A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-04 / 22. szám
roszországban győzött a szocialista forradalom, de az imperialista hatalmak (Anglia, Franciaország az Egyesült Államok, Japán) ebbe nem nyugodtak bele. Titkos egyezményt kötöttek a hadműveleti területek felosztására. Az egyezmény szerint Franciaország Ukrajnában, a Krímben, Besszarábiában vállalta a szovjetek elleni harcot, Anglia pedig a Don-vidéken, a Kubáéban és a Kaukázusban. Az antant a szovjethatalom elleni harcra felhasználta az oroszországi csehszlovák légiót is. A cseh és szlovák hadifoglyok között kommunisták is voltak. Felvilágosító munkájuk eredményeképpen a hadtest legénysége nem akart fegyvert fogni a szovjethatalom, az orosz nép ellen. A parancsnokok azonban félrevezették a katonákat, elterjesztették a hírt, hogy a szovjet kormány ki akarja őket adni Ausztria—Magyarországnak. Végül a cseh és szlovák katonák fellázadtak, s néhány ezer orosz tiszt, több tábornok és a kozákság felső rétege csatlakozott hozzájuk. A csehszlovák légió katonáinak lázadása jó alkalom volt a kizsákmányoló osztályoknak, a kadetoknak, az eszereknek, a mensevikeknek a polgárháború kirobbantására. A japán és amerikai csapatok segítették a csehszlovák hadtestet és az orosz fehérgárdistákat Vlagyivosztok és oz egész Távol-Kelet elfoglalósóban. A szovjet köztársaság körül bezárult az ellenség gyűrűje. A munkásokból és parasztokból mindenütt gyors ütemben alakultak a Vörös Hadsereg egységei. Sok városban tanfolyamokon képezték ki a munkásokat és a parasztokat parancsnokoknak. A kommunisták, a nép soraiból a polgárháború kitűnő hősei és hadvezérei kerültek ki. A Vörös Hadseregben bevezették a politikai biztosok intézményét, s ez a későbbiekben a hadsereg lelke lett. 1918 nyarán a keleti frontról fenyegetett a fő veszély. A csehszlovák hadtest lázadása ugyanis összeolvadt a kulákság szovjetellenes támadásaival. Nem véletlenül írta ekkor Lenin, hogy „A csehszlovák front nemcsak az orosz, de a nemzetközi forradalom reménysége is.” A kommunisták sürgős intézkedéseket foganatosítottak a keleti front megerősítésére. Alig két hónap alatt öt szovjet hadsereg jött ott létre. A keleti front megszilárdult. A Vörös Hadsereg sikeresen ellenállt a csehszlovák légió és a fehérgárdisták nyomásának, s így az ellenség előtt lezárult a Moszkva felé vezető út A szovjet csapatok a fehérgárdista doni kozákok támadásait is visszaverték. E győzelmek ellenére is az ellenforradalom súlyos csapást mért a szovjet hatalomra. Az eszerek merényletet követtek el Lenin ellen. Két mérgezett golyóval súlyosan megsebesítették. A Lenin elleni merénylet híre nagy felháborodást keltett. Válaszul az ellenforradalmi terrorra, a szovjethatalom bevezette a vörösterrort. 1918 őszén az antant csapatainak sikerült megtörniük a német hadsereg ellenállását. Katonai felkelés tört ki Bulgáriában, forradalom tört ki Ausztriában. Magyarországon és Németországban. A német imperializmus hódító politikájának csődje új lendületet adott Ukrajna, Belorusszia és a Baltikum dolgozó tömegeinek a megszállók és a burzsoá nacionalisták elleni harcához. A Vörös Hadsereg a felkelők segítségére sietett. Az ukrán, az észt, a lett, a litván és a belorusz szovjet kormány megkezdhette munkáját A német imperializmus vereségének negatív következménye is volt. Lehetővé tette az antant imperialistáinak, hogy hadseregeiket a szovjet köztársaság ellen vessék be. Megélénkült a belső ellenforradalom. Szibériában az