A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-04 / 22. szám
Az utóbbi években gyakori témája volt újságnak, rádiónak és a televíziónak a népszaporulat, a családtervezés. Különböző rendeletek láttak napvilágot, melyek mind azt a célt szolgálták, hogy minél több fiatal házaspár bátran vállalhassa két-három gyerek felnevelését. Feleslegesnek tartom mindazt felsorolni, amivel a társadalom támogatja a fiatal házasokat, tény, hogy hazánkban kedvezően alakult a népszaporulat. Ha körülnézünk falvainkban és városainkban, az új lakótelepeken és játszótereken, rengeteg gyerekkocsit toló kismamát s vidáman hancúrozó gyereksereget látunk, így adhattunk hírt arról a közelmúltban, hogy megszületett hazánk tizenötmilliomodik polgára. Mielőtt Szálkára indultam a Leszkó családhoz, rövid felmérést, közvéleménykutatást végeztem. Megkérdeztem vagy ötven különböző beosztású és foglalkozású fiatal házaspárt: hány gyereket terveznek? A leggyakoribb válasz: kettőt, esetleg hármat, de négyet-ötöt semmiképpen sem. A Leszkó tanítóházaspár kilenc gyereket hozott a világra, kilenc gyerek felnevelését vállalta. Mikor meghallottam, meglepődtem s egyben meg is döbbentem. Jómagam két gyereket neveltem fel, tudom, mivel jár az, hát még kilencé! Kilencszer tizenkét hónapos pelenkamosás, kilenc csecsemőkor átvirrasztása, míg megtanul járni és beszélni, kilenc karéj kenyér, tányér leves, kilenc ágy, kilenc pár cipő, ruha, ing ... az ember szinte beleszédül, ha megpróbálja végiggondolni .. . És Leszkóék mindezt vállalták. Miért? Ez a kérdés izgatott, emiatt utaztam Szálkára, a kis Ipoly menti faluba, amely közvetlenül az országhatáron fekszik, s ahol sem a múltban, sem ma nemigen akadt és akad sokgyermekes család, kivéve Leszkóékat most, illetve a múltban Leszkóné Fodor Borbáláékat, akik tizennégyen voltak testvérek. Leszkóné erőskötésű asszony. (Azt mondta, ő csak akkor ment orvoshoz s kórházba, amikor szült, s még azt is megjegyezte, hogy eddigi életében csak akkor pihent egy kicsit, amikor a szülőszobában feküdt.) Szívesen fogadott s tessékelt be a négyszobás lakásba. Egy évvel ezelőtt kétszobásban szoroskodtak, most már jobban elférnek. A szerényen berendezett lakásban tisztaság és rend, pedig itt nem lehet bevezetni a „papucs-rendszert", a gyerekek ezerszer leszaladnak az udvarba s ugyanannyiszor fel (az első emeleten laknak). — Hát így, ilyen körülmények között élünk — mutat körül Leszkóné. — Szerényen ... Ahogy lehet, ahogy tudunk... — Hangot vált. — Olvastam a regényeit. Szépek, emberiek, de az én életemről talán még érdekesebbet lehetne írni, mert az én életem folytonos küzdelem, kíméletlen, kemény küzdelem a puszta létért... gyerekkoromtól mostanáig .. . Édesapja az első világháborúban elveszítette a féllábát. Hetvenöt százalékos rokkantként Vácott kitanulta a foltozó-cipész mesterséget, aztán megnősült és tizennégy gyereket nemzett. A tizennégyből tizenegy ma is él. — Elképzelheti a gyerekkorom — mondja Leszkóné. — Nem panaszként mondom, mert minden elismerésem a szüléimé, mindent megadtak, amit csak tudtak. Sőt, hogy mást ne mondjak: hárman értelmiségi pályára kerültünk, a többiek pedig mind szakmát tanultak. Ez nagy szó volt akkoriban. Példának okáért a negyvenes évekig a mi falunkból csak három „tanult" ember került ki: dr. Turczel Lajos, Kubis esperes-plébános és Víg János igazgatótanító. . . A maradi gondolkozás vagy a földhöz való ragaszkodás volt-e az oka, de innen a falu határán túlra senki sem ment, pedig voltak itt eszes, tehetséges emberek, akik többre vihették volna ... Én Esztergomban tanultam. Meg is szóltak a faluban: „Koldusból akarnak urat csinálni . . .“ Fájt. Nem tudta azt senki, hogy milyen körülmények között élek, tanulok. Különösen a felszabadulás után volt nehéz a helyzetem, amikor csak feketén járhattam át az országhatáron. De minden nehézséget és megpróbáltatást vállaltam, mert be akartam fejezni az iskolát. Nem számított, minek az árán, befejeztem. 1949-ben érettségiztem a Líceumban ... — Elhallgat, majd kis idő múlva folytatja: — Nem tudja azt senki, hogy a ballagási cipő csak addig volt a lábamon, amíg a ballagás tartott, utána el kellett adni, meg azt sem tudják, hogy az érettségi után még két évig törlesztettem az adósságot a lakásodómnak természetben: cukorban, zsírban, ruhafélében . .. Végül is tanító lettem, s azóta is tanítok ... Huszonkilenc éves korában ismerkedett össze a férjével, majd összeházasodtak. Aztán jöttek a gyerekek sorjában: Edit 17, Vendel 14, Szilárd 13, Zsolt 11, Csaba 9, Csilla 7, István 6, László 4 és Péter 2 éves. Leszkóné most 47 éves, a férje egy évvel idősebb. — Azóta, hogy megszületett az első gyerek, házunknál a pelenkamosás még nem szünetelt — jegyzi meg az anya. — Eredetileg hány gyereket terveztek? Elmosolyodik: — Kettőt... — És a többi? — Hát... — vonja meg a vállát — lett. .. lettek ... Az ötödik vagy a hatodik gyerek után meg is jegyezte a férjem humorosan: „Hát, anyuci, te már akkor is úgy maradsz, ha huzatba állsz . ..“ De azért soha nem haragudott. — Elgondolkodtató — jegyzem meg. — A mai modern világban, amikor annyira előrehaladott az orvostudomány és annyi minden áll rendelkezésre . . . — Tudom — szakítja félbe a gondolatot Leszkóné —, de én mindig irtóztam az erőszakos beavatkozásoktól, s én a szó valódi értelmében anyának, elsősorban anyának érzem magam. Ezért aztán inkább vállaltam, hogy világra hozom valamennyit, pedig tudom, hogy óriási felelősség, nem önmagommal, hanem a gyerekeimmel szemben. Hiszi valaki vagy sem, valahogy így, ezzel a kilenc gyerekkel teljes az életem. Ha körülvesznek, ha végignézek rajtuk, kimondhatatlan érzés fog el. Bennük látom az életem értelmét. Igen, ez a helyes megfogalmazás: az életem értelmét.. . Melyiknek lett volna érdemes kioltani az életét még a megszületése előtt? Még a gondolattól is,megborzongok, ha itt hancúroznak körülöttem, vagy amikor bármelyikük hozzám szalad a panaszával, vagy az örömével és rám nyitja a nagy, kerek szemét. . . Sok velük a baj, gond, de még több bennük az örömem. Szépek, egészségesek és tehetségesek . . . Száraz Pál járási tanfelügyelő és Jankus Vince, az általános iskola igazgatója szerint igen jól neveltek, rendesek és jó tanulók a Leszkó gyerekek. Arról, hogy valóban tehetségesek, magam is meggyőződtem. A három zenész fiú rögtönzött hangversenyt szolgáltatott. Vendel 12 ANA) EGYÜTT A CSALAD
