A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-07 / 18. szám
Következő számunk tartalmából: Lőrincz Gyula: A XII. ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉS ELÉ Görföl Jenő: KÖLTEMÉNYEK - FÁBAN Varga Erzsébet: ERŐSEK ÉS GYÖNGÉK Susil Weerarathna: DRÁGA „KAVICSOK“ Vásárhelyi László: SZERELMEK ÉS NÁSZOK Címlapunkon t. Absolon, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei r A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő. Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p„ Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásától kezdve egyedüli politikai erő volt ebben az országban, mely internacionalista szellemben közeledett a nemzetiségi kérdéshez. A párt egész történelme folyamán minden gyakorlati lépésével azt igazolta, hogy e kérdést nem lehet absztrakt módon öncélúan kezelni. A párt a nemzetiségi problémát mindig jelentős kérdésnek tekintette, de mindenkor alárendelte — mert a munkásosztály számára ez az elsődleges — a politikai hatalom megszerzése kérdésének. A csehszlovák burzsoázia 20 éves uralkodása idején — mivel nem volt érdeke — nemhogy nem oldotta meg, de méginkább elmélyítette az ország nemzetei, nemzetiségei között fennállt vitás kérdéseket. A külső nyomás mellett a felfokozott ellentmondások, a cseh burzsoázia sovinizmusa és a szlovák nacionalisták szeparatista törekvései végül is 1939-ben a csehszlovák köztársaság felbomlásához vezettek. A cseh és szlovák burzsoázia érdekei ellentétben álltak a munkásosztály, a dolgozók érdekeivel. A nemzetiségi ellentmondások olyan erősek voltak, hogy a köztársaság egységének aláásójává lettek. Ezek az ellentétes érdekek nem tették lehetővé, hogy a haladó politikai erők a harmincas évek második felében, nemzetiségi hovátartozásra való tekintet nélkül, antifasiszta egységfrontba tömörüljenek. A német fasizmus felhasználta a nemzetiségi kérdés megoldatlanságát is agresszív politikai céljai elérésének érdekében. A belülről is támogatott hitleri agresszió végül is elérte célját: Csehszlovákia mint önálló köztársaság 1939. március 15-én megszűnt létezni. Egyedül a CSKP folytat harcot a köztársaság egysége megvédelmezéséért a harmincas években. Bár e harc nem vezethet sikerre, de minden becsületes polgár előtt, aki kicsit is együtt érzett e köztársasággal, nyilvánvalóvá lett, hogy a kommunisták sohasem voltak a köztársaság árulói. A második világháború idején a munkásosztály élcsapata, a kommunista párt előtt az a feladat állt, hogy ne csak a köztársaság felszabadításáért folyó harc élén álljon, de a cseh és a szlovák nemzet között megingott bizalom felújításának lehetőségét is keresse. A párt kiengesztelhetetlen harcot folytat a hivatalos Benes-féle koncepció, az „egységes csehszlovák nemzet" elmélete és gyakorlata ellen, mely demagóg módon egyesítette a cseh és a szlovák nemzetet, figyelmen kívül hagyva a szlovákok nemzeti önállóságának elvét. Másrészt a kommunisták küzdelmet vívnak a Hlinka- és Tiso-féle szeparatista felfogással. A két testvérnép kapcsolata rendezésében új idők kezdetét jelenti a Szlovák Nemzeti Felkelés, mely hitet tesz az egységes csehszlovák állam felújítása mellett, de egyben hirdetve és hangsúlyozva, hogy csakis olyan államalakulatról lehet szó, mely mindkét nemzet számára biztosítja a teljes nemzeti élethez való jogot. Az 1943-as Karácsonyi I egyezmény alapgondolata, hogy az újonnan megalakulandó Csehszlovák Köztársaságban a csehek és szlovákok viszonya a szövetségi államjogi elrendezés elvén alapul. A Csehszlovákia felszabadításáért folyt harcok idején Moszkvában végbement tanácskozások is azt igazolják, hogy a CSKP moszkvai vezetősége és maga Gottwald elvtárs is magukévá teszi a két nemzet kölcsönös kapcsolata rendezésének szövetségi gondolatát. A Kassai kormányprogram szintén az egyenlőség elvét hirdeti és elismeri a : szlovák nemzeti szervek államhatalmi pozícióit Szlovákiában. A szövetségi államjogi elrendezés gondolata az 1945—1948-as években egyre inkább háttérbe szorult. A politikai hatalomért folyó harc a CSKP és a polgári pártok között, a szlovákiai politikai helyzet bonyolultsága (főként az 1946-os parlamenti választások után) és az ebből eredő bizalmatlanság légkörének kialakulása gátolja a nemzeti-A CSKP A NEMZETEK ES NEMZETISÉGEK EGYSÉGÉÉRT ségi kérdésnek, a csehek és a szlovákok viszonyának kedvező megoldását. A három prágai egyezmény után, amely fokozatosan leszűkíti a szlovák nemzeti szervek hatáskörét, végül is e kérdés rendezése egy időre lekerül a napirendről. A csehszlovák munkásosztály 1948-as februári győzelme új lehetőséget nyit a csehek és a szlovákok nemzetiségi kapcsolatai államjogi rendezéséhez, az egyenlő az egyenlővel alapon. Azáltal, hogy a munkásosztály a CSKP vezetésével szerzi meg a hatalmat az ellenforradalmat előkészítő burzsoáziával szemben, minden akadály elhárult a rendezés útjából. A prágai egyezményeket, amelyek arra voltak hivatottak, hogy meggátolják a szlovák burzsoázia előretörését (a CSKP ezt csak mint átmeneti intézkedést értelmezte) elvesztik jelentőségüket. Az 1948. május 9-i alkotmány azonban a szlovák nemzeti szervek és a központi kormány közti kapcsolatokban kialakult viszonyt nem szünteti meg és így a valóságban konzerválja a szlovák nemzeti szervek függőségét. Pártunk elszalasztottá az adott helyzet történelmi lehetőségét, és közel húsz évig kellett várni, míg államjogilag is rendeződtek a kapcsolatok a két államalkotó nemzet, a csehek és a szlovákok között. Bár a két nemzet kapcsolatai alkotmányosan nem rendeződtek, ez nem jelenti azt, hogy a szocialista forradalom győzelme után Csehszlovákia Kommunista Pártja nem követett el mindent annak érdekében, hogy felszámolja azt az évszázados elmaradást, amit a kapitalizmus fejlődése és az első burzsoá köztársaság erőszakolt Szlovákiára. Pártunk nemzetiségi politikájában abból indult ki, hogy esődleges feladat a tényleges egyenjogúság megteremtése. A pozitív és elvitathatatlan eredmények pártunk helyes marxista—leninista szellemben megvalósított nemzetiségi politikájáról tanúskodnak. Az elvitathatatlan eredmények mellett azonban fogyatékosságok is megfigyelhetők. Az ilyen hibák közé tartozott az a helytelen felfogás, hogy a szocializmus győzelmével automatikusan eltűnnek a nemzetiségi kérdés azon problémái, amelyek a kapitalizmus velejárói. Az ötvenes évek közepétől kezdve egyes elvtársak alábecsülik a nemzetiségi kérdésben felmerülő nehézségeket és ezen kérdéseket olyan átmeneti problémáknak tekintik, amelyek nem jelentőségteljesek a szocializmusban. További problémát okoz, hogy egyes elvtársak érzéketlenül viselkednek a szlovákok nemzeti igényeivel szemben. A hatvanas években egyre inkább előtérbe kerül annak szükségessége, hogy a tényleges egyenlőség mellett meg kell oldani a nemzetiségi kérdés államjogi oldalát is, vagyis jogilag is rendezni kell a cseh és a szlovák nemzet egyenlőségét. A két nemzet kapcsolata szövetségi elrendezésének aondolata újból napirendre kerül. A CSKP KB 1968 januári plénuma állást foglalt ebben a kérdésben is és a párt legjobb erői hozzáfogtak a kérdés rendező'“ ioai nlaoe'veinek kidolgozásához. A Jobboldal által felkorbácsolt naciona';sta és szovjetellenes hullámok közepese sem enged pártunk forradalmi magva a nacionalista követelményeknek és a marxista-leninista nemzetiségi nolitika szellemében dolgozza ki a Csehszlovák Szocialista Köztórsasáo szövetségi államjogi elrendezésének alapelveit. Ezek kidolgozásában a Szovjetunió lenini szellemben megvalósított nemzetiségi politikája adja azt az alapot, amelyre építettük a csehek és a szlovákok kölcsönös kapcsolata alapelveit. A két államalkotó nemzeti kölcsönös kapcsolata államjogi rendezése mellett nagy szerepet játszott a hazánkban élő nemzetiségek jogainak rendezése az egyenlőség alapján. Az 1948-as februári forradalomtól kezdve pártunk nagy figyelmet szentel a hazánkban élő nemzetiségek jogainak. A CSKP rendszeresen foglalkozik a nemzetiségek helyzetével és a kérdésekben mindig a lenini nemzetiségi politika szellemében foglal állást. A szocialista föderáció sem feledkezik meg a nemzetiségekről és a 144/1968. sz. alkotmánytörvény a nemzetiség számára is biztosítja a teljes egyenjogúságot. E törvény szellemében a Csehszlovákiában élő nemzetiségek mint nemzetiségi kollektívák kapnak jogot a nyelvi művelődéshez, kultúrához és mindahhoz, ami az egyenjogúság kifejezője. A lengyelek, németek és ukránok mellett a magyar nemzetiség fiai számára is aikotmányilag biztosítva van az egyenjogúság az élet minden területén. Iskoláink, színházaink, újságaink vannak. Anyanyelvűnkön művelődhetünk, szórakozhatunk, csupán rajtunk múlik, mennyire élünk ezen lehetőségekkel. Kommunista pártunk továbbra is szemmel követi a nemzetek és nemzetiségek kölcsönös viszonya alakulását, és amint a CSKP XV. kongresszusán Husák elvtárs hangsúlyozta, „nem szabad megengednünk, hogy bárki is felélessze nemzeteink és nemzetiségeink között a bizalmatlanságot, a gyanakvást, nem engedhetjük meg, hogy bármelyik fél is nacionalizmust szítson, jóllehet ellenségeink erre spekulálnak". Az internacionalista együttélés elmélyítése azonban továbbra is jelentős feladat, mert mint ahogy Lenin mondja: „Az osztályharc elvtársi egységének érdekei megkövetelik a nemzetek legteljesebb egyenjogúságát, hogy a nemzetek között megszűnjön a legcsekélyebb bizalmatlanság, idegenkedés, gyanakvás és ellenségeskedés is." A kölcsönös bizalomnak, egymás tiszteletének és megbecsülésének elmélyítése azonban még hosszú és fáradalmas munkát követel mindannyiunktól. Csupán egy területet szeretnék megemlíteni, ahol ennek érdekében a legtöbbet tehetünk. Ez a terület a kultúra. A csehszlovákiai magyarság részéről ez azt jelenti, hogy átgondoltan meg kell ismertetni a magyar dolgozókat a szlovák és a cseh kultúra értékeivel. Kulturális szerveink sokat tehetnek annak érdekében, hogy dolgozóink jogos büszkeséggel vallják magukénak szocialista társadalmunk eredményeit. Minden eszközzel küzdeni kell a szűk látókörű nacionalizmus mindenfajta megnyilvánulása ellen. Célunk, hogy minden polgártársunk függetlenül attól, hogy melyik nemzethez, illetve nemzetiséghez tartozik, tiszteletben tartsa a másik hagyományát, szokásait. Ki kell küszöbölni a nevelés minden területén a múltnak azokat a csökevényeit, amelyek az itt élő nemzetek és nemzetiségek megosztására irányulnának, és azon példákat kell előtérbe hozni és propagálni, amely a kölcsönös bizalmat és közeledést szolgálják. Végezetül a nemzetek és nemzetiségek egyre mélyülő kapcsolataiból kiindulva, egy pillanatra sem szabad megfeledkezni: hogy mindennapos feladat harcot vívni a nacionalista előítéletekkel szemben, bárhol és bármilyen formában is jelentkezzenek., E feladat annál is jelentősebb, mivel ki vagyunk téve az imperialisták által felénk sugárzott nacionalista eszmék fertőjének, amivel szemben kell állítanunk nemzeteink és nemzetiségeink internacionalista egységét és kölcsönös tiszteletét. PÉK VENDEL, a tört. tudományok kandidátusa 2
