A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-04 / 22. szám
beszámolójából Kulturális Minisztériuma által kiadott dokumentumok szellemében, mélyrehatóan értékelték azt a munkát, melyet a magyar dolgozók kulturális életének fellendítése, nemzetiségi kultúránk ápolása, haladó hagyományaink féltése és terjesztése érdekében végeztek. Járási bizottságaink szerveibe és szervezeteibe, azok élére olyan egyéneket választottak, akik az elmúlt választási időszakban munkájukkal bizonyították rátermettségüket. Így biztosítékot kaptunk, hogy feladataikat az elkövetkező időszakban még jobban fogják teljesíteni. Munkánk elvégzését, sikereinket, célkitűzéseink elvégzését bizonyítja az a tény is, hogy az összes járási konferenciánkon megjelent pártós állami szervek küldöttségeinek vezetői nagyon pozitívan értékelték szervezeteink munkáját, megköszönték az elért eredményeket és további támogatásukról biztosítottak bennünket. Az elismerés, azt hiszem, mindnyájunk számára jól esett és ígérhetjük, hogy a dicséretet, elismerést és bizalmat a jövőben is igyekszünk kiérdemelni. A XI. Közgyűlés óta is minden évben, rendszeresen megszerveztük országos rendezvényeinket Gombaszögön és Zselizen, melyekről állíthatjuk, hogy fejlődnek, izmosodnak és bővülnek. Gombaszögi rendezvényünket, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Ünnepélyét, az új névhez méltóan szeretnénk tartalmában is bővíteni. Itt szeretnénk megmutatni, legalábbis érzékeltetni mindazt, amivel szervezetünk foglalkozik. Ezeken a rendezvényeken a nézők száma már minden évben 15—20 ezer között mozog. E rendezvényeken rendszeresen vesznek részt szlovák, ukrán, lengyel és magyarországi vendégegyüttesek, a mi együtteseink pedig gyakori vendégei a szlovák fesztiváloknak és több tesz eleget magyarországi meghívásnak is. Minden járásban megszerveztük a járási, illetve körzeti CSEMADOK-napokat, dal- és táncünnepélyeket, melyek szintén nagy érdeklődésnek örvendenek. Szervezeti életünkben igen fontos szerepe van a más szervekkel és szervezetekkel fenntartott kapcsolatoknak. A jó együttműködés kiépítése, az egyes akciók közös szervezése mindig sikereket eredményezett munkánkban. A nemzetiségi kultúrák és szövetségek továbbfejlesztésének koncepciója sok tekintetben intézményesítette az együttmunkálkodást. Ennek folytán sokat javult az irányító-segítő tevékenység a járási nemzeti bizottságok kulturális osztályai részéről. Ott, ahol rendezvényeink, akcióink szerves részét képezik a járási kulturális terveknek, kölcsönösen összhangban vannak, ott a munka is nagyon jól megy. Sok helyütt nemcsak erkölcsi, hanem anyagi támogatásban is részesítik csoportjainkat, hogy megteremtsék a sikeres munka előfeltételeit. Szép példákat látunk erre Kassán, Komáromban, Dunaszerdahelyen, Galántán, Érsekújváron és másutt is. Szükségesnek tartjuk, hogy a jövőben a kulturális ügyosztályok minden járásban szenteljenek konkrét figyelmet szervezeteink munkájának és a kellő irányítás és ellenőrzés mellett segítsék az elképzelések valóraváltását is. A legtöbb járásban nagyon jó az együttműködés a járási népművelési központokkal és természetesen központi szinten a Népművelési Intézettel. Persze, ez nem jelenti azt, hogy már nem mutatkoznak hiányosságok. Nem minden járásban részesülnek csoportjaink vezetői a kellő és szükséges módszertani irányításban. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a járási népművelési központok még nem mindenütt rendelkeznek a kor követelményeinek megfelelő szintű szakemberrel, így természetes, hogy a módszertani segítség még igen hiányos. Ez nemcsak a mi csoportjaink problémája, hanem az egész öntevékeny művészeti mozgalom érzi ennek hiányát. A jó az, hogy az illetékes szervek ezt a hiányosságot látják és folyamatosan, tervszerűen láttak a hiányosságok eltávolításához. A másik oldalon viszont azt is látnunk kell, hogy nem használjuk ki mindig azokat a tanulási lehetőségeket, melyeket ezek a módszertani intézmények nyújtanak, vagy ha igen, sokan nem kamatoztatják a megszerzett tudást a gyakorlatban. Itt a sok koreográfusra, karmesterre, rendezőre gondolunk, akik a két-három éves tanfolyam elvégzése után nem hallatnak magukról. Szeretnénk munkájuk gyümölcsét a jövőben élvezni. A Szocialista Akadémiával jónak minősíthető az együttműködés csaknem minden járásban. Az előadókat biztosítja, helyenként azonban probléma merül fel ezek kifizetésével. Ügy gondoljuk, hogy ez nem lehet akadálya a jó, színvonalas, szakember által megtartott