A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-21 / 20. szám
BEMUTATÓ TANULSÁGOKKAL Bajtavában (Bajtán) a CSEMADOK helyi szervezetének színjátszó csoportja bemutatta Tóth Miklós: Fejesek című vígjátékát. A lelkes kezdeményezésért elsősorban a község tanítónőit illeti dicséret. A lakosság a jövőben is elvárja tőlük, hogy odaadóan szorgoskodjanak a kulturális, élet fellendítése érdekében. A gyakori tapssal kísért előadás azt a benyomást keltette a nézőkben, hogy a műkedvelők tehetségéből a látottaknál és hallottaknál sokkal többre is telne. Persze ez a várható „többlet" a továbbiakban már jórészt a rendezőn múlik. Nem akarom kedvét szegni a rendező tanítónőnek, de a kultúra ügye mindenképpen az igazság kimondására kötelez: a színműnek a műkedvelők agyában és szívében (a próbák hoszszabb-rövidebb sorozatán át) a bemutatóig valamilyen művészi szintre, vagy legalább műkedvelői szintre meg kell érlelődnie. A rendezőnek tehát az elhivatottság, rátermettség mellett határtalan türelemre és bőséges időre is nagy szüksége van. A bajtai színjátszók pedig a színdarabtanulással, illetve a begyakorlással valamiképpen időzavarba kerültek. Ennek tudható be elsősorban, hogy egyik-másik szereplő az egyik jelenetben kitűnően játszott, élethűen alakított, a másikban viszont csaknem játék nélkül, mozdulatlanul, egyszerűen felmondta a szöveget. Időszűkében a harmadik felvonás begyakorlását hanyagolták el, s ebből következik, hogy a darab eleinte frissen pergő ritmusa a harmadik felvonásnál lelassult, holott törvényszerűen ekkor kellett volna fokozódnia. Néhány szereplőnél hibaként róható fel a régi lakodalmasból ittragadt vőfélyes-rigmusos monoton, kántáló hangsúlyozás, amely a szó szoros értelmében agyoncsapta a darab különben tapsot érdemlő poénjait. Attól függetlenül, hogy Tóth Miklós kisvárosi környezetben nyüzsgő, felfelé kapaszkodó figurái még áttételes értelemben sem nyújthatnak „testreszabott" szerepeket a bajtaiaknak, a Fejesek bemutatója újabb előrelépést jelent a falusi amatőr színjátszásban. Ha azonban a Nővé Zámky-i (érsekújvári) járásban más műkedvelőkkel is lépést akarnak tartani, akkor a jövőben már nem intézhetik el az egyes hibákat és hiányosságokat egyetlen kézlegyintéssel: Bajtán ez is jó! — kg — Ahogyan régen fontak JÓ BOR, JÓ POGÁCSA... A roznavai (rozsnyói) járás egyik magyarlakta részét „viharsaroknak" nevezik. Almást, Jabloncát, Körtvélyest és Tornagörgőt sorolják ide. Ezeknek a községeknek CSEMADOK helyi szervezetei a tornagörgőiek javaslatára nemrégen bor- és pogácsakóstolóval egybekötött néprajzi vetélkedőt rendeztek. A vetélkedőre Tornagörgőn került sor. Két bizottság bírálta el a borok és a pogácsa minőségét. Volt munkájuk bőven. Juhász Pál mérnök vezetésével a borokat értékelő bizottságnak 60 fajta bort kellett megkóstolnia és értékelnie. Pogány Istvánné vezetésével a bizottság 33 fajta pogácsát bírált el. A néprajzi vetélkedő telt ház előtt folyt. A négy falu versenyzői felelvenítették a legjellegzetesebb szokásokat, hagyományokat. A verseny utolsó pontjaként minden falu bemutatott egy jellemző műsorszámot. Almás fonást, kukoricamorzsolást elevenített fel. A görgőiek „Görgői mosólányok" címmel adták elő zenés-táncos műsorukat. A jabloncaiak szép fonójelenetükkel lepték meg a közönséget. A körtvélyesiek népdalokat énekeltek. A bíráló bizottság, amelynek Labancz István múzeumigazgató volt az elnöke, kihirdette az eredményt. A CSEMADOK almási helyi szervezete végzett az első helyen. A körtvélyesi Tamás Jánosnak volt a legjobb bora, és a görgői Die Jánosné sütötte a legjobb pogácsát. Eredményhirdetés után a résztvevők a hárskúti zenekar kitűnő zenéjére reggelig ropták a táncot. TOROK LÁSZLÓNÉ nagyüzemi gazdálkodás eredményeivel ismerkedhet a látogató. Az ötletes szemléltető képek, ábrák kimagasló, nagszerű sikerekről beszélnek. Ennek ékes bizonyítékai a falon függő kitüntetések, elismerések és oklevelek sokasága, amelyeket a szövetkezet dolgozói kaptak a feladatok teljesítéséért. A lúcsiak igen büszkék a Munka Érdemrendre, amelyet a köztársasági elnök 1973-ban adományozott a szövetkezetnek. A község régi harcosai, érdemes párttagjai közül Kulcsár Gáspár és Fehér Tibor dokumentumai szemléltetik a mához vezető harcos utat. Itt kell megjegyeznem, hogy a forradalmi hagyományok és emlékek felkutatásában még van mit tenni Lúcson. Feldolgozásra vár még például az az 1929-es titkos összejövetel, amelyen a szövetkezet elnöke fiatal gyermekként a „sztrázsa“ szerepét töltötte