angol intervenciósok Kolcsak cári admirálist „legfelső kormányzóvá” tették meg. Délen az antantnak sikerült egyesítenie a doni kozákokat és az önkéntes hadsereget Gyenyikin cári tábornok parancsnoksága alatt. A szovjet kormány többször tiltakozott az intervenció ellen, és békekötést javasolt az antant hatalmaknak. De ezek elengedték fülük mellett a szovjet indítványt. Az imperialisták minden áron meg akarták semmisíteni a szovjethatalmat. A pártnak minden erőt Az amerikai hadsereg partraszállása Vlagyivosztokban oz intervenciósok és a fehérgárdisták szétzúzására kellett mozgósítania. 1918. november 30-án Leninnel az élen megalakult a Munkás-paraszt Honvédelmi Tanács. A párt nagy gondot fordított a hátország megerősítésére. Az erőforrások kimerülése megkövetelte, hogy az egész ipart az intervenciósok és a fehérgárdisták elleni harc szolgálatába állítsák. Ez a gazdasági politika „hadikommunizmus” néven került be a történelembe. Bevezetését a külföldi katonai intervenció és az ország pusztulása tette szükségessé. Az antant a Kolosokhoz és Gyenyikinhez hasonló ellenforradalmárokra épített mindent. De nem tudta megvalósítani a tervét. 1919 márciusában az OK (b) P Vili. kongresszusa elfogadta a párt új, második programját, amely megjelölte a feladatokat a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet egész időszakára. Lenin beszámolója alapján a kongresszus határozatot hozott, amely szerint a párt a szegényparasztságra támaszkodik, tartós szövetségre lép a középparasztsággal és harcot folytat a kulákok és a szovjethatalom minden ellensége ellen. A kongresszus elfogadta azt a határozatot is, amely kimondta, hogy az ország összes fegyveres erőit a párt vezeti. A Vili. kongresszus óriási jelentősége abban volt, hogy elfogadta a szocializmus építésének programját. S a kongresszus alig fejezte be munkáját, az antant és a fehérgárdisták újabb hadjáratot indítottak a szovjethatalom ellen. Szibériában megerősödött az ellenforradalom. Az Uralt és az uráli ipart uraló Kolcsakot továbbra is támogatták az eszerek és a mensevikek és mindazok, akik ellenségei voltak a szovjethatalomnak. Az imperialista államok támogatását élvező Kolcsak 1919. március elején támadásba lendült hadseregével. A szovjet csapatok frontja fölbomlott. Fehérgárdrsta egységek a Volga felé törtek előre. Gyenyikin tábornok pedig elfoglalta a Donyec-medence egy részét. A Baltikumban a fehérgárdisták az angol hajóhad segítségével szintén támadásba kezdtek. Az antant által létrehozott és felszerelt lengyel hadsereg bevonult Litvániába és Belorussziába. Az ellenforradalom erői északon is támadásba lendültek. Szovjet-Oroszország ismét az ellenség gyűrűjébe került. A Központi Bizottság az ország aktív védelmére szólította fel a pártszervezeteket, a szakszervezeteket, a munkásosztály legszélesebb rétegeit. Több mint 15 ezer kommunistát irányítottak a keleti frontra. A KB és a kormány utasítására a parancsnokság kidolgozta a Vörös Hadsereg ellentámadásának tervét. A keleti front Frunze vezette déli csoportja döntő csapást mért az ellenségre. Ebbe a csoportba tartozott egy legendás hírű hadosztály is, amelynek Furmanov volt a politikai biztosa. 1919. április végén a déli csoport megsemmisítő csapást mért az ellenségre. Kolcsak veresége nem vetett véget az intervenciónak. Az intervenciósok és a fehérgárdisták délre helyezték át a harc súly-8 A japánok Vlagyivosztokban Kémény nélküli „fekete ház“ Az alakuló Vörös Hadseleg egyik osztaga
