A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-28 / 21. szám
Az erdő jelentős nyersanyagforrás. Emellett társadalmi küldetése is van. Itt gyógyulunk, pihenünk, szórakozunk. Ésszerű fakitermelés a társadalom igényeinek és fejlődésének, a biológiai, a műszaki és a gazdasági törvényszerűségeknek a figyelembevétele nélkül elképzelhetetlen. Általánosan ismert az erdőgazdálkodási problémák sokrétűsége. Ilyenek például az atipikus természeti feltételek, az erdő környezeti hatása, a munkaszervezés, a gépek alkalmazásának, a műszaki és a biológiai érdekek összehangolásának nehézségei, a dolgozók szociális problémái, a termelési folyamat összetettsége. Az erdészetben hosszú távon kell tervezni. Nehezíti a helyzetet, hogy a természeti feltételek vidékenként nagyon eltérőek. Erre az ágazatra is érvényes, hogy minél inkább felhasználjuk a korszerű tudományos ismereteket, annál gyorsabban érjük el célunkat: minden erre alkalmas területen legyen hasznos és ellenálló erdő. Ezért fontos tovább fejleszteni az erdészeti tudományt és folytatni a kutatásokat. Szlovákiában a zvoleni Erdészeti Kutatóintézet az egyetlen ilyen tudományos központ. Bátran nevezhetnénk a várost a faipar és az erdészet fellegvárának, hiszen a kutatóintézet mellett , az Erdészeti és Faipari Főiskola is itt I működik. A két intézmény között szoros az együttműködés. A kutatóintézet feladata volt az ötödik ötéves tervidőszakban tudományos alapokon nyugvó útmutatást adni, milyen természeti feltételek mellett milyen erdőt lehet telepíteni, hogyan lehet újrafásítani a hegyoldalakat. A jelenlegi tervidőszakban az eddig nem hasznosított erdők hozzáférhetővé tétele a gondjuk. Meg kell határozniuk, hol milyen utakat kell és lehet építeni, milyen gépek szükségesek az ésszerű fakitermeléshez. S mindezt úgy, hogy a környezet ne szenvedjen károkat. Rájuk hárul a KGST-n belül egyes koordinált feladatok megoldása. Kilenc ország 16 felsőfokú tudományos intézetével tartják a kapcsolatot. Dolgoztak Kubában, Tanzániában, Bangladesben, hogy csak a távolabbi országokat említsem. Dusán Zachar erdőmérnök, professzor, a természettudományok doktora, az SZTA és a CSTA levelező tagja, az Erdészeti Kutatóintézet igazgatója. Erdészcsaládból származik. A természetben nőtt fel. Ahol laktak, körülöttük folyt a fakitermelés. Látta, ahogy az ember drasztikus beavatkozásának következtében pusztul a természeti környezet. A zöldellő domb- és hegyoldalak sivár pusztasággá, tar, omladozó, kopár, haldokló kőrengeteggé válnak. Mikor aztán felnőtté eszmélt, elindult, hogy megpróbáljon összhangot teremteni az erdő és az ember között. Fiatal diplomásként tanulmányúton jár a Szovjetunióban. Hazatérve frissenszerzett tapasztalatait mint főiskolai előadó kamatoztatja. Megírja az első tankönyvet I — Erdészeti meliorációk — ezzel kezdődik ennek a tantárgynak az oktatása. Az első tankönyvet továbbiak követik. A szennyezett levegő pusztítja a természetet Szakkönyvek is. Közben kinevezik az Erdészeti Kutatóintézet igazgatójává. Új beosztásánál fogva alig marad ideje tudományos kutatásokra, de ez a beosztás olyan teret, lehetőségeket biztosít a számára, melyekhez különben nem jutna hozzá. A tudós kutató nem dolgozhat öncélúan. Ismereteit a gyakorlatban kell hasznosítania. Már országos méretű feladatok foglalkoztatják. Viszszaállítani a természet egyensúlyát. Újra fásítani a letarolt területeket, irtványföldeket. Közben sokat utazik. Körülnéz a világban, hol mit tettek vagy tesznek az erdő szerepének visszaállítása érdekében. Tanulmányait könyv alakban is megjelenteti. Eddig összesen kilenc önálló művet írt. További hét könyvnek tudományos munkatársa. Brossúrákban, szaklapokban megjelent írásainak se szeri se száma. Aki dolgozik, előbbutóbb siker koronázza szorgalmát. 3 Talajerózió című könyvéért megkapja a Klement Gottwald Állami Díjat. Tovább tanul, kutat, a természet rejtelmeit fürkészi. Újabb és újabb ismeretekkel gyarapítja tudását. Folyton dolgozik, nem mer egy szusszanásnyi pihenőt sem engedélyezni magának. Fél, hogy éveinek száma majd meggátolja célja elérésében. Ha rákérdeznek miért, csak annyit mond: a kötelességemet teljesítem. Barátai, ismerősei tudják, hogy nemcsak arra a kötelességére gondol, amelyet munkahelye ró ró, hanem arra is, amit maga tűzött céljául. — Célom volt — mondja —, hogy azon a tájon, a Felső-Garam mentén, ahonnan származom, véget vessünk az erdők kivágása után bekövetkezett talajeróziónak. Újra kellett erdősíteni a vidéket. Ez már sikerült. És nemcsak ott. Most újabb probléma előtt állunk. A talajerózió mellé újabb rém, az ipari környezetszennyezés társult. Meg kell védenünk a környezetet a nagyüzemek körzetében. Ellenállóbb erdőket kell nevelni. Az erdőnek egyedülálló hatása van az emberi környezetre. Pozitívan befolyásolja az éghajlatot, a vízgazdálkodást, védelmet nyújt a talajerózióval szemben, hatással van a hasznos erdei vadak állományának alakulására. Szabályozza a gázcserét, az oxigén és a széndioxid arányát az atmoszférában, kiegyenlíti a hőmérsékleti ingadozásokat. Egyszóval segít fenntartani a természet egyensúlyát, ami ellen annyit vét az iparosodott kor embere. Elősegíti pihenésünket, egészségünk megóvását, helyreállítását, üdülési lehetőségeket nyújt. Hogy mindezeket a funkcióit betölthesse, fejt ki hasznos tevékenységet a zólyomi Erdészeti Kutatóintézet. FISTER MAGDA 4
