A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-06-11 / 23. szám

I ami különösen ebből a szempont bál sokkal egészségesebb. De hát ezek a fejlődés „gyerekbetegségei” . . A kilenc csarnok közül nyolc van ál landó üzemben. Télen a juhokat tart ják bennük, nyáron viszont brojler-csir kéket, mintegy 160 ezer darabot, ami igen jelentős hasznot hoz a szövetke­zetnek. Nyáron a juhok kinn vannak a havasi legelőkön, nyolc juhásztanya van üzemben a hegyek között. 1973. január elsejével megnagyobbo­dott a szövetkezet, miután összeolvadt a ruzomberok-fehérpatakival. Jelenleg 7099 hektáron gazdálkodik, ebből szán­tó 360 ha, rét 1500 ha és legelő 5239 hektár. Igen tagolt, hegyes-völgyes a te­rep, a tengerszint feletti magasság 600 1000 métert tesz ki, ezért nem le­het gazdaságosan alkalmazni a gépe­ket, nagyrészt kézzel kell kaszálni. Az idén 3500—4000 darab lesz a juhállomány. Az állatokat B számadó juhász, vagyis bacsó, 24 bojtár és 8 terelőjuhász legelteti. Külön gondozói vannak a bárányoknak, az anyajuhok­nak meg a tenyészkosoknak (elletöju­­hász, kosos, ürüs, bárányos). Egy bacsó nalc 360, egy bojtárnak 80—90 juhot biznak a gondjaira, ők végzik a legel tetést, meg a fejést. Minden juhaszta­­nyári külön-külön készítik a sajtot, en­nek fHnőségéért a számadó felelős. A T pési terv: 18 kg sajt juhonként, de 22—22,5 kg-ot is elérnek. A friss go­molyát közvetlenül a sajt-, illetve túró­üzembe szállítják. Gyapjas-, hús- és fejösjuhokat tarta­nak, azonkívül fajállattenyésztéssel is foglalkoznak, a szomszédos szövetkeze­teket is ellátják tenyészegyedekkel. Meg­kérdeztem, miért nem készítenek os­­tyepkát és parenyicát, amikor olyan nagy az érdeklődés e csemegék Iránt a múlt vasárnap délután is a vá­rosban járva, egyetlen nénikét láttam a Mihály-kapu árkádja alatt (valamikor sorban ültek ott az asszonyok s csak úgy kínálták, egymással versenyezve a A farm vezetői termelési értekezleten: Ernest Lezner üzemi főmérnök, Dominik Veselovsky kulturális előadó, Jozef Hatior. az üzemi part­szervezet elnöke, Bemard Pastucha elnökhelyettes, Milan Janovec üzemgazdász portékájukat), s akkora sor állt ott, hogy perceken belül eladta azt a pár fonat parenyicát, amit a kosarában rejtege­tett. Nekem már nem jutott . . . Bemard Pastucha, a szövetkezet el­nökhelyettese adta meg a választ: Tudja, szerződésünk van a Közép­szlovákiai Tejipari Vállalat Liptovsky Mi­­kulás-i üzemével, oda szállítjuk a friss gomolyasajtot. Ök gyártanak aztán ha gyártanak •— parenyicát meg os­­tyepkát. A gépesítés lényegében ma már min­den munkafolyamatra kiterjed. A juhok nyírását is természetesen géppel végzik, meg is nyírnak 80 100 birkát egy mű­szakban, kézzel ha 20 25-öt lehetne megnyírni. Kétszer nyírják a birkákat évente, egy-egy juh átlag 3 kg gyapjút ad. A gyapjút a szál finomsága és hossza szerint osztályozzák. A szövetkezet igen nagy gondot for­dít a fiatal káderek nevelésére, kultu­rális érdeklődésük kielégítésére, sporto­lási lehetőségeket, bel- és külföldi üdü­léseket biztosít a számukra. Ismét megvan hát a fénye, becsü­lete a bacsónak, nem kiveszőfélben le­vő mesterség az övé, mint oly sok más a mai iparosodott világban. PAVEL HA5KO A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents