A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-14 / 19. szám
A Jó pásztorhoz címzett ház az egykori Kisvár A ligeti Petőfi-szobor utca sarkán G A SZÉL De voltaképpen mire is tanít egy-egy ilyen séta? A déli harangszónál is vénebb templomok áhitatos csöndje? A régi házak és paloták? A régi kő, a régi falak? De még a Városháza kapujában látható régi mércék: a pozsonyi arasz vagy a pozsonyi rőf is? — Tiszteletre, a múlt becsülésére és a megtartás művészetére — felel Stefan Hajdin, a városi műemlékvédelmi hivatal igazgatója. Mert a régi kövek, házfalak nemcsak idegenforgalmi látványosságként értékesek, de egy nép, egy ország múltjáról is beszélnek. Mert a Sigray-kúria, a Kamper-kúria, a Pálffy palota, a Zichy palota, az Apponyi palota szépsége ma már nem tulajdonosaik dicsőségét hirdeti, hanem az egykori kőművesek, valaha volt kőfaragók, hajdani kovácsok és más egyszerű emberek ügyességét, akik létrehozták ezeket a műremekeket, de nevüket — alig néhány kivétellel — szerteszórta a vak idő. — Ezért érdemes megőrizni a múltat, hiszen, üzenete a mának szól — mondja az igazgató. — Az utóbbi nyolc-tíz évben Szlovákia fővárosában is fokozott figyelmet szentelünk ennek a társadalmilag és történelmileg egyaránt fontos tevékenységnek. — Az utóbbi nyolc-tíz évben? . . . Elkomolyodott arccal bólint. — Sajnos igen ... A Bratislavai Városi Műemlékvédelmi Hivatal ugyanis csak 1968-ban alakult meg, addig kerületi szinten kezelték a bratislavai műemlékek ügyét. Talán mondanom sem kell, hogy nem mindig a legnagyobb hozzáértéssel és következetességgel. Műemlékvédelmi szempontból így pótolhatatlan veszteségek is érték Bratislavát. Pillanatnyilag azon fáradozunk, hogy a félezer éves vagy az annál is idősebb régiségek közül megmentsük ami menthető; az újabb keletű és műemlékeknek számító épületeket és szobrokat pedig rekonstruálással és karbantartással tegyünk használhatóvá az utókor számára is. — Mire összpontosították erőiket az elmúlt esztendőkben? — Legkomolyabb vállalkozásunk egyike a Vár újjáépítésének befejezése volt és nagyon igényes feladatot jelentett a Klarisszák rekonstruálása is, valamint a Prímáspalota külső falainak rendbehozatala. Az elmúlt tervciklusban láttunk hozzá az egykori Ventúr utca, a mai Jirásek utca palotasorának újjáépítési munkálataihoz. Nagyjavítást kapott a Mihály-kapu, a Zsidó utca és a Wolker utca néhány műemléknek számító háza is. önálló kutató munkánk keretében számos értékes műemlékre bukkantunk, melyet mielőbb a nyilvánosság elé szeretnénk tárni . . . Persze, mindez amit most megemlíthetek, az csupán töredéke munkánknak. — Miben határozná meg a műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek „hitvallását”? — Nézze, mi tulajdonképpen kettős életet élünk... A történész, a régész, a restaurátor vagy akár a műasztalos is a múltban és napjainkban egyaránt jelen van . . . Ezért újra csak a megtartás művészetét mondhatom munkánk legfontosabb célkitűzésének. Hogy méltók legyünk neves művészek és a történelem meg nem írt mélységeibe hanyatlott mesterek ránk maradt örökségéhez! • Elég csupán néhány napot foglalkozni a történelemmel vagy a műemlékek védelmének kérdésével, hogy egy új, csodálatos varázsú szerelem ejtsen a hatalmába. Mert a kövekhez, várfalakhoz, csipkés szélű erkélyekhez, boltíves kapubejárókhoz, csodás freskókhoz fűződő szerelem erősebb, mint a gyakorta könnyen múló, állhatatlan emberi kapcsolatok. Ilyen város Bratislava is! Nem kellett ahhoz itt születned, elég, ha csupán bizalmas ismerősöd, és máris ott kísért szívedben, mozdulataidban, álmaidban ... Sétálsz a Várban; mi peng a kövezeten? III. Henrik német császár katonáinak fegyverzete, akik Aba Sámuel, I. Endre és I. Béla uralma alatt több ízben ostromolták a várat. Eszedbe jut Búvár Kund 1052-ben végrehajtott hőstette, amikor éjnek idején megfúrta a Pozsony előtt horgonyzó német hajókat. Hallod Salamon, IV. Béla, Zsigmond, majd Mátyás király hangját, akik nagyobb építkezéseket végeztettek a váron. Aztán a mohácsi csata jut eszedbe, hiszen 1526-tól szinte a végnapjaiig (az 1811 -es tűzvészig sosem látott fénykorát éli a Duna fölött magasodó négytornyú vár. A Bástya, a Lakatos, a Káptalan, a Prépost utcákat járod; és minden egyes ablakból vagy kapuból a történelem néz rád vissza. A homályos utcák egyik sarkán hirtelen eléd lép, égető tekintetével és nyugtalan természetével Petőfi Sándor, és ebben a városban írt verseinek címét, a Fürge méht, az Erdő szélént és a csodaszép Távolbólt súgja füledbe. Mész az egykori Ventúr, a mai Jirásek utcán; és egy nyitott ablakból a mindössze hatéves Mozart zongorázását hallod. Más utcákban Liszt, Haydn, Hummel, Erkel zenéjének csengését hallod. Elballagsz a Konvent utcai líceum épületéhez, és ott Stúr hangját hallod, amint Herdert magyarázza követőinek, majd népi viseletben, népdalokat énekelve a dévényi vár romjaihoz kirándulnak. A Konvent utcától csak egy kőhajításnyira van az Apácapálya (Panenská), ahol a 25-ös számú házban újra Petőfi nyomaira bukkansz, éppen úgy, mint a váralján is, ahol a Záborszky-féle másolóirodában kereste meg a megélhetéshez szükséges néhány fillért. Járod a belváros huzatos utcáit; a tavasz rád szórja verőfényes sugarait, s neked a magyar irodalom nagyjai közül Tinódi Lantos Sebestyén, Csokonai, Tompa, Madách, Jókai emléke jut eszedbe, akik hosszabb-rövidebb ideig itt tartózkodtak e patinás múltú város falai között. Kibaktatsz a Ligetbe, és újra Petőfivel találkozol. Itt fehérük életnagyságú szobra — szemben kortársával: Jankó Král'lal. De emlék-képeidben is fölsejlik a költő. Itt állott ugyanis a „Nemzeti Aréna”, a magyar színtársulat székhelye s a költő több ízben próbált itt szerephez és ezzel megélhetéshez is jutni. Emlékeid ködében az egyik fa alatt Reviczky Gyulával is találkozol, aki 1880-ban itt írja A pozsonyi ligetben c. költeményének ezt a két sorát is: „Szép ligetem virulj csak/ S te szív, álmodd a múltat” . . . Járod a tavaszi utcákat és észre sem veszed, hogy újra fölértél a Várba. És amikor körbepillantasz, valami belső erő arra késztet, hogy visszasétálj a szemközti dombra is — a Slavínra. A májusi orgona illatban az elesett katonák bratislavai emlékművéről újra — ki tudja hányadszor — a tenyereden látod a várost. Egy ilyen séta után azonban az eléd táruló látkép „mélyére” is belátsz, érzed, miként forr eggyé a múlt a jelennel... A műemlékek, a régi kövek a múltról regélnek; az új lakótelepek, a gyárak a jövőt sejtetik. És ha csak egy szál zöld növény vagy virág van nálad, gondolkozás nélkül az első vöröscsillagos katona sírjára helyezed. (i—r) KONTÁR GYULA felvételei