előadások megszervezésének. Megegyezünk a Szocialista Akadémia Központi Bizottságával, hogy ezeket az előadásokat a mi Központi Bizottságunk fogja anyagilag fedezni. Nagyon pozitívan alakulnak kapcsolataink a polgári ügyeket intéző testületekkel. Mindig több és több helyi szervezetünk vállal aktív szereplést polgári esküvőkön, névadó ünnepségeken, temetésekben. Ezt a ténykedést általános érvényűvé kell tenni minden helyi szervezetünk munkájában. Ezen a téren kiemelkedő a tevékenység a komáromi, a rimaszombati, a dunaszerdahelyi és a tőketerebesi járásban. Ha az együttműködés pozitívan fejlődött is az utolsó közgyűlés óta, van még mit tenni az elkövetkező időszakban. A folyamat meggyorsítása érdekében nagyon fontosnak tartanánk egy országos értekezlet összehívását az SZSZK Kulturális Minisztériuma által, melyen részt vennének a járási nemzeti bizottságok kulturális osztályai, a járási népművelési központok, járási bizottságaink és a többi tömegszervezet felelős dolgozói, és megbeszélnék a már említett koncepció egységes valóraváltását, gyakorlati megvalósításának módjait, minden járásban. Megítélésünk szerint egy ilyen értekezlet sok problémát tudna egyszerre megoldani és kizárná az egyéni hozzáállás alapján történő megoldásokat. Szervező tevékenységünket még javítani szeretnénk, hogy az mindig emelje a rendezvények színvonalát, méltóságát. (A beszámoló további részét a 23—24. számunkban ismertetjük) Kontór Gyula felvételei RÖVIDEN ® A CSEMADOK királyhelmeci (Kráfovsky Chlmec) helyi szervezete nemrégen író-olvasó találkozó keretében látta vendégül Vadász Ferencet, a Népszabadság rovatvezetőjét. A József Attila-díjas írónak eddig 13 könyve jelent meg: Szeged, Csillagbörtön, A harcnak nincs vége. Harcunk a magyar pokollal, Ketten a Remete utcából, A tizenharmadik tél, A nagy optimista, Megáll a szél, A föld alól a fénybe, Tenyérnyi ég, Ma mások halnak meg, Legenda nélkül, A védő, Karolina, Negyvenkilenc szeptember. Ez utóbbi könyvéről a budapesti Esti Hírlapban Magyar Judit írt. A színvonalas irodalmi esten sokan vettek részt, és a neves írónak számos kérdésre kellett válaszolnia. Vadász Ferencet Rácz Gusztáv tanár mutatta be a közönségnek. Demjén Ferenc ■ A CSEMADOK losonci (Lucenec) járási bizottságának, a Járási Népművelési Központnak, a SZISZ járási bizottságának, a szakszervezetek járási tanácsának, a füleki (Fifakovo) Kovosmalt üzemi klubjának és a CSEMADOK füleki helyi szervezetének rendezésében telt ház előtt a Kovosmalt üzemi klubjában került sor az amatőr táncdalénekesek járási fesztiváljára. A versenyen tizenegyen vettek részt. Mind a bíráló bizottság, mind a közönség Oláh Erika teljesítményét tartotta a legjobbnak. A második és a harmadik helyen Bolyós Piri, illetve Palcsó István végzett. A járási verseny két első helyezettje bejutott az országos döntőbe. Másnap Panyidarócon (Panické Dravce) a táncdalénekesek gálaesten léptek fel. Sólyom László ■ A CSEMADOK nódszegi (Trstice) helyi szervezete sikeres tánctanfolyamot szervezett. A tanfolyamot két csoport látogatta. Az elsőben 57, a másodikban 24 pár vett részt. A záróünnepélyen körülbelül kétszázan jelentek meg. Elmondhatjuk, hogy a tanfolyamon részt vevő fiatalok hasznosan töltötték el szabad idejüket, s úgy tanulták meg a régi és a modern táncokat, hogy közben kitűnően szórakoztak is. A tanfolyam sikeréért elsősorban az érsekújvári (Nővé Zámky) Keller házaspárnak jár elismerés és köszönet. Nemcsak táncokra, de illemre is tanították a fiatalokat. Dicséret illeti Sárkány Idát is a tanfolyam megszervezéséért. A záróünnepségen az érsekújvári ismert Szolmán együttes szórakoztatta a közönséget. Győri Irén ■ A SZISZ nagykéri (Milanovce) helyi szervezete nemrégen ügyességi versenyt rendezett. A versenybe benevezett lányoknak és fiúknak először szóbeli vizsgát kellett tenniük a sütésfőzés hogyanjáról, vagyis arról, hogy ki mit hogyan főzne meg. A kérdések között az is ott szerepelt, hogy mikor szabadította fel falunkat a szovjet hadsereg. A kézügyességi verseny érdekes mozzanata volt a gombfelvarrás, amelyben a fiúk is sikeresen helytálltak. A vöröshagyma-vágás már nehezebb volt számukra. Egyik-másik fiú meg is könnyezte. Nem ment könnyebben nekik a bébik pelenkázása, illetve felöltöztetése sem. Az altatódal eléneklése a lányok feladata volt. A bíráló bizottság — Uhrik Margit, Banász Ottilia, Bálái Zsuzsanna és Szabó Lívia — a lányok közül Gulka Editet, a fiúk közül pedig Finta Józsefet találta a legügyesebbnek. Gyurcsek Ilona 7
