A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-30 / 17. szám
ROVAROK, LEPKÉK, PIACI ÁRAK Az ökológusokat világszerte aggasztja az a gyűjtőszenvedély, amely egyes rovar- és lepkefajokra terjed ki különböző vidékeken. A ritka fajok piaci árát pedig a kereskedők verik fel a bogár- és a lepkebörzén. A Salamonszigeteken honos Ornithoptera rotschildi ára 10 000 frank a párizsi piacon. Gyűjtők és spekulánsok álma ez a lepke. Szintén ritka példány a Papilio antimachus, amely az egyenlítői erdőségekben él Kongó Köztársaság és Guinea területén. A párizsi árfolyam szerint 3000 frankot kínálnak példányaiért. Földünk jelenleg legnagyobb méretű kemény hátú bogara a Titan. Az utóbbi években három amerikai rovartani expedíció csak néhány darabot tudott ezekből begyűjteni az Amazonas dzsungeljeiben. Ara darabonként 1000 frank. Franciaországban is virágzik a lepke- és a bágárgyűjtéssel együtt a feketekereskedelem. A legkeresettebb- bogarak közé három futrinkafaj tartozik: a Carabeus rutilans, a Carabeus splendens és a Carabeus hispanus. Az első két faj a Pireneusokban él. Francia gyűjtők a lepkék közül elsősorban a Parnassius apollo-t keresik. Ennek a lepkének 37 variánsa él az európai hegységekben, leginkább az Alpokban. ÓRIÁS ŐSTEVÉK öt-hatmillió évvel ezelőtt akkora őstevék éltek a mai Kazahsztán területén, mint napjaink elefántjai. Szovjet kutatók a Tien-San hegység északi részén, nem messzire az örök hó határától megtalálták az ősteve csaknem egy méter hosszúságú koponyáját és más csontmaradványait. Manapság már csak hópárducok élnek ezen a tájon, de hatmillió évvel ezelőtt legalább szubtrópusinak kellett lennie itt a klímának. MIKROBÁK A VILÁGŰRBEN A frankfurti (NSZK) egyetem biofizikusai utánzott és valóságos űrkísérletek során különböző mikroorganizmusok reakcióit vizsgálták a világűr környezeti viszonyai között. A kísérletek döntő tényezője volt a vákuum, a rendkívüli hőmérséklet, a napsugárzás és a kozmikus sugárzás. A kísérletekből megállapították, hogy a Bacillus subtilis baktériumspórái még a világűr nagyvákuumában is megőrzik teljes életképességüket. Egyidejűleg ható ibolyántúli sugárzás esetében a Nap ibolyántúli sugárzása iránt túlérzékenység derült ki. Az így kezelt baktériumok örökletes anyagában, DNS-ében olyan elváltozások alakultak ki, amelyeket nem tudtak kijavítani a saját sejtekben működő enzimrendszerek. A kísérletekből egyértelműen megállapítható, hogy a földi mikroorganizmusoknak nagyon nagy az életben maradási valószínűségük a világűrben, ha a napsugárzás elíen megfelelő árnyékolást kapnak. így nagyon megalapozott és szükséges az űrrepülő szerkezetek előzetes sterilizálása, hogy megakadályozzák más égitestek élő földi anyaggal való szennyezését. A 18. század elejéről való ez a binokuláris mikroszkóp, amelyet Cherubin d’Orleans elképzelése alapján Anianus párizsi szerzetes készített el I Három mikroszkóp a 17. század utolsó évtizedéből (balról jobbra) : Johann Franz Grindl von Ach nürnbergi mester alkotása 1690-ből; Giuseppe Campani római optikus 1697-ben készült mikroszkópja; Johann Joosten van Musscherr brock leideni mester remeke 1690-ből RÉGI MIKROSZKÓPOK Nem tudjuk bizonyosan ki, hol és mikor készítette el az első (a szó valódi értelmében is annak nevezhető) mikroszkópot. Valószínű, hogy két németalföldi (middelburgi) szemüveg-ké,szítő, Hans és Zacharias Jansen szerkesztette meg az első mikroszkópot 1590-ben. Sajnos ez a berendezés elveszett, csupán leírásokból ismerjük. Antony van Leeuwenhoek (1632—1723) holland zoológus volt az első, aki komoly tudományos megfigyeléseket végzett a mikroszkóppal. Felfedezte az ázalékállatkákat, a vérsejteket, az izmok harántcsíkolatát, a hímcsírasejteket, a levéltetvek ivartalan szaporodását. Aligha sejtette, milyen fontos kutató módszerrel gyarapította az emberiséget. Kezdetben szerény berendezések voltak ezek a mikroszkópok — nagyításuk alig