A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-18 / 24. szám
dóst indítottak, így tehermentesítették a magyar Vörös Hadsereget. A csehszlovák csapatok támadásba lendültek és Salgótarjánt fenyegették. A bányavidék munkásai fegyvert fogtak és egészen addig segítettek a támadók feltartóztatásában, míg a 6. vörös hadosztály meg nem érkezett erre a frontszakaszra és vissza nem szorította az ellenséget. Május első felében új zászlóaljak, ezredek érkeztek az északi frontra. Május 20-án megkezdődött a vörös csapatok offenzívája. Másnap a munkásezredek visszafoglalták Miskolcot és Fülekig nyomultak előre. Az általános támadás az északi front egész szélességében május 30-án indult meg. Kibontakozott a nagy jelentőségű északi hadjárat. A Vörös Hadsereg május 30-án visszafoglalta Ipolyságot, Losoncot, s június 4-én elérte a Tokaj— Rimaszombat—Zólyom — Léva vonalat, öt nap alatt a csapatok helyenként 70—80 km-t nyomultak előre. Június 6-án a vörös csapatok visszafoglalták Kassát, s néhány nappal később Bártfánál elérték a lengyel határt. Egyidejűleg a Bodrogközt is megtisztították az ellenségtől. Stromfeld Aurél ezredes, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke dolgozta ki és irányította a hadműveletet. Stromfeld az Osztrák—Magyar Monarchia egyik legtehetségesebb vezérkari tisztje volt. A Vörös Hadsereg győzelmeihez hozzájárult, hogy a csehszlovák katonák nagy része nem akart a népek szabadságáért küzdő proletár testvérei ellen harcolni. A csehszlovák baloldali szocialisták szembe fordultak a burzsoázia háborújával, felvilágosító tevékenységük eredménye, hogy a csehszlovák katonák közül sokan megtagadták a harcot. A Vörös Hadsereg sikeresen folytatta további hadműveleteit és egész Kelet- Szlovákiát megtisztította a csehszlovák burzsoá csapatoktól. A felszabadított területeken tanácsok alakultak, s 1919. június 16-án kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. Antonín Janousek cseh kommunista, a kladnói munkásmozgalom régi harcosa került a szlovák tanácskormány élére. A Szlovák Tanácsköztársaságot a szlovák munkások, parasztok és katonák, a magyar munkásság, a magyar Vörös Hadsereg segítségével teremtették meg. Ez volt az első kísérlet a munkások és parasztok államának létrehozására Csehszlovákia területén. A Szlovák Tanácsköztársaság megalakulása nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar tanácshatalomnak nincsenek hódító szándékai, felszabadító harcával testvéri segítséget nyújt a szlovák dolgozóknak. A szlovák tanácskormány kiáltványt bocsájtott ki, amelyben az oroszországi és a magyarországi tanácsköztársaságot szövetségesének tekinti és első üdvözletét „a még elnyomott cseh proletár testvéreinek" küldi. Megkezdték a szlovák Vörös Hadsereg szervezését. Több olyan rendeletet tettek közzé, amelyek a szocialista átalakítást biztosították. Az északi hadjárat sikere az antant hatalmakat újabb manőverezésre késztette. A katonai intervenció fokozásával fenyegetőztek. A győztes imperialista hatalmak nevében Clemenceau francia miniszterelnök június 13-án közölte, hogy a román csapatokat a Tiszántúlról „abban a pillanatban visszavonják, amikor a magyar csapatok kiürítik Csehszlovákiát". Június 28-án hosszú vita után a pártvezetőség a visszavonulás mellett foglalt állást, s a tanácskormány másnap ilyen döntést hozott. Az északi hadjárat győztes vörös csapatai június 29-én parancsot kaptak, hogy vonuljanak vissza a Clemenceau-jegyzékben megállapított vonalra. Ez azt jelentette, hogy feladták az északi hadjárat során felszabadított területeket. A visszavonulásra azért került sor, mert a tanácskormány hitt abban, hogy az antant megtartja ígéretét és visszavonja csapatait a Tiszántúlról. Persze Clemenceau nem tartotta meg ígéretét, így a visszavonulás egy egyoldalú ultimátum vészterhes végrehajtása volt. A vörös csapatok visszavonulása a Szlovák Tanácsköztársaság összeomlásához vezetett. Az egyoldalú visszavonulással rendkívül súlyos hibát követett el a tanácskormány. Megrendült a Tanácsköztársaság tekintélye és belpolitikai helyzete. Egyre nyíltabban követelte a polgári demokrácia visszaállítását. A tisztikar egy része is az ellenforradalom aktív támogatójává vált. Az ellenség 174 ezer embert összpontosított a dunántúli hadműveletekre. Ennek egyik felét a román csapatok, másik felét pedig jugoszláv és francia egységek alkották. A többszörös túlerő és a Vörös Hadsereg tisztjeinek árulása visszavonulásra késztette a proletár hadsereget. A belső aknamunkával megbénított és súlyos nehézségekkel küzdő proletár hatalom a túlerővel támadó antant csapatoknak már nem tudott ellenállni. Ezzel véget ért a magyar és a keletszlovákiai dolgozók egyik legkiemelkedőbb küzdelme, a két nép történetének legdicsőségesebb szakasza. KÉRDÉSEK: 1. Hol, melyik városban kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot? 2. Milyen tisztséget töltött be Kun Béla, a Magyar Tanácsköztársaság kormányában? 3. Hány napig állt fenn a Magyar Tanácsköztársaság? Gyakorlatozó munkásosztag Archív felvételek Harcoló vöröskatonák az ellelorradalmi monitorok ellen a Duna-parton 9
