A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-18 / 24. szám
SZÖVETKEZETI NŐK SZÖVETKEZETI ASSZONYOK JOZEF VRTIAK kiállítása a Csallóközi Múzeumban És jöttek az asszonyok. Megálltak a kép előtt. — Te, Terus, ott a szélen akár te is lehetnél. Neked is van ilyen sárga kendőd. — Kötényed is — mondta a másik asszony. Nevettek. Pedig nyilván komolyan gondolták, hiszen valóban, ők is lehettek volna a képen. Szövetkezeti asszonyok. Rendhagyó látogatók. A falon a kép: Szövetkezeti asszonyok. Meleg, lágy színek. A szabad ég alatt, kinn a mezőn, egy facsemete mellett kosztolnak az asszonyok. Tej, karéj kenyér. — Már csak azért is megnézzük a képet — mondták az asszonyok —, mert ilyet nálunk is festhetne a piktor. Tetszett nekik a kép. Eljöttek személyesen a kiállításra. Eljött a szövetkezet vezetősége, jöttek mások is a szövetkezetből. Hogy ezzel is támogassák a kiállítás látogatottságát, hiszen szövetkezetük védnökséget vállalt. Eljöttek a géléi asszonyok is. Falujuk nincsen messze Dunaszerdahelytől. Nem bánták meg, hogy ellátogattak a Csallóközi Múzeumba. Megnézték a képeket, a Szövetkezeti asszonyok című kép előtt elidőztek. — A kiállítás látogatóinak tetszettek a képek — mondja Mag Gyula, a Csallóközi Múzeum igazgatója. — Kivált az idősebb nemzedéknek tetszik Jozef Vrtiak festőművész realista festőmódja. Az emberek úgy érzik, mintha itt nálunk festette volna ezeket a képeket. Mi is megállunk a Szövetkezeti asszonyok előtt. — Érdekes, minden látogatónk megállt itt. Egyébként jóleső érzéssel nyugtázzuk, hogy a védnökséget vállaló gelleiek testületileg eljöttek, hogy ezzel is mutassák, komolyan veszik a védnökséget. Gelle (Holice) az összevonások után sem nagy község. Falvakból állt össze, felszántották a mezsgyét, rátértek a szövetkezeti gazdálkodásra. Valamikor e kis falvak egyszerű, szorgalmas népe tengődve küszködött a megélhetésért. Többnyire egy-két holdas, sokgyerekes gazdák, néhány szolgalegény, béres. A munkától korán elvirágzott asszonyok, mezítlábas gyerekek. Képeket csak a templomban láttak KAPÁLÁS meg a kalendáriumok gyűrött oldalain. Éppúgy birkóztak a földdel, mint Vrtiak parasztjai valamivel feljebb, olyan vidéken, ahol már dombok, sőt hegyek is vannak. — Ha nem lennének ezek a hegyek, a mi vidékünk is lehetne — mondogatták a rónaságiak Vrtiak tájképeiről. A szövetkezeti motívum sokat szerepel Vrtiak képein. Még a szerdahelyi kiállítás előtt festett egy szép nagy képet, „A szövetkezeti eszme győzelme" a címe. Ezt a képet ugyan nem állították ki a Csallóközi Múzeumban, ám ez az elnevezés jellemzi a szerdahelyi kiállítást is, ez tulajdonképpen az alapgondolata. Az elkötelezett művész több képen megörökítette a mezők mun-HAZA kás népének színes világát. Kapálás, Szálláson, Szőlőhegyen, Faluvégen, Garammenti lány, Szövetkezeti dolgozó — a szövetkezeti tagok munkájának egy-egy pillanata. A munkát megörökítő színes vallomásokon kívül tájképeit is közel érezzük magunkhoz. Ragyogó színeket visz fel a vászonra a természeti táj szépségeinek bemutatására törekszik, gyakran realista ábrózolómóddal. Témavilága változatos a művészeti érdeklődése széleskörű. Következetes elkötelezettséggel a jelent is elénk tárja, a jelenhez kötődnek művei, ebben különbözik elődeitől — Benkától, Bazovskytól Szerdahelyi kiállításának katalógusa rámutat: A művész életképein megtalálható a falusi ember típusa. Az ő munkáját, örömét, bánatát, szerelmét ábrázolja. De ezeken a képeken hősei már nem úgy szerepelnek, mint a szlovák festészet alakulásokor szerepeltek Benka és Bazovsky vásznain, hanem a megváltozott életet dokumentálják. Vrtiak nem idillikusán festi szövetkezeti dolgozóit, nem örökíti meg ünneplő köntösben a mezőn dolgozó parasztot, mint tette Benka és képein mégis meg tudja mutatni mennyire megváltozott a falusi életmód, a falusi ember élete. Arra a kérdésemre, miért adta egyik képe címének: A szövetkezeti eszme győzelme, s miért éppen ezt a képét küldte el a felszabadulás 30. évfordulója alkalmából megrendezett nagy képzőművészeti tárlatra, így válaszolt: — Azért, mert úgy érzem, hogy éppen a szövetkezeti gondolat győzelme jelenti jubiláló köztársaságunk egyik legnagyobb sikerét. Ezért nevezik Vrtiakot a szövetkezeti eszme festőjének. — os — 16