volt húszszoros. Később azonban rohamos fejlődésnek indultak, a múlt század végére sikerült kilencszázszoros nagyítású optikai mikroszkópot is szerkeszteni. Képeinkkel felidézzük a mikroszkóp (régebbi nevén: górcső) „hőskorát”. — ez — Baloldalt két müncheni optikus, Utzschneider és Fraunhofer 1820-ban készült mikroszkópja, jobboldalt Giovanni Battista Amici olasz optikus 1845-ben készült mikroszkópja látható RÉGI KOROK ORVOSTUDOMÁNYA Egyiptom 3. HOGYAN GYÓGYÍTOTTAK? Az egyiptomi orvosok gyógymódjairól megoszlanak a vélemények: egye sek túlbecsülik őket, mondván, messze megelőzik időben a görögök és az európai orvosok eredményeit; mások viszont mindenáron kihangsúlyozzák az egyiptomi orvoslás primitív és theurgikus (démonűzéssel, varázslattal kapcsolatos) jellegét. Az igazság valahol a két véglet között található. Már utaltunk rá, milyen komoly sebészeti ismeretekkel rendelkeztek az egyiptomi orvosok, ezért nem meglepő, hogy a különböző sebészeti beavatkozásokról szóló feljegyzések a leginkább figyelemre méltóak. Van egy papirusz (az ún. Smith-papirusz), amely afféle sebészeti tankönyvnek is tekinthető, ebben 48 sebészeti példán (a fejsérülésektől a hátgerincsérülésig, a további rész hiányzik) vehetjük szemügyre az egyiptomi sebészet fejlettségét. A nyílt sebeket összevarrták vagy lenvászonnal bekötözték, de igen gyakran nyers húst tettek rá, hogy meggyorsítsák a gennyesedést, amely szerintük a gyógyulás jele volt. (Az egyiptomi orvosok általában úgy képzelték, hogy a betegségeket ki kell űzni a szervezetből, ezért fontos szerepet játszottak a hashajtók, a gennyképző anyagok stb., mert a betegség a széklettel, vizelettel, gázokkal és a genny-nyel távozott az emberből.) A csonttöréseket is szakszerűen kezelték, s ismerték a gipszkötés lényegét is, igaz, a gipsz helyett árpalisztből, tejszínből, mézből készült masszát használtak. Meglepő, hogy a leírásokban nem szerepel egyetlen komolyabb műtét sem. Számos régészeti lelet bizonyítja, hogy a fogfájás már az ókori Egyiptomban is sok kellemetlenséget okozott. A fogorvosok megtettek minden tőlük telhetőt; a meglazult fogak megszilárdítására zellerből, korpából és édes sörből készült „rágógumit” kellett rágcsálnia a betegnek; a lyukas fogakat okker, malachit, kvarcpor, búzamag, terpentin-gyanta és méz keverékéből készült anyaggal tömték be; a szájpadlás sebeinek kezelésére és a szájüreg öblögetésére tehéntejből, friss datolyából és mannából készült folyadék szolgált. Annak ellenére, hogy Egyiptomban gyakoriak voltak a különböző szembetegségek (a papiruszok alapján tudjuk, hogy gyógyították, illetve megpróbálták gyógyítani a szemárpát, kötőhártyagyulladást, könnymirigy-gyulladást, kancsalságot, rövidlátást, farkasvakságot stb.) a gyógymódok nemigen voltak hatékonyak. A sokféle szemfesték (öszszetételük változatos, megtalálni bennük az antimon és ólom szulfidjait, a mézet, viaszt stb.) nemcsak divatkellék, hanem gyógyszer is volt. Az egyiptomi szülészet fejletlen volt, s valószínű, hogy a szüléseknél orvosok nem is működtek közre. A szülő nő guggolva vagy téglán ülve szült, bábái segédlettel. A leírásokban sok mágikus elem található a terhességgel és a szülés lefolyásával kapcsolatban. A terhességet és a gyermek nemét úgy állapították meg, hogy a nő vizeletével búza- és árpaszemeket locsoltak meg: ha a gabona kicsírázott — a nő terhes volt; ha a búza csírázott ki, akkor fiú, ha az árpa, akkor lány volt a méhben. Az egyiptomi orvosok igen sok és változatos összetételű gyógyszert használtak. Közkedvelt szereknek számítottak: a ricinus olaj (akárcsak ma, hashajtóként), az ópium, a réz különböző vegyületei, tengeri hagyma és a kyphi nevű füstölőszer. A gyógyszereket állatokból (Grapow, német egyiptológus szerint: 20 emlősfajból, 20 madárfajból, 10 halfajból, 10 hüllőfajból, 5 rovarfajból), növényekből (pl.: szőlő, datolya, füge, bab, borsó, sáfrány, koriander, mