A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-22 / 3. szám

Néhány évig tartó pesti em­beri és írói nyomorgás után (1873—1877), melynek átme­netileg a házassága is áldo­­• zatul esett, Mikszáth rövid szegedi tartózkodása idején (1878—1880) vált országosan ismert íróvá. Pestre való visszatérése után az­tán abban a három évtizedben, amely az életéből hátra volt, tüneményes pá­lyát futott be. „Az isten meghagyta ér­ni, hogy egykori fényes álmaimat meg­valósítva lássam — írta 1882. febr. 16- án elvált feleségének, akinek a kezét ebben a levélben újra megkérte. — Bent ülök 34 évvel az akadémiában, ki­köszörültem minden csorbát, nevemet magasztalólag említi az ország és a külföld, szeretet vesz körül, ahová lé­pek, a jövedelmem hatszor akkora, mint amennyiről valamikor ábrándoz­tam." írói pólyájának ebben az emberöltő­­nyi siker-szakaszában is a gyermekkor, a szülőföld és a vármegyei praxis ma­radt a fő élményforrósa (ehhez társult aztán hasonló dús téma- és ötletfor­TURCZEL LAJOS: szlovák lakosságú szülőfalujában is­merkedni kezdett. Ezek az ismeretei az­tán nemcsak selmeci diáksága idején bővültek, hanem Balassagyarmaton is, ahol a joggyakorlata folyamán szlovák vagy szlovák származású tisztviselőkkel és nemesekkel is ismeretséget kötött, és egyszerű, népi szlovák ügyfelekkel is érintkezett. Ilyen előzmények után természetes­nek vehető az a módszere, hogy a szö­vegében igen gyakran szlovák szava­kat, mondatokat, verseket és verstöre­dékeket használ, s a szlovák népköl­tészetből sokat idéz. A Beszterce ostro­ma egyik helyén például az ősi szlo­vák mondavilágra utal: .......Gyönyö­rű, vadregényes út Sztrecsnó és Óvár gyűjteményt adott ki a Vág menti vá­rak népmondáiból. Mikszáth szlovák recepciója eléggé késedelmes volt. „Realizmusa és szarkazmusa miatt keresett szerzőnek számított, de többen azt tartották, hogy kevés jóindulattal viseltetik a szlová­kok iránt — írja Rudolf Chmel szlovák irodalomtörténész. — Csak néhány szer­ző (először Czambel-Danielovic) állapí­totta meg, hogy a szlovákoknak soha­sem ártott.” (R. Ch.: Literatúry v kon­­tachtoch, 1972, 94. old.) 1918 előtt kö­rülbelül 125 fordítás jelent meg tőle szlovák újságokban és folyóiratokban, könyvalakban pedig többek között A lohinai fű, A jó palócok, A tót atyafiak, a Szent Péter esernyője és a Gavallé­rok. Népszerűsége a szlovák nyelvterü­leten 1945 után kulminált: 1945 és 1972 között 10 regénye jelent meg, közülük három két kiadásban, egy pedig három kiadásban. Mikszáth életművében cseh motívu­mokat, sőt témákat is találunk. Jókai­hoz hasonlóan több művében szere­peltet Bach-korszakbeli cseh hivatalno­kokat, zsandárokat és katonákat. A Huszár a teknőben című elbeszélésé­ben is van egy ilyen alak: Jarobitsek Vencel káplár, aki a magyarokkal szem­ben gyakorolt zsarnoki viselkedését egy anyai levél hatására változtatja meg. „Légy kíméletes irántuk; tartózkodj a durvaságoktól, mert minden kölcsönben rásként a parlamenti élet, melyről főleg híres karcolatai és az azokból összeál­lított kötetek — A tisztelt Ház, Club és folyosó, A politika svindlerei — adnak mozgalmas képet). A „görbe ország” tájaitól és embe­reitől egy pillanatra sem tudott elsza­kadni, a palóc és a szlovák vidékek és alakok — az Új Zrínyiász kivételével — sűrűn szerepelnek legkiemelkedőbb mű­veiben is. A Különös házasság esemé­nyei jelentős mértékben a magyar, szlo­vák és ruszin nyelvterület érintkezési helyein, a volt Zemplén, Ung és Bereg megyékben játszódnak. A Noszty fiú esete Tóth Marival ezekkel a monda­tokkal kezdődik: „Abban az időben nyalka huszárezred feküdt Trencsén­­ben. Jó dolga volt a szép szőke tren­­cséni szlecsinkáknak és nyevesztáknak.” A Két választás Magyarországonnak a hőse, Katánghy Menyhért — a Gaval­lérok alakjaihoz hasonlóan — sárosi dzsentri származék; Kassán jár közép­iskolába, és orvosi praxisát is ott kez­di meg. A Beszterce ostromának (és a Kísértet Lublónnak) a helyszínét már a cím jelzi. Ehhez hasonlóan, teljesen vagy nagyrészt az itteni földrajzi kör­nyezet alkotja a helyszínt A fekete vá­rosban, A tót atyafiakban, A jó paló­cokban, a Szent Péter esernyőjében, Az eladó birtokban, A lohinai fűben, a Nemzetes uraimékban, A vén gazember­ben, a Prakovszky, a siket kovácsban, a Kozsiborovszky üzletet kötben, az Aranyos csikó, Magyarország lovagvá­rai, Huszár a teknőben, Csősz. kir. bor című elbeszélésekben stb., stb. Az itte­ni tájakon lejátszódó regényekben és elbeszélésekben a palóc és a szlovák alakoknak valóságos galériája vonul el a szemünk előtt. A gyakori szlovák cou­­leur locale-ról érdemes külön is szólni. Ennek példájaként a Szent Péter eser­nyője is felhozható; ennek a műnek olyan szlovák táj- és embertelítettsége van, hogy a horvát fordításához (Ki­­sobrán Sv. Petra, Zágráb 1914) mél­tán használhatták ezt az alcímet: ro­mán iz slovackoga svijeta (regény a szlovák világból). Mikszáth a szlovák néppel, nyelvvel és népköltészettel már gyermekkorában, között. Szeszélyes alakzatú sziklák nagy üregekkel, (ezek egyikében lakott a hatalmas Nohták madár, aki a Szva­­topluk kisebb lányát elragadta, felesé­gül vette, gyermeket nemzett vele), ezeréves fák, a völgybe száguldó pa­takok váltakoznak egymással tarkabar­kán." A Különös házasságban többek között ezt a népdaltöredéket idézi: „Já­szom pan, velkí pan, Toto je moj tuli­pán." Frappáns szlovák tájbemutatásai közül A tót atyafiak remek elbeszélésé­ben, a Lapaj, a híres dudásban ez ta­lálható: „Méla csend ül a tájon. Az öreg Fátra mogorván néz le fényes sze­mével: a csillogó pásztortüzekkel az éj­be, a felhők feketén ereszkednek alá, mintha láthatatlan köppenyt akarnának a tolvajok nyakába lebocsátani, míg a költői Garam habjai alant a völgyben 'gyorsan locsogják: Lapaj nem lát ilyen­kor. Csöpp, csöpp, csöpp! Lophattok most." Számtalan szlovák népi alakja közül — A tót atyafiak híres dudása, Lapaj és a Talári herceggel szembeszálló ba­csója, Olej Tomás mellett — a Különös házasság falusi ezermestere, Vidonka Józsi emelkedik ki. Szlovák származású elmagyarosodott polgári és nemesi ala­kokkal is gyakran találkozunk nála. Mi­vel a kor nacionalizmusának hatására a magyarosításra helyeslőén tekintett, ezeket a figurákat a kedélyes humor élénk színein keresztül mutatja be, de — mint az a Beszterce ostroma rene­gát írnokánál, Klivényinél látható — a humor világos színeibe itt-ott belekeve­ri a gúny és megvetés sötét árnyalatát is. Nemzetileg öntudatos alakjai közül a Holt kortes nemesi hőse, Wrbovszky Szaniszló említhető, aki az írónak szlo­vák népdalt énekel, és eldicsekszik neki azzal, hogy a Matica slovenskában történik” — írja neki az édesanyja, és beszámol arról, hogy a viszonosságra hivatkozva náluk is garázdálkodik egy bekvártélyozott magyar huszár, aki még arra is rávetemedik, hogy „délutánon­ként kardostul, tarsolyostul, befekszik egy teknőbe, s nekem, szegény öreg anyádnak órákig kell őt ringatnom, míg elalszik". A Más udvar, más levegő cí­mű elbeszélésben az ismert Holubár­­mondát dolgozza fel, de az ő híres Ho­­lubárját Budán akkor is nagy elisme­résben részesítik, amikor a fiatal Má­tyás király nyilvános viadalban legyő­zi őt. „A cseh vitéz még sok európai udvart bejárt, s mindenütt nemcsak magasztalta Mátyás nagylelkűségét, vi­tézségét, férfiasságát, de néhány év múlva vissza is tért megint Magyaror­szágba, megházasodott és Fejér me­gyében telepedett meg, hol a mara­dékai még éltek a XVII. század köze­pén." Az 1945 előtti időkben Mikszáthot cseh nyelvre Frantisek Brábek és Gus­­táv Narcis Mayerhoffer fordították, és könyvalakban öt, folyóiratban közölve pedig harmincegy fordítást adtak ki tőle. 1945 után Csehországban is meg­nőtt a Mikszáth iránti kereslet: 1965-ig hét műve jelent meg, közülük a Külö­nös házasság három, a Beszterce ost­roma és a Noszty-fiú esete Tóth Mari­val pedig két-két kiadásban. Ma Szlovákiában Mikszáth-emlékmű az író szülőfalujában, Szklabonyán ta­lálható. Szklabonyát 1910-ben Mik­­száthfalvónak nevezték el, s 1919-ig ezen a néven szerepelt. Mikszáth szü­lőháza nem maradt fenn, a magyar feliratú emléktáblát („Itt élte át szülei házában Mikszáth Kálmán gyermek- és ifjúkorát, 1852—1872") a szülei későb­bi lakóházán helyezték el. CSONTOS VILMOS Hagyaték örökségként amit hagyok, Barázdából kelő dalok. Nem papírra; égre írta, Röptében szürke pacsirta. S az érti csak, kit alatta Táncoltatott eke-szarva, S fölnézett a magasságba, Ha csattant a madár szárnya, S úgy érezte: simogatják Szívét — ha zeng a magasság... — örökségként ennyit hagyok. Zengjetek pacsirta dalok, Égre írva — mindörökre, Hogy azt kéz le ne törölje. TÖRÖK ELEMÉR Ballada 1940>ből A Sárvég utca emléke még visszatér lobogni sorsomul nézem hogy közelít a jegenyék árnya közt felém egy régi kép Ezerkilencszáznegyven anyám betegágyban öcsém sír a kosárban kint nyár van eper érik a fán eper az ebédünk eper a vacsoránk anyám betegágyban öcsém sír a kosárban nem járok iskolába vigyázni kell a házra síró csecsemő öcsémre három húgomra s fáj hogy nem járhatok már egy hete iskolába magas az eperfa eper lesz ma is vacsorára apám elment Ungvárra oda jár munkába ezerkilencszáznegyven kint nyár van gyereksírás a kosárban anyám beteg nem kel fel az öcsémnek tej kell epret dugok a szájába de hiába estére meghal anyám nem bánja ,,jól járt szegény" — mondja másnap temetés harmadnap árverezés elárverezik a házat az udvarra viszik a betegágyat mi sírunk hívjuk apánkat ezerkilencszáznegyven kint nyár van csend a házban és az üresen maradt kosárban 15

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents