A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-30 / 17. szám

Mikor keli abbahagyni a dohányzást? Bulgáriában a Rodope-hegység az öregek vidéke. Országos viszonylatban százezer lakos közül 58 éri el századik életévét, ezen a vidéken 319. Itt nyolc­szor annyi ember él 90—100 évig, mint az ország más vidékein. A bolgár tu­dósok kutatásai szerint a rodopei ma­tuzsálemek késő öregkorukig szorgal­masan dolgoznak, főleg földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Kü­lönleges diétát egyik sem tart, de táp­lálkozásuk alapja a tej és a sajtok. A Texas állambeli Beaumont állam­ban Swan Johnson ünnepelte századik születésnapját. Amikor az újságírók megkérdezték, minek köszönheti hosszú életét és jó közérzetét, elgondolkodva felelte: — Három évvel ezelőtt, 97 éves ko­romban elhatároztam, hogy törődni fo­gok az egészségemmel. Abba is hagy­tam a dohányzást. ŰJ ÍZEK Rácponty Hozzávalók: Kb. 1 kg ponty, 70 dkg burgonya, 2—3 dl tejföl, 1—2 zöldpap­rika, 1—2 paradicsom, só, pirospaprika, kb. 8 dkg vaj, 2—3 evőkanál olaj. A halat kívül-belül megtisztítjuk, fe­jét levágjuk (a fejéből, tejéből vagy ikrájából és esetleg a farokrészből is levest főzhetünk). A halat hosszában kettévágjuk, 2 ujjnyi távolságban be­vagdaljuk és besózzuk. Egy nagyobb tepsit kikenünk hideg vajjal, rárakjuk a meghámozott, megmosott és vasta­gabb karikákra vágott burgonyát, meg­locsoljuk olajjal, megsózzuk, és beme­legített sütőben kb. 10 percig párol­juk. Rátesszük a halat. A bevágások­ba egy-egy darabka fagyos vajat te­szünk. A burgonyára meg halra rárak­­jük a szeletekre vágott zöldpaprikát és a meghámozott és karikára vágott pa­radicsomot, meglocsoljuk tejföllel, pi­rospaprikával meghintjük, és visszaté­ve a sütőbe szép pirosra megsütjük. Azonmód forrón, a tepsiben, melyben sült, tálaljuk. A tulipán A tavaszi kert ékessége évszázadok óta a tulipán. A különböző fajok és fajták kora tavasztól május közepéig, végéig díszítik a kerteket. Hasonló vál­tozatosságot és színpompát kevés nö­vény nyújt. A válogatás a fajták légió­jából nem könnyű feladat: kertünk jel­lege, a felhasználás célja alapján dönt­sünk. Ha sziklakertünk van, feltétlenül a vad, más néven a botanikai tulipáno­kat és fajtákat részesítsük előnyben. Törpe növésük, korai virágzásuk miatt kiválóan alkalmasak erre a célra. Az ún. kerti tulipánok virágformájuk és virágzási idejük alapján jól elkülö­níthetők egymástól. Kifogástalan virágzást mindig csak az ültetést követő első tavaszon kapunk. A helyben behúzódott és a következő tavasszal nyíló virágok minősége már nem éri el ezt a szintet, és évről évre a virágok egyre kisebbek. Ez a „lerom­lás" a kiskertben azonban alig kerül­hető el. Ha külön virágágyba ültetjük a tulipánokat, és hagymájukat a behú­­zódás után szedjük ki, a virágágyban a tulipán sziromhullása után csak szá­radó leveleket láthatunk másfél-két hó­napon keresztül. Mire a hagymákat ki­szedjük, nyár derekán vagyunk, az egy­nyári virágok javában nyílnak, s legfel­jebb ezek cserépben nevelt példányait tehetnénk a hagymák helyére. Ez azon­ban ugyancsak költséges mulatság. Ma­rad még egy megoldás. Elvirágzás után május elején, közepén levéllel, virág­szárral együtt kiszedjük a hagymákat, árnyékos helyen vermeljük, alaposan beöntözzük, nyár közepén felszedjük, osztályozzuk és szellős, hűvös helyen tartjuk az őszi ültetés idejéig. A 6 cm körméretnél kisebb hagymák nem virá­goznak, azokat nem érdemes tovább nevelni. Kis kertben, ahol egy-egy faj­tából 5—10 db-nál úgysem ültetünk többet, legegyszerűbb tehát, ha évelők közé telepítjük és 3—5 évenként fel­újítjuk az állományt. Ilyenkor az egész virágágyat kiürítjük, újra trágyázzuk, ássuk, gereblyézzük, az évelő töveket szétosztjuk, újra telepítjük. Gyakran tapasztaljuk, hogy az első évben egyöntetű piros, lila vagy rózsa­szín tulipánunk a következő év tava­szán fehérrel, sárgával csíkozott lesz. Ez vírus kártételére utal; a növényt nem pusztítja el, csak színváltozást okoz. Tenni semmit nem tudunk ellene. Min­denesetre a levéltetveket gondosan irt­suk a kertben, mert ezek továbbítják a vírusokat. A GYÓGYSZEREK HATÁSA A TERHES NŐRE ÉS MAGZATÁRA A tudósok bebizonyították, hogy úgy­szólván nincs olyan gyógyszer, amely ne okozhatna károkat a terhes nők­nél. Sajnos a terhesség időszaka arány­lag hosszú, s így sok esetben nem tu­dunk mellőzni minden orvosságot, kü­lönösen akkor, ha valamely betegség hosszabb ideig megköveteli bizonyos gyógyszerek állandó szedését. Sok olyan gyógyszert ismerünk, ame­lyek ugyan nem okoznak a terhes nő­nél észrevehetően súlyos egészségbeli elváltozásokat, de a magzat szervi ká­rosodásához vezetnek, okozói lehetnek veleszületett elváltozásoknak, esetleg le­hetetlenné teszik a további életet. A terhesség első hónapjában, ami­kor még nem alakultak ki a szervek, a magzat nagyon érzékenyen reagál minden külső és belső ingerre. Káro­san hat a terhes nőre és a magzatra a röntgen- vagy rádiumbesugárzás, a hőmérsékletingadozás, a rázkódás, a narkotikumok, a nikotin, nagy mennyi­ségben a koffein, az alkohol és a hosz­­szan tartó éhezés stb. Ezért helyes, ha a kismama a ter­hesség első három hónapjában lehető­leg nem szed semmiféle gyógyszert, nem fogyaszt szeszes italt és nem do­hányzik. Nem jó ebben az időszakban erősen fűszerezett ételeket enni és erős feketekávét inni. A terhesség alatt le­hetőleg mellőzni kell a röntgenezést és a hormonkészítmények használatát, mi­vel ezzel is károsíthatjuk a magzatot. De lássunk talán néhány példát. Tud­juk, hogy az epilepsziás nők a terhes­ség idején sem nélkülözhetnek bizonyos orvosságokat (Sodanton, Sanpil stb.). Ezek nem okoznak kárt a terhes nőnél, de sokszor súlyos agyvérzést okoznak a magzatnál. Az adrenalin az anyaméh ereinek összehúzódását okozza, ami csökkenti a magzat vérellátását. Vannak gyógyszerek, amelyek közvet­lenül hatnak a magzatra. Ilyen pél­dául a K-vitamin. Ebbe a csoportba tar­toznak továbbá a szulfonamidok, ame­lyek az anya vérkeringésén át a mag­zat vérkeringésébe kerülnek. Fertőző betegségek esetén a terhes nőnek is antibiotikumokat szokás adni. Célszerű olyan gyógyszereket alkalmaz­ni, amelyek nem jutnak be a méhle­pény szűrőrendszerén át a magzat vér­keringésébe. A terhes nőnek őrizkednie kell a neomicin vagy a sztreptomicin szedésétől, mivel ezek súlyosan károsít­ják a magzat hallását, esetleg teljes veleszületett süketséget is okozhatnak. Tudományos megfigyelésekkel bebi­zonyosodott, hogy a vetélések száma a penicillinnel kezelt terhes nőknél há­romszor nagyobb, mint azoknál, akiket nem kezeltek. Ezért a penicillinkezelést is meg kell gondolni. A terhesség a nő életében nagyon érzékeny időszak, amelynek mindig megfelelő figyelmet kell szentelnünk. DR. JUHÁSZ ISTVÁN 21

Next

/
Thumbnails
Contents