A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-28 / 21. szám
Autóstop — Bratislavába? — Igen. Elvinne? — de már bent is ülök. Zökkenés nélkül indul a Skoda. Szemügyre veszem kire bíztam az életemet: huszonöt év körüli, teltkarcsú, szőke nő. — Régóta vezet? — Már nyolc éve, de nemcsak személykocsit. Sofőr vagyok, az a foglalkozásom. Nagyot nézek. Nő létére sofőr! Észreveszi csodálkozásomat s hozzáfűzi. — Mindig is érdekeltek a gépek. Nem féltem, hogy olajos lesz a kezem. Szeretem a nafta, a benzin szagát. Fékeznünk kell, útépítők állják el az utat. Vészes kopácsolást hallok. Á, biztos a légkalapács. Kielőzzük az akadályt. Utitársam folytatja. — Először traktoros voltam, azután darukezelő. Most teherautóval járok. A Mezőgazdasági Építkezési vállalatnál dolgozom. A férjem is. Most itt, a Csallóközben építünk öntöző csatornákat. Egyik nap én vezetem az autót, ő pedig a talajvájót, másik nap ő ül a volán mellé, én a talajvájó kormányhoz. Ismét útépítők. Ismét hallatszik a fülsiketítő kopácsolás. A dobhártyámon érzem az ütések erejét. Dühös leszek. Mit, vacakolsz annyit! Gyerünk már — bíztatom gondolatban a vezetőt. — A háztartásban is ilyen tökéletes a munkamegosztás? — Nem panaszkodhatom. Amíg én a vacsorát készítem, ő ellátja az állatokat. Ha mosok öblíti, teregeti a ruhát. A kisebb bevásárlásokat a gyerekek végzik. A fiam kilenc éves, a lányom hét múlt. Ha a férjem néha el is megy a kocsmába, nem jön ittasan haza. Nem goromba. Mindig hoz egy-egy szelet csokoládét nekik is, nekem is. Pedig nem a saját gyerekei. Az én első házasságomból valók. De jobban szereti őket, mint az édesapjuk. Közben beérünk a városba. Az első kereszteződésnél ismét felhangzik az éles, ütemes zaj. Körülnézek, keresem a légkalapácsot, a gőzgépet. Tekintgetek jobbra, balra, de nem látok semmit, ami a hangot adhatná. — Nincs valami hiba a motorban? — kérdezem félénken, mert attól tartok, hegy felrobbanunk. Válaszul csak a fejét ingatja. Mosolyából nem tudom eldönteni, hogy az én ijedtségemen derül-e vagy a szavaihoz fűződő emlék melegíti. — A tenyeremen hordanálak anyucikám, ha lenne közös gyermekünk, szokta mondani a férjem. — Elkomorul —. Már három éve, hogy együtt vagyunk... orvosnál is voltunk ... talán a rázós munkahelyem az oka... lehet, hogy búcsút mondok a szakmának. — Nem kell csüggedni — s mondanék még pár bíztató szót, ha nem hallanám ismét azt a kísérteties ütemet. Már időzített bombát gyanítok a motorházban. Fészkelődöm, a táskámat markolászom, jó lenne lelépni. — Nem kell félni, csak az irányjelző. Mindenkinek feltűnik, aki először ül ebben az autóban. Ha viszszakapcsolom elhallgat. Hogy szavait bizonyítsa, megpöccinti a karocskát, az vissza ugrik, de a zakatolás marad. Egyenes úton haladunk, letérő sehol, a szembejövő autók vadul villogtatnak. A vezető jobbra, balra rángatja az irányjelzőt. Eredménytelenül. A járdához simul a kocsi, megállunk. Ekkor veszem észre, hogy újdonsült ismerősöm ajkai vértelenek, arca sápadt, homlokán veríték gyöngyöz, kezei remegnek. Megijedhetett — gondolom — s zsebkendőt nyújtok feléje. Tétován érte nyúl, rám néz, de mintha nem is látna. Szemei a távol jövőt kutatják. Csendesen megszólal. — Egy kis műszaki hibától nem szoktam rosszul lenni. Mást gyanítok — nagyot sóhajt. — A múlt hónapban fürdőben voltam — Titokzatosan mosolyog. — Talán ismét szülni fogok? FISTER MAGDA Aki híres súlyemelő akar lenni, annak idejében kell kezdeni. A képen látható „miniatléta" a rigai 37. számú óvodában gyakorlatozik: természetesen tapasztalt nevelők és edzők felügyelete alatt. A televízió a közelmúltban sugározta a Nagyítás című filmet. Antonioni alkotása tíz évvel ezelőtt készült, világszerte játszották, vitatkoztak róla — főszereplője, David Hemmings pedig minden bizonnyal ezzel az alakításával „futott be“. A ma harmincnégy éves művész gyermekként kezdte pályafutását: operai szopránszerepeket énekelt. 1958-ban filmezett először. A Nagyítás fényképésze óta A könnyűlovasság támadása cimű filmben láthattuk. Csiatura grúziai városban minden év márciusában megrendezik az ikrek találkozóját. A találkozóról — emlékül — természetesen fényképet is készitenek. A papagáj neve: „Hook kapitány". Tu- ► lajdonosa szerint igen jól nevelt. Több világnyelvet „beszél", nem káromkodik, és minden este fogkefével tisztítja a csőrét. TARKA-BARKA GONDOLATOK AZ EMBERRŐL A CSALÓDOTT Elhagyta a családot, Elhagyta, él, csalódott I Most azt beszéli a gálád, Hogy őt hagyta el a családi A BETEG Szegény beteg Majd meggebed ... Tüzel feje, karja, Lesi a rokonság apraja-nagyja I Reménykednek hátha ... Elviszi a nátha I... AZ ESZES Vágott az esze, mint a borotva. De nem a közhasznú dologra I Csalt és lopott, ivott, nőzött, Sok szennyes dolgot kifőzöttI... Végül a TV-ben is szerepelt... Mint körözöttl A közveszélyes elemek közötti... Amit főzött, most megeheti, Úgy kell nekil A SZÁNALMAS Az utca kövére esik szegény, Nincs visszaút és nicsen reményi... Hangja motyogás, zihál a melle, Pokol és menny közt száldos a lelkel ... Kevély és hangos, majd szótlan és félszeg, Szánjátok „sz©gény“-t, szánjátok!... részeg!... KOVÁCS JÓZSEF Joan Collins angol színésznő olyan elfoglalt, hogy a fürdőkádban bonyolítja le telefonjait? Lehet, hiszen háromgyermekes családanya, sokat szerepel a színpadon, a férje, Ron Kass tévéfilm-producer vele forgatott több filmsorozatot. A Tom Jones legújabb filmváltozatában is szerepelt. 16
