A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-11 / 23. szám
Halni kész magyar internacionalisták GAVRÓ LAJOS 1919 augusztusában a Gavró Lajos parancsnoksága alatt álló 3. nemzetközi lövészezred 2. zászlóalját Kijev közelébe vezényelték nacionalista kulákbandák leverésére. Gavró katonáit bekerítették. Ennek ellenére a kitűnő parancsjeltelen sírokban alusszák örök álmukat. A szibériai véres fehérterror évei alatt magyar forradalmárok további ezrei nevelődtek. A kolcsakista hatóságok magyarok elleni hajszája a korábban semleges hadifoglyokkal is megérttette, hogy helyük a kommunisták, az internacionalisták között van és fegyverrel- is segíteniük kell megsemmisíteni a szibériai ellenforradalmat. 1920 elején a Vörös Hadsereg leverte és zömükben megsemmisítette Kölesek és Gyenyi-kin seregeit. Az antant hatalmak azonban még mindig nem mondtak le a szovjethatalom megdöntéséről. Támadásra buzdították a burzsoá-földesúri Lengyelországot és Gyenyikin seregeinek a Krím-félszigetre húzódott maradványait. Itt jegyezzük meg, hogy a lengyel intervenciós seregek elleni harcokban tanúsított hősiességéért, az általa vezetett egységek sikereinek elismeréseként 1924-ben Gavró Lajosnak másodszor is mellére tűzték a Vörös Zászlórendet. A magyar és más nemzetiségű internacionalista harcosok szerény hozzájárulásával a szovjethatalom és Vörös Hadserege győzött az ellenforradalom fölött. A magyar internacionalisták tevékenységének jelentőségét vizsgálva felvetődik a kérdés: hányán voltak összesen a polgárháború magyar harcosai? Csak részletes adatok állnak rendelkezésre. A hadifogoly A 2. dandár egyik ezrede A kivégzett magyar internacionalisták emlékműve Omszkban hálával emlékezik meg hősies önfeláldozástokról. És Dagesztán lakói, ha majd visszatérnek Petrovszkba, méltó emléket állítanak hősi sírotok fölé." Később Dagesztán dolgozói valóban emlékművet emeltek az internocionalisták tömegsírja fölé. Míg szovjet földön a forradalmárok élet-halál harcot folytattak az imperialista hatalmak által támogatott ellenforradalmi bandák ellen, Magyarországon is megérett a helyzet a forradalomra. A bolsevik párt gazdag harci tapasztalataiból merítő Kommunisták Magyarországi Pártja a Szociáldemokrata Párt bal szárnyával egyesülve s egységes munkáspártot alkotva s a dolgozó tömegek forradalmi hangulatát kihasználva 1919. március 21-én kikiáltotta a világ második proletárhatalmát: a Magyar Tanácsköztársaságot. Az antant hatalmak nem nézték tétlenül, hogy Kelet-Közép-Európa szívében újabb szocialista állam keletkezett. Rátámadtak a fiatal tanácsköztársaságra. Kun Béla külügyi népbiztos a szovjetköztársaságokhoz fordult segítségért. Az Ukrán Vörös Hadsereg parancsnoka utasította a vezérkart, hogy dolgozza ki a Magyar Tanácsköztársaság katonai megsegítésének első konkrét tervét. A Szovjetunió területén az ellenforradalmárok ellen harcoló magyar internacionalisták soraiban pillanatnyi zavart keltett a Magyar Tanácsköztársaság veszélybe kerülésének a híre. De idejében érkezett meg hozzájuk a Magyar Tanácsköztársaság kormányának Kun Béla által aláírt üzenete: „Most, ti, magyarvöröskatonák, akik Kolcsak bandáival és az ellenforradalmárokkal harcoltok Oroszország földjén, éppúgy küzdőtök a Magyar Tanácsköztársaságért, mint Magyarországon, mert Magyarország és Oroszország most egy test! . . . Aki most készül elhagyni a frontot, hogy visszatérjen a Duna és Tisza közé a forradalom védelmére, a legválságosabb pillanatban hagyja cserben a proletárforradalmat. Aki most nem ragad fegyvert, aki most hagyja el helyét, nemcsak a közös ügynek árt vele, hanem a fiatal, Magyar Tanácsköztársaság ellen is vét.” Az üzenethez Lenin is írt néhány sort, és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a magyar internacionalisták folytatják a harcot a fronton az orosz ellenforradalom ellen. nők újra fegyelmezett, ütőképes ezredet hozott létre, amelyben a magyarok mellett ukránok, oroszok, kínaiak és németek is szolgáltak. Az ezred keményen állta a támadásokat és így hozzájárult ahhoz, hogy az Ogyessza térségében rekedt 45. és 58. szovjet hadosztály több száz kilométeres menetelés és nehéz harcok után egyesülhetett az északi szovjet erőkkel. Gavró Lajost az augusztus-szeptemberi harcokban tanúsított hősiességéért, az ezred megszervezéséért és vezetéséért 1919. október 13-án a köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsa a Vörös Zászlórenddel tüntette ki. A Kolcsak-ellenes forradalmi mozgalmakban is tekintélyes részt vállaltak a magyar internacionalisták. Nem véletlen, hogy amikor Szibériában egy rövid időre felülkerekedtek az ellenforradalmi erők, a fehérterror ezrével vetette börtönbe, kínozta, lőtte agyon az elfogott magyar kommunistákat, internacionalista harcosokat, és gyakran olyan hadifoglyokat is, akik csak azért voltak gyanúsak, mert magyarok voltak. A szibériai fehérterror magyar áldozatainak száma több ezerre tehető. Hősi emlékművek alatt vagy magyar internacionalisták megértették, hogy az orosz forradalom ügye a magyar dolgozók ügye is. A soknemzetiségű Szovjet-Oroszország népével s a többi internacionalistával közösen vívott harcuk a nemzetközi proletár szolidaritás eszméjének kiváló iskolája volt. KÉRDÉSEK: 1. Mi a mai neve Jekatyerinodarnak, ahol a zömmel magyar internacionalista ezred megalakult? 2. Ki volt az a legendás hírű magyar harcos, aki nemcsak a szovjet-oroszországi fehérterroristák ellen, de a spanyol polgárháborúban a fasizmus ellen is harcolt? 3. Megközelítőleg hány magyar internacionalista harcolt a szovjethatalom oldalán az ellenforradalmárok ellen?