be. Az emlékszobát már eddig is sokan megtekintették. A tanulók honismereti órákat és úttörőfoglalkozásokat tartanak az emlékszobában. Számos RÖVIDEN A CSEMADOK Maié Trakany-i (kistárkányi) helyi szervezete sikeres író-olvasó találkozót tartott Dávid Terézzel. Féltünk, hogy a tavaszi munkák miatt csak kevesen lesznek jelen, de a feltevésünkben csalódtunk. Fiatalok és felnőttek egyaránt meg akartak ismerkedni Dávid Terézzel. A kedves vendéget Pitóczki József, a CSEMADOK alapító tagja üdvözölte, majd a fiatalok virágcsokrokkal kedveskedtek az írónőnek. Ezután Dávid Teréz részleteket olvasott fel az írásaiból, és hosszasan elbeszélgetett a hallgatósággal. DOBÓ GABORNÉ A CSEMADOK Horné Saliby-i (lesőszeli) helyi szervezete Ady Endre születésének 100. évfordulójára emlékezett a művelődési otthonban. Sipos Béla, a CSEMADOK galántai járási bizottságának elnöke ismertette a költő életét és munkásságát. Az értékes előadást szavalatok tarkították. A CSEMADOK fiatal tagjai szépen, hatásosan tolmácsolták Ady költeményeit. Az emlékest záró réhazai és külföldi küldöttség is ellátogatott már Lúcsra. Megfordultak a községben Japánból, a Szovjetunióból és az NDK-ból jött vendégek. A szomszédos falvak lakói, a járás tanítói és más efszek tagjai is ellátogattak Lúcsra. A szövetkezet emlékkönyvében találjuk Jozef Lenárt, Peter Colotka, Ludovít Pezlár, Ignác Janák és Ján Janovic nevét. Ludovít Pezlár 1976. VI. 11-én a következőket jegyezte az emlékkönyvbe: „Nagyszerű! Mennyi gyönyörűség aránylag kis helyen! Csodálom az emlékszoba alapítóinak jó ízlését. Bizonyára minden látogató mély tisztelettel hajt fejet a falu új életének úttörői előtt, nagyra értékelve az elkezdett munka folytatóit. További sok munkasikert kívánok a szövetkezet dolgozóinak.“ Távolabbi terv Lúcson egy szalmatetős pajta felépítése, ahol régi gazdasági gépeket akarnak kiállítani. Mivel az emlékszoba már túlzsúfolt, újabb helyiség berendezésének a gondolata is foglalkoztatja őket. MAG GYULA szében a CSEMADOK helyi szervezetének tánccsoportja szórakoztatta a közönséget. M. DANAJKA MAGDOLNA Fifakovoban (Füleken), a Kovosmalt üzemi klubjában rendezték meg az irodalmi színpadok idei kerületi versenyét. Sajnos nem kísérte kellő érdeklődés az értékes vetélkedőt, amiért a szervezők okolhatók. Az idén is az ipolyhídvégi Madách Imre Irodalmi Színpad bizonyult a legjobbnak. Az elesettekért című összeállításukkal nagy sikert arattak. A második helyen a radzovcei (ragyolci) Petőfi Sándor irodalmi színpad végzett. Nagy Október címmel mutattak be összeállítást. A harmadik díjat megosztották a safarikovói (tornaijai) Hajtás és a luceneci (losonci) Kármán József irodalmi színpad között. Az előbbiek Puskin: Cigányok, az utóbbiak Ifjú szívekben élek című műsorukkal szerepeltek. A bíráló bizottság döntése alapján ismét a hídvégi Madách Imre Irodalmi Színpad vesz részt a Jókai-napokon. SÓLYOM LÁSZLÓ PETRÓLEUMLÁMPÁKBAN VILLANYEGO A múlt emlékeinek összegyűjtése, hozzáférhetővé tétele szép és nemes cselekedet. Magától értetődően a forradalmi munkásmozgalmi emlékek felkutatása és összegyűjtése elsőrendű feladat, de a néprajzi gyűjtőmunka sem hanyagolható el. Lúcson (dunaszerdahelyi járás) a hajdani grófi kastély első emeletén rendeztek be emlékszobát. A kastély a szövetkezet székhelye. Bartal Ferenc efsz-elnök sokat tett az emlékszoba létrehozásáért. A folyosót szép, díszes, láncon függő lámpák világítják meg. Az emlékszobában is ilyen lámpákat helyeztek el s villanyégőkkel szerelték fel őket. A megvilágítás így hangulatos, illik a környezethez. Az emlékszobát Bartal Ferenc szövetkezeti elnök mutatta be: ő szervezte és irányította a gyűjtőmunkát. A tárgyak az ő közreműködésével kerültek méltó helyükre. A gyűjtésbe természetesen a község lakói és a szövetkezet dolgozói is bekapcsolódtak. Ludik György, Bartal István és Kulcsár Károly munkája is elismerést érdemel. Az emlékszobában elhelyezett munkaeszközök — kovácsszerszámok, ökörpatkó, szalmacipő, fából faragott mozsdótál, kasza, villa, gereblye, kapa és görbebot — láttán felelevenedik előttünk a régi paraszti életnek szinte minden mozzanata, szekérrészek, valamint a hajdani falusi háztartás kellékei is megtalálhatók itt: köpülők, tejesköcsögök, kancsók, mozsarak, rostok, parázzsal melegített vasalók. Figyelmet érdemelnek a kenderfeldolgozás szerszámai és a valamikori hordószerű fogantyús vízhordó edény, az úgynevezett csubolló is. A terem közepén, a tárlók üveglapja alatt a korszerű szocialista 7
