A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-04 / 22. szám
Pásztorok durván kidolgozott állatbőrökkel a piacon A huszonnyolcmillió lakosú Etiópiában szinte századokon át állt az idő, s miután nagyjából ezer nappal ezelőtt megdőlt a dinasztia, amely uralmát Salamon királyig és Sába királynőjéig vezette vissza, különleges belső és nemzetközi feltételek közepette a valamivel több mint harminc hónap alatt mélyrehatóbb változások mentek végbe, mint korábban egy, sőt több emberöltő alatt. Egy forradalom utáni nap több, mint egy forradalom előtti egész esztendő, mondják Etiópiában, és ez nem túlzás. A belső feltételeket az teszi sajátossá, hogy Etiópia viszonyai még a környező afrikai országokéhoz képest is elmaradottak voltak. Az országban mindössze néhány tízezres munkásosztály alakult ki, a lakosság 90 százaléka paraszt vagy kisbérlő volt s olyan körülmények között élt, amelyeket csak a feudalizmushoz hasonlíthatunk. Létezett dézsma, robot és tized, a paraszt vagy kisbérlő földjének szegényes hozama megoszlott a földbirtokos és a kopt egyház között. Négy évvel ezelőtt a falusiak még a földre hullottak, ha arra hajtatott a kormányzó fényes autóján, s a közösség ügyes-bajos dolgát intéző küldöttség tagjai térden kúsztak oda hozzá. A volt feudális nemesség megmaradt része természetesen nehezen nyugK a középkorml AZ ETIÓPIÁI FORRADALOM EZER NAPJA Egy modern etióp nő — az Ethiopian Airlines légikisasszonya v ©a?«. Az Afrikai Egységszervezet székháza Addisz Abebában Diákok országszerte részt vesznek építőtáborok munkájában szik bele hatalmának, pozícióinak elvesztésébe, hűséges embereiből — a külföldi reakció támogatásával — terrorista csoportokat, bandákat szervez, hogy gátolja a földreform végrehajtását, az ország szocialista fejlődését. Az ideiglenes katonai kormányzótanács, a mostani viszonyok között az etiópiai forradalom élcsapata, a fegyveres önvédelem szükségességéből kiindulva, felfegyverzi a városi lakosságot s a parasztokat, hogy a népi milíciákat is bevesse az ismétlődő ellenforradalmi kísérletek elfojtására. Az etiópiai demokratikus forradalom a legfontosabb eredményeket az agrárprobléma megoldásában érte el. Az 1975 márciusában kiadott híres 3. sz. dekrétum a szó szoros értelmében szétverte azt a feudális rendet, amelyben 22 millió paraszt a megművelt földterületeknek csupán 7 százalékát birtokolta. A törvényerejű rendelet szerint minden földművelési és állattenyésztési területet nacionalizáltak, térítés nélkül kisajátítottak, s a földet ugyanakkor felosztották a nincstelen és törpebirtokos parasztok, cselédek között. A földbirtokmaximumot családonként 10 hektárban állapították meg, megtiltották a kiosztott földek eladását, elcserélését, bérbeadását vagy elzálogosítását, a bérmunka alkalmazását a parasztok egyéni gazdaságaiban, és eltörölték a kisbérlőknek a volt földbirtokosokkal szemben fennállt összes adósságait és kötelezettségeit. A nagy árutermelő gazdaságokat, amelyeket nem osztottak szét a kisparasztok között, állami gazdaságokká alakították. A földreform végrehajtásának folyamatában mintegy 20 000 „paraszti szövetséget” hoztak létre a falvakban. Ezekben több millió földművelő és állattenyésztő tömörül. Ezek a paraszti szövetségek nem hasonlíthatók a szocialista országok termelőszövetkezeteihez, még a kezdetleges szövetkezeti formák csíráinak sem nevezhetjük legtöbbjüket. Lényegében faluközösségek ezek, és sokkal inkább tekinthetők a falusi kormányzás és hatalom szerveinek és iskoláinak. Bizottságaik olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint a földreform következetes végrehajtása, boltok, iskolák építése, útépítés és a fegyveres önvédelem. Az utóbbi két kérdés különösen húsba vágó. Az „átlagfalu” jó 16 kilométerre van mindenfajta úttól, s az egész termésmennyiségnek mintegy háromnegyedét arcsaikus, zárt, naturális szektorokban termelik. Az úthiánnyal is öszszefügg, hogy a termésnek csak mintegy egyhatoda kerül a piaci vérkeringésbe. A fegyveres önvédelem szükségessége a földreformmal összefonódott Zemecsa-mozgalom kapcsán is megmutatkozott. E mozgalom akcióiban 60 000 tanító és diák vett részt, akik közül nem kevesen több heti járóföldre gyalogoltak, hogy elvigyék a forradalom hírét a parasztokhoz, írni, olvasni és másként gondolkodni tanítsák őket. Voltak, akik az életükkel fizettek önzetlen, lelkes munkájukért, hallatlanul kiéleződött az osztályharc az etióp faluban. Ezért kellett életre hívni a felfegyverzett parasztmilíciákat. Lényeges változások mentek végbe az etióp gazdaság más ágazataiban is. Államosították az addig magánkézben volt vállalatokat, a bankokat, a spekulációt szolgáló bérházakat. Az eredmények elválaszthatatlanok a nemzetközi feltételektől, Afrika erőviszonyaitól. Külpolitikai téren a kormányzat egyre inkább a Szovjetunió és a szocialista országok felé orientálódik, felismerve, hogy az ország szocialista jellegű gazdasági és politikai struktúrájának kialakításához, szilárdításához az imperialista hatalmaktól nem, csakis a szocialista országoktól s elsősorban a Szovjetuniótól számíthat segítségre. — ta — 16
