A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-21 / 20. szám
(a legkisebben 28, a gyógymedencében 36—38, az úszómedencében 28— 30 C°-os a víz) télre is alkalmas fedett folyosó vezet, már nem viharzanak át Mosonmagyaróváron o Bratislavából érkező gépjárművek. A kirándulók a Kígyó utcát keresik és meg is találják. Környékén egymás hegyén-hátán a sok autó. Sorakoznak a Kígyó utcában is, ahol pedig ott áll a háromperces megállást engedélyező tábla, amelynek a tekintélyét csupán rövid ideig volt képes megőrizni a rendőri szigor, de akkor sem sok eredménnyel. Mióta az igénynek megfelelővé fejlesztették a termál- strandfürdőt, az árnyékot adó fák, a kellemes pihenést ígérő zöld pázsit, a játékra, kikapcsolódásra nagyszerű terep rengeteg embert csalogat ide. S már nemcsak Bratislavából, hanem a világ számos országából is. Persze, az utóbbi években, egészen pontosan a hetvenes évek elejétől Mosonmagyaróvár hétvégeken a bratislavaiaké. V város utcáin, az üzletekben, presszókban, kisvendéglőkbe lépten-nyomon szlovák szót hall az ember. Akik nem tudnak magyarul, azok mutogatnak, s a vevő és az elárusító egyszerre döbben rá arra, hogy jobb híján a mutogatás is lehet a népek, nemzetek érintkezésének nyelve. S már az óváriak is teljesen természetesnek veszik, hogy hétvégeken „elszlovákosodik” a város, és hogy figyelmességüket bizonyítsák a vendégeknek, némelyik élelmiszerüzlet előtt ott áll a szlovák nyelvű tábla: Potraviny. És az elárusítóhelyeken is igyekeznek figyelmesek lenni az eladók, mert mi elsajátítani azt a néhány, a foglalkozáshoz alapvetően hozzátartozó idegen szót. Mosonmagyaróvár hétvégeken a magányos, társas, családos bratislavaiaké. A legutóbbi szombaton a Mosont és Magyaróvárt felező nagy, mindenféle árut kínáló ABC áruház IBUSZ pénzbeváltója, Perge Zoltánná 12,30 órakor azt mondta egy helybeli ismerősének: — No, mára elég zunkban. Fellendítette a forgalmunkat. A beváltott pénz nyolcvan százalékát nálunk hagyják a vendégek. A termálba jönnek és hozzánk is benéznek. A bratislavai PRIOR igazgatója is gyakran megfordul áruházunkban. Elbeszélget velünk a szakmáról, kicseréljük tapasztalatainkat. Én magam négyszer voltam Bratislavában. Engem is érdekelnek az üzletek és a praktikus dolgok. S nagyon ízlik nekem a tizes sör. Szokoly Ferenc fürdőmestert talán minden ötödik bratislavai lakos ismeri. Jellegzetes fürdősapkája, tavasztól őszig a szép barnára lesült bőre, a medence vizének hőmérsékletét ellenőrző hőmérője és nem utolsósorban éles hangú sípja tekintélyt biztosít számára. Sípja minduntalan felharsan, ha a fürdővendég eszik, iszik, dohányzik, lármázik, búvárkodik, úszik a gyógyvizes medencében. Szigorú ember, nem ismeri a tréfát. Az előírások betartását mindenkitől megköveteli. Mindig ott terem, ha valakit figyelmeztetni kell. A rend, a fegyelem megkövetelése nem riasztó, hiszen a gyógyvízben csendre, nyugolomra van szükség. Aki nem fér a bőrében, az menjen át a nagymedencébe és ott ugrálhat kedvére. A szigorú tekintetű, komoly arcú Szokoly Ferenc már minden bratislavai vendégnek ismerőse. Ha a Duna-parti város utcáin vagy üzleteiben járna, bizony sokan felismernék, megszólítanák. A termál-strandfürdőnek rajta kívül még van úszómestere, masszőrje, ruhatárosa, pénztárosa stb. A hétvégi vendégek minden tekintetben kényelmet élvezhetnek. S a vendégek bratislavaiak, akik azért jönnek egyedül, családostól, mert szeretnek gyógyvízben gyógyulást keresni, lubickolni, szeretnek kirándulni, jó presszókávét inni, sülthalat vagy babgulyást enni a Fekete Sasban vagy hazafelé a rajkai útmenti kisvendéglőben, ahol kitűnő málnaszörpöt is ihat az ember. Jönnek a bratislavaiak, a hétvégi víkendezők Mosonmagyaróvárra, és a termál-strand-Mosonmagyaróvári hétvégek volt. Bezártam. Nincs több pénz a kasszában. 65 000 forintot fizettem ki csehszlovák koronáért. — A hölgy tíz éve alkalmazottja az IBUSZ-nak, de csak 73-tól dolgozik a városban, korábban Hegyeshalmon teljesített szolgálatot. Szerinte 73-tól kedvelt helyük a bratislaváiaknak Mosonmagyaróvár. A szakmájához szükséges szavakat, mondatokat ő is megtanulta szlovákul. Németül kifogástalanul beszél. Houptmann Károly, az áruház egyik osztályvezetője pedig azt mondja: „örülünk, hogy az IBUSZ pénzbeváltót nyitott áruháfürdő asztalait körülülve kibontják táskáikból az elemózsiát, és esznek, ha megéheznek, isznak, ha megszomjaznak, kellemesen töltik el a szombatot és a vasárnapot. A termál-strandfürdő vezetősége a hétvégi nagy forgalmat nem veszi rossznéven, hiszen gyógyvizük jó hírét bratislavaiak költik elsősorban. Ahhoz ragaszkodik az ember, amije nincs, nem ahhoz, amije van. A mosonmagyaróváriak szívesebben barangolnok a Kis-Kárpátokban, a bratislavaiak szívesebben választják a gyógyvizes medencét. Így aztán hétvégeken Szokoly Ferenc fürdőmester, az úszómester és a többiek mintha Pöstyénné „változnának”, szlovákok között járnak-kelnek. A nagymedencében, a gyógyvizes medencében, de még a kismedencében is szlovákul folyik a szó, csak elvétve beszélnek itt-ott magyarul. A fürdő vezetősége úgy vette tudomásul ezt a tényt, hogy a szokásos figyelmeztetések szövegét szlovák nyelven is elkészíttette, és most már a hangosanbeszélőben két nyelven hangzanak el a felhívások és tájékoztatások. A jegypénztáros is régen felismerte, hogy a bratislavaiak hétvégi özönének a fele sem tréfa, és gyorsan megtanult tízig számolni szlovákul. Már csak akkor jön zavarba, ha tíznél nagyobb számú csoport jelenik meg egyszerre a jegypénztár előtt.. . Egyszóval, Mosonmagyaróvár hétvégeken a bratislavaiké. A gyógyvizes medencék más-más nyelvet beszélő embereket tesznek ismerősökké, barátokká, közös örömök, gondok részesévé, igazán jó szomszédokká .. . MÁCS JÓZSEF 3
