A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-28 / 21. szám
SZERETNEK ÓVODÁBA, ISKOLÁBA JÁRNI szakkör, egészségügyi szakkör s még több egyéb klub és szakkör. Külön dicséret illeti a sportkörök, különösen tornászklub tagjait, akiknek még az sem jelentett akadályt a kiváló eredmények elérésében, hogy tornaterem híján az iskola tágas előcsarnokában kellett — és kell — edzeniük! Persze, jó időjárás esetén megélénkül az iskolakert (ahol az ifjú kertbarátok közül többen már tapasztalt kertészek módjára kezelik a palántákat s virágokat), vidám zsivajtól visszhangzik az udvar; a község fölött magasodó Szoroska-hegy lankás domboldalának selymes füvén pedig remekül lehet focizni, szökdellve-cikázva fogócskázni vagy „pusztán" a természet titkait figyelni . .. A szádalmási gyerekek egy-egy ilyen sétáról a labdakergetéstől és az éles gömöri levegőtől kipirult arccal térnek vissza a napközi otthon helyiségeibe, ahol a játék nyújtotta föloldódás után most komolyabb foglalkozás kezdődik, hiszen a diákság akarva-akaratlanul nem csupán szórakozással, hanem leckével és egyéb tanulnivalóval is él .. . Miközben a maguk dolgába-örömébe feledkezett gyerekek között járkálunk, megpróbáljuk meghatározni: vajon miért járnak Szádalmáson oly szívesen napközibe az iskola tanulói; miként válhatott az iskola a gyerekek szabad idejének szervezőjévé? — A klubszerű tevékenységgel eleinte a napközisek szabad idejét, délutánjait akartuk színesebbé tenni. Annak, hogy szinte mindenki találhat kedvére való elfoglaltságot, hamar híre ment az egész iskolában, így ebéd után a nem napközisek közül is többen visszajönnek és bekapcsolódnak a szakkörök, klubok munkájába. A gyerekek tudják, hogy nem valamiféle álcázott iskolásdiról van szó, hanem a napköziben töltött órák, a délutánok célszerű kihasználásáról — mondja az igazgató. És a szádalmási gyerekek véleménye minderről három röpke szóba foglalható: napközisnek lenni jó! Az általános iskola tőszomszédságában, tulajdonképpen a napközi otthonnal közös épületben működik a községi óvoda. Az előtérben jól sikerült polcokon a kis és középső csoportot alkotó 34 csöppség utcai cipőcskéi. A legbiztosabb jele ez annak, hogy a gyerekek bent tartózkodnak, nincsenek házon kívül ... És persze a játék hevében kerekedő zsivaj is elárulja a gyerekek hollétét, ezért csak be kell lépnünk a derűs, világos szobák egyikébe. . .. Egy sarokban kislányok babafodrászatot rendeztek be, a másikban fiúk játszanak, teherautókkal szállítanak mindenfélét. Senki nem mondja a lányoknak, hogy ők a babasarokba menjenek és a fiúkat sem tiltják ki onnan. Hagyják őket kedvük szerint. Háromnégy asztalkánál figyelmesen rajzoló gyerekek. Itt házak, ott virágok készülnek. Az ajtóval szemközti sarokban a három tanerős óvoda fiatal, csinos igazgatónője: IVÁN JOLÁN ül öt-hat huncut tekintetű lurkó gyűrűjében és kiejtésgyakorlatot tartanak, nehogy nagycsoportos vagy iskolás korban kelljen majd „igazítani" a gyerekek selypítő vagy egyéb beszédhibás kiejtésén. Az igazgatónő szerint különösen azokat vonják be nagy szeretettel és figyelemmel az ilyen vagy ehhez hasonló közös foglalatosságba, akik nehezebben oldódnak a közösségben. De Szódalmáson nagyon kevés az ilyen félszeg gyerek. Délre jár az idő. Kitálalják az ebédet. Iván Jolánnak és az óvoda két további tanítónőjének ez a nap egyik legnehezebb órája, hiszen több mint harminc három-négy éves gyereket ellátni — nem kicsiség. Amikor ebéd után kinyitják a fektető ágyakat és a társaság koradélutáni álomba szenderedik, az igazgatónő egy percre fölsóhajthat. — Nagyon fárasztónk? — kérdezem. A derekát egyengeti és rám nevet: — Nagyon. De ezzel együtt, ez a világ legszebb foglalkozása! Óvodába járni, napközit látogatni, a gyerekek számára, lehet szükség diktálta kényszerkötelesség — és lehet öröm. Szádalmás az utóbbira példa, óvodába, iskolába és napközibe egyaránt szívesen járnak itt a gyerekek. (M) Készülőben az új faliújság Szívesen sakkoznak a napközisek A kisebbek a nevelőpedagógus irányításával játszanak Az étteremben percek alatt leürülnek a tányérok (O. MISKOVIC felvételei) 3
