőművészeink is. Nem is lehet másként. Még a leggyakorlatiasabb felhasználásra kerülő terméknek is van bizonyos (nem lebecsülendő) „esztétikai küldetése". A Pofana, Szlovákia egyik legnagyobb, legismertebb textilgyára. Szakemberek is szuperlatívuszokban beszélnek termékeikről, 'leginkább az ötletes, fantáziadús, ízléses tervezést dicsérve. Én a laikusnak kötelező szerénységen túl sem mondhatok mást: szép és még szebb mintázatú szöveteket láttam itt. . . Fogalmi zavar, pontatlanság — nálam. Bizonytalanság és görcsös, pontos definiálásra való (már-már túlzó) törekvés Szekerka Tamás és Gulyás Sámuel részéről... Lexikonjaink, szakkönyveink terminológiája sem egyöntetű — s mindinkább meghonosodik nyelvünkben az angol eredetű „desing" (diszáju) kifejezés. Ipari formatervezés? — Nem „formát" tervezünk — helyesbít egyikük —, hanem anyagot, illetve mintát... Ha kerülni akarom a desing kifejezést — bár „műhelyük" ajtaján is ez áll — marad a nehézkes „textilminta-tervezés". Az iparművész ellen is tiltakoznak. .. — Ugyan — legyint Gulyás Sámuel —, egy iparművész itt megbukna... Meg is bukott, hiszen voltak ilyen kísérletek. .. Ő tudja, a tervezők héttagú csoportjának ő a legrégibb tagja. Héttagú csoport, mégis „öt plusz két tervezőről" beszélnek. — A „plusz kettő" — mosolyog a csoportvezető, Szekerka Tamás — két fiatal, kezdő kollégánk. Ahhoz, hogy valaki itt „úgy igazából" tervező legyen, hosszú évek tapasztalata kell. Hogyan lesz vafafci mintatervező a textiliparban? A technika, technológia tökéletes ismerete itt is alapkövetelmény. A legjobb ajánlólevél valamelyik textilipari szakközépiskola szövőipari szakán szerzett érettségi bizonyítvány, bár egyre több o főiskolát végzett tervező. Három éve Ruzomberokban (Rózsahegyen) a textilipari szakközépiskolában tervező szak is nyílt. .. A jó színárzék, formai kombinációs készség, jó „ízlés" magyarázásra sem szoruló követelmény. Az pedig, hogy „gyakorlat teszi a mestert" itt többszörösen igaz. Hogyan születik egy új szövet? Egyszerre mosolyodnak el s két papírlápot tesznek elém. A nagyobb rejtelmes számok soraival' teleírva, a másik mint egy megfejthetetlen keresztrejtvény, sok fekete kockától tarkállik. Ez így együtt egy kész terv... Nehéz benne szövetet látni. Szekerka Tamás lelkesen, bele-belefeledkezve, de élvezetesen magyaráz. — Vannak, ugye, divatszínek és divatos minták. Ezeket a prágai ÚBOK- tól, a Lakás- és öltözködéskultúra Intézetétől kapjunk. Ők ezt egy sor külföldi intézettel együttműködve, előzetes felmérések alapján állapítják, „jósolják" meg. Az így kapott általános irányvonalat egyeztetjük gyárunk műszaki lehetőségeivel. Persze ez még nem minden. Mi is végzünk előzetes felméréseket, tapasztalatokat cserélünk más üzemekkel, de számos más szempontot is figyelembe kell vennünk. A divat két idényt ismer, ezek — tavasz—nyár és ősz-tél. Minden idény előtt tájékoztatón, amolyan szemináriumon veszünk részt. Itt már csaknem pontosan behatárolódik a tervező munka „mozgási területe"... Egy-egy minta négy-hat színvariációban készül. Házi műhélyünkben ezekből mintaszövetet készítenek. A minták közül szakemberek választják ki a gyártásra kerülőket. Az egy-egy szezonra tervezett mintákat először az üzemi bemutatón bírálják el. Már itt is megbukhat számos terv. Ezután egy sor különböző színtű szakmai bemutató következik. Talán tizediknek említik partnereim a Centrotex külkereskedelmi vállalat bemutatóját de még ezzel sincs vége, ezt egy országos bemutató követi. Ezek után kerül csak gyártásra, az új szövet. Elvben csak a legjobb mintatervek juthatnak át ennyi rostán, 200 közül átlag 35—40. Mindez időigényes. A textiltervezők két évre előre dolgoznak. Vagy még többre. A Pofonéban most szövik az 1978—79-re tervezett szövetek, mintadarabjait. — Persze, a végső szót mindig a fogyasztó, a vásárló mondja ki —• jegyzi meg Gulyás Sámuel, s ebben igazat kell neki adni. Sikereik felől faggatom őket. Tudom, jó előre tájékozódtam, lenne miről beszélniük, mégis három mondattal „intézik" el a kérdést. — A terveink alapján gyártott termékek számos elismerést hoztak a vállalatnak a trencíni, íibereci, brnói kiállításokról, vásárokról. A legnagyobb elismerés azonban, hogy termékeink java keresett cikk a hazai, de egy sor külföldi piacon is. Különösen az itt gyártott kártolt szövetek. — Megbecsülik a mintatervezők munkáját? — Nincs különösebb okunk panaszra. Igaz, néha mintha két tűz között lennénk. A gyártási osztály szerint túl széles a skála. Igazuk van. A gyártás szempontjából nem mindegy, hogy egyfajta szövetet gyártunk-e, vagy havonta, kéthavonta újat. Az eladási osztály viszont a választék bővítését kéri. Hogy még mindig gyakran elhangzanak lekicsinylő vélemények a mintatervezők munkájával kapcsolatban? Hát persze. Ez azonban nem veszi el a kedvünket. Sok-sok mintát, illetve terméket kedvezően fogad a fogyasztóközönség, divat rangjára emeli, s ez a legnagyobb elismerés, amiben részünk lehet. PALHAZY JÓZSEF és a szerző felvételei M. Borsky A
