A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-28 / 21. szám
A elején az oroszországi kapitalizmus a fejlődés imperialista szakaszába lépett. Lenin már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt írt munkáiban rámutatott, hogy az imperializmus korszakában a szocialista forradalom objektív feltételei általánosságban létrejönnek, és hogy valamennyi imperialista hatalmat beleértve a szocialista forradalom feltételei Oroszországban fejlődtek ki a legerősebben. Rendkívüli módon fokozódott a kizsákmányolás, az önkényuralom és a nemzeti elnyomás, a gazdasági függés fejlettebb kapitalista országoktól, és kiéleződtek a társadalmi ellentétek. Az első nagyobb robbanás 1905-ben következett be, akkor azonban a polgári demokratikus forradalmat még sikerült leverni. A forradalmi harc tapasztalatai ugyanakkor megedzették és előkészítették a munkásosztály és pártját egy új forradalom győzelmes megvívására. A gazdasági, társadalmi és politikai válság a februári polgári demokratikus forradalomban robbant ki, amely megdöntötte a cári önkényuralmat és kettős hatalom kialakulásához vezetett. Egymás mellett létezett a két ellentétes osztályt megtestesítő hatalmi szervezet: a munkás- és katonatanácsök és a burzsoázia pártjai által alakított Ideiglenes Kormány. Lenin útmutatása alapján a bolsevik párt „Minden hatalmat a szovjeteknek" jelszóval lépett fel, holott akkor még a szovjetekben a proletárforradalmat elutasító, kispolgári nézeteket hirdető eszereknek és mensevikeknek volt többségük. A bolsevikok biztosra vették, hogy a tömegek előbb-utóbb megvonják bizalmukat ezektől a pártoktól és a vezetést azokra bízzák, akik valóban képesek megoldani az orosz forradalom előtt álló feladatokat: az azonnali demokratikus békét, a termelés és az elosztás ellenőrzését a munkásság és a szovjetek által, a földesúri földek elkobzását és felosztását stb. Az Ideiglenes Kormány politikája elleni első tömeges megmozdulásra akkor került sor, amikor nyilvánosságra került Miljukov kadetpárti külügyminiszter jegyzéke, amelyben az Ideiglenes Kormány a háború folytatására kötelezte magát. Megkezdődtek a petrográdi katonák és munkások tízezreinek háborúellenes tüntetései. A tömeges megmozdulások kormányválságot idéztek elő. A bolsevik párt széleskörű agitációs munkát folytatott az üzemekben, a parasztság körében, a hadseregben a koalíciós kormány népellenes politikájának leleplezésére. Legjobb agitátorait küldte a hadseregbe, ahol választott katonai bizottságok jöttek létre. A pórt fegyveres felkelést készített elő. A forradalomra való felkészülés taktikáját a párt VI. kongresszusa dolgozta ki, amely Lenin távollétében ülésezett. Az orosz burzsoázia viszont katonai diktatúra bevezetésére készült. Az ellenforradalmi összeesküvést Kornyilov tábornok, hadseregfőparancsnok főhadiszállásán kadetok készítették elő. Amikor Kerenszkij felismerte, hogy Kornyilov nem fogja vele megosztani a hatalmat, felmentette őt főparancsnoki tiszte alól, és elfogatási parancsot adott ki ellene. Kornyilov persze nem engedelmeskedett Kerenszkijnek, s csapatai a főváros felé nyomultak előre. A kormány kadetpárti tagjai új kormányválság előidézésével akarták Kerenszkijt a Kornyilovval való megegyezésre kényszeríteni. Az összeesküvés elleni harc vezetését ismét a bolsevikok vették a kezükbe. Felhívásukra megkezdődött a Vörös Gárda szervezése. A felfegyverzett munkások száma a fővárosban elérte a 40 ezer főt. A párt legjobb agitátorait Kornyilov csapataihoz küldte, s a katonák tömegesen mentek át a forradalmi erők oldalára. Az országos válság körülményei között az Ideiglenes Kormány 1917. szeptember 1-én kikiáltotta a köztársaságot, az ország vezetését öttagú direktóriumra bízta, amely jelentős katonai erőket összpontosított a két főváros és a forradalom gócpontjai ellen. Lenin utasítására a Központi Bizottság hozzálátott a felkelés előkészítéséhez. Újabb vörösgárdista egységek alakultak. A munkásságot felfegyverezték és kiképezték. A párt újra meghirdette a „Minden hatalmat a szovjeteknek!" jelszót. Október 7-én Lenin visszatért a fővárosba, s három nappal később a párt központi bizottsága határozatot hozott a fegyveres felkelésről. Az ülésen részt vett Lenin is, és fellépett Zinevjev és Kamenyev ellen, akik tagadták a szocialista forradalom győzelmének lehetőségét. A KB október 6-i ülésén a felkelés vezetésére Forradalmi Katonai Központot hozott létre. Megnehezítette a helyzetet Zinovjevnek és Kamenyevnek a felkelés kérdésében elfoglalt külön álláspontja, amelyet egy mensevik lapban nyilvánosságra is hoztak, s ilyen módon az Ideiglenes Kormány tudomást szerzett a felkelés előkészületeiről. Későbbre kellett halasztani a felkelés időpontját. Az Ideiglenes Kormány gyorsan intézkedett. Kidolgozta a felkelés elleni harc tervét, és Kerenszkij parancsot adott a Forradalom Katonai 1. Lenin emlékmű a Finn pályaudvaron 2. A Szmolnij 3. Az Aurora 4. A Téli Palota 5. Városkép Foto: V. Priputen
