A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-05-28 / 21. szám

A szocialista társadalmi tulajdon ká­rára elkövetett bűntettek vádjával el­ítéltek száma tavaly bizonyos mértékig csökkenő irányzatot mutatott: Szlová­kiában a bíróságok — 1975-höz viszo­nyítva — pontosan 327-tel kevesebb személyt vontak felelősségre a közös vagyon szétlopkodásáért, különböző anyagi jellegű üzelmekért és hasonló, olykor busásan jövedelmező „ügyeske­désekért“. A bíróságok által készített kimutatásokból azonban az is kiolvas­ható, hogy továbbra is magas a nagy tételekben csalni próbálók és a vissza­eső bűnözők száma, ezért a Büntető­törvénykönyv erre vonatkozó paragrafu­sai megsértőinek több mint negyven százaléka feltétel nélküli, azaz fegyház­­ban letöltendő büntetést kapott. A jo­gász szakembereknek egy további érde­kes észrevétele pedig: a szocialista tár­sadalmi tulajdont megkárosítók jelentős hányada nem pusztán „saját szakállá­ra", vagyis egyedül cselekszik törvény­­ellenesen, hanem két-három, esetleg még több bűntárs segedelmével . . . §§§ Karol Fajnor édesapja becsületben megőszült portás volt központi földtani intézeteink egyikében. Mellékes mi ok­ból, tény viszont, hogy egyéb sürgős elfoglaltsága lévén arra kérte a fiát: helyettesítené őt az esti órákban a por­tán. Persze, akkor még nem sejtette, hogy fia személyében kecskére bízza a káposztát... Karol ugyanis ebben az ajánlatban kiváló lehetőséget látott arra, hogy két haverjával (Miroslav Pet­­rással és Pavol Burdillal) tüzetes terep­szemlét tartsanak az intézetben s adott esetben ezt-azt rögtön el is emeljenek! A titokban eltervelt akció a vártnál jobban sikerült: az intézet pénztárában kereken tízezer korona készpénzt talál­tak, amit eltulajdonítottak és az össze­get testvériesen megosztották egymás között. Fajnor és Burdil az ilyen „húzások­ban“ tulajdonképpen már profinak szá­mított. Egy alkalommal egy üzletbe próbáltak az éj leple alatt behatolni, de akkor a közbiztonsági szerveknek egy arra haladó járőrszolgálata meg­zavarta őket ebben. Máskor több sze­rencsével jártak. Feltörtek például egy garázst, eltulajdonították az ott álló gépkocsit, és mintegy kétszáz kilométer­nyi kocsikázás után megkárosított álla­potban félreállították. De még ez sem minden. Burdil a Bratislava! Vendég­látóipari Vállalat üzemi garázsába is behatolt, ahonnan különböző gépkocsi­­alkatrészeket lopott: Fajnor pedig ba­rátjának példáját a Nyugat-szlovákiai Energetikai Vállalat üzemi garázsában követte. Letartóztatásuk után, a nyomozati el­járás során, egyhamar kiderült, hogy a rendőrség a két cinkostárs személyé­ben nemcsak vakmerő betörőket tartóz-Í tatott le, hanem két minden hájjal meg­kent munkakerülőt is. A bíróság ezt, természetesen, súlyosbító körülménynek minősítette és Karol Fanort a szocialista társadalmi tulajdon kárára sorozatosan elkövetett bűntett, tiltott gépkocsihasz­nálat és a munkafegyelem megsértésé­nek vádjával négy évi fegyházban töl­tendő börtönbüntetésre ítélte s további három esztendőre hatósági felügyelet alá helyezte. Pavol Burdil hasonló in­doklással két és fél évi börtönbüntetést kapott, míg csupán az intézeti pénz­­lopásban részesülő Petrásra feltételes A SZOCIALISTA TÜRVENYESSEG VEDELMEBEN BORZI LÁSZLÓ felvétele SZEMESNEK All avii.ílí? büntetést szabtak. Természetesen, a bí­róság mindhármukat az okozott anyagi kár megtérítésére is kötelezte. §§§ A jó bornak nem kell cégér! — tart­ja a régi népi szólás-mondás ... Nos, úgy tűnik, nemcsak a hordók arany­színűén gyöngyöző levének fölösleges a cégér, hanem — ha jól jövedelmez — az eredeti szőlőlé utánzatának sem. És ekkor már az sem fontos, hogy tisz­ta, zamatos legyen, mint azt a fenti közmondás tartja . .. De ne vágjunk az események elé! Kurafany községben lejátszódó borá­szati vállalkozás azzal kezdődött, hogy a Slovlik Szeszipari Vállalat a Levicei (Lévai) Jednotával szerződést kötött — további ipari felhasználás céljából — nagyobb mennyiségű keresztezett borok szállítására. Az egyezség tárgya száz vagon volt és a hibrid-bor felvásárlói áraként literenként hét koronában álla­podtak meg. Később, az ügy rendőrségi fölgöngyölítése során kiderült, hogy a lévai járás és főképpen Kuraíany köz­ség több háztartása valóságos borá­szati kisüzemmé alakult át. A „pincék­ben termett" borral való meggazdago­dás receptje egyszerű volt, mindössze cukor és az illatszerboltokban vásárol­ható erjesztőszer kellett hozzá. S a bőr­gyártás sem volt semmivel összetettebb. Nem kellett hozzá egyéb, csupán egy előírt hőfokon tartott helyiség, cukorral édesített melegvíz, amit a törkölypálin­kás hordókba vagy dézsákba öntöttek. A „bor" itt kiforrott s már csupán le kellett adni a Jednota illetékes gyűjtő­helyein ... Persze, gyanús dolog az, ha egy bi­zonyos község vagy szűkebb környék hirtelen, mintegy varázsütésre úgyszól­ván nagyüzemi szinten válik bortermő vidékké ... Különösképpen ha az is ki­derül, hogy a bortermelő „gazdák“ többsége egyszerű háziasszonyi... Nem véletlen hát, hogy az illetékes szervek is fölfigyeltek erre a mező­gazdasági-szőlészeti csodára — és föl­tárták a dolog nyitját. Ennek eredmé­nyeképpen az ügynek érdekes, több vonatkozásban is tanulságos, járási és kerületi szinten tárgyalt bírósági utó­játéka lett. A nyomozati eljárás és a tárgyaló­­termi vallomások alapján kiderült pél­dául, hogy Etela Bieliková például 1600 korona értékben vásárolt cukorból és 780 koronáért vett erjesztőszerből mintegy hatezer liter „bort" érlelt, amiért — a ráfordított költségeket le­számítva — több mint 26 ezer korona nyereségben részesült. Rozália Michlová 9300 liter bort „termelt" hasonló eljá­rással, amiből 40 ezer korona tiszta haszna származott. Júlia Garajová ugyancsak hatezer liter alkoholos folya­dékot adott el a Jednota felvásárlóinak, amiből szintén kereken 26 ezer koro­­nányi tiszta nyeresége származott. A járási, majd a kerületi ügyészség a három említett asszonyt a „bor­gazdák" további egész sorával együtt tiltott üzleti vállalkozás bűntettéért vá­dolta és a bírósági büntetőtanácsok mindkét szinten helyet is adtak a vád­nak. A botcsinálta borgazdákat, bün­tetlen előéletükre való tekintettel, fel­tételes szabadságvesztésre és jelentős pénzbüntetésekre ítélték. Az ügy ezzel látszólag lezárult. A Slovlik képviselője kijelentette: szá­mukra a Jednota kezességet jelentett arra, hogy becsületes úton nyert keresz­tezett bort kaptak további ipari feldol­gozásra; ők nem tartották fontosnak a termelők ellenőrzését. Ffasonló állás­pontra helyezkedett a Jednota képvise­lője is. Kifejtette, hogy a megegyezett bormennyiségnél lényegesen kevesebbet szállítottak le a Slovliknak s számukra csak az volt fontos, hogy a felvásárlók által szállított hibrid-bor elérje az előírt tíz százalékos alkoholszintet... §§§ Kétségtelen, hogy fura az effajta ér­velés a borászatban jártas szakemberek részéről, hiszen nekik mindenkinél job­ban kellett tudniuk: mint az ország más vidékén, itt sem terem korlátlanul a szőlő, tehát egyik hétről vagy hónapról a másikra a bortermelés — még keresz­tezett borok esetében sem — nem nö­vekedhet a hektoliterek tízezreivel!... ... Sokan vannak, akik úgy tartják: szemesnek áll a világ! Lehetséges, de a pénztár és garázsfosztogató Karol Fajnor vagy a botcsinálta bortermelők példája alapján nagyon is tiszavirág­életű az ilyen szerencse. 17

Next

/
Thumbnails
Contents