A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-14 / 19. szám
SZÜNTELENÜL SUHO SÉTA BRATISLAVA RÉGI MŰEMLÉKEINEK NYOMÁBAN • AHÁNY HÁZ, ANNYI EMLÉK... • NÉHÁNY SZÓ A MŰEMLÉKVÉDELMI HIVATAL MUNKÁJÁRÓL Nyugovóban a nap. Hatalmas vörös korongja már készül lebukni a Duna, az osztrák határ mentén vonuló hegyek mögé. Ha déli vagy keleti irányból közeledünk Szlovákia fővárosa felé, mór meszszi távolból föltűnik Bratislava sziluettje. A város fölött ott magasodik Bratislava legfontosabb újkori emlékműve — a Slavín, annak a hatezer szovjet hős katonának temetője, akik Bratislava és környéke felszabadítása során estek el. A Slavínnal szemben, a várhegyen, ott sötétlik az alig egy évtizede újjáépült, ám kereken ezeréves múltra visszatekintő bratislavai vár négyzetalakú tömbje; közelében a Dóm, azaz az egykori koronázó főtemplom 85 méter magas karcsú tornya tűnik a vonaton, gépkocsin vagy hajón közeledő utas szemébe .. . — Az utca, melyen állunk, ilyen volt a középkorban is, az egykori kis prépostlak például a XIII. századból származik — mondja Stefan H a j d i n, a Bratislavai Műemlékvédelmi Hivatal igazgatója. Ez a Káptalan utca. Az ember ilyenkor megáll, hogy körülnézzen. Középkor. A századok elillannak, megváltoznak, a kövek nem. De nemcsak itt, hanem a régi Pozsony, a mai Bratislava összes zeg-zugos utcájában és szűk terén szinte emberközelben jár a történelem. Megyünk a XIV. században épült, közel félszáz méter magas s a város egykori védelmi rendszerének fontos erődítményét jelentő Mihály-toronnyal kezdődő utcában és máris meg kell állnunk az Academia Istropolitana épülete előtt, melynek megalapítására Mátyás-király — húszezer körmöci arany fejében — 1464-ben kapott engedélyt II. Pál pápától. A szemközti házak egyikéről megtudom, hogy ezen a helyen állott egykor a királyi kúria, azaz az uralkodók szálláshelye. Mátyás és Beatrix is gyakran tartózkodtak itt. Aztán a mai Egyetemi Könyvtár épületéhez érünk, mely a múlt század negyvenes éveiben az országgyűlés székhelye volt Pozsonyi tartózkodásai során Petőfi Sándor is itt hallgatta Kossuth Lajos és a többi ellenzéki képviselő tüzes szavú szónoklatait. Árnyas boltíveken át csendes utcákba jutunk. Itt áll például a nyilvánosság számára két-három esztendeje újjáépített Klarissza-kolostor. ötszögű, gótikus tornya alatti helyisége napjainkban kamarahangversenyek színhelyéül szolgál; falán pedig emléktábla hirdeti Bartók Béla Bratislavával kapcsolatos tevékenységét. Huzatos, szűk, utcácskákon jutunk az egykori Főtérre (ma: Április 4. tér), mely valamikor az óváros centruma volt. Itt történtek a kivégzések és a nyilvános fenyítések, innen nyílik a Városháza remek díszítésű kapuja. Keresztülhaladva rajta egy varázslatos udvarra jut az ember, majd pedig az 1700-as évek végén, Hefele Menyhért tervei alapján Batthyány József gróf által építtetett Prímáspalota épületéhez érünk. 1805 októberében tízezer főnyi francia „ármádia” — azaz 10 000 francia katona — jelenlétében a Prímáspalota tükörtermében írták alá a Napóleon és I. Ferenc császár közötti békét. — Ez pedig a Hummel-múzeum — mutat a szemközti házra kísérőm, melynek falai mögül mintha hárfa és csemballó hangját sodorná felénk a házak között nyargaló szellő. Liszt Ferenc mellszobra Donner Rafael barokk szobrász mellszobra a Rudnay-téren Pázmány Péternek, a koronázási Főtemplom falába illesztett szobra (Riegele Alajos alkotása) A Klarisszák gótikus tornya, háttérben az újjáépült várral 12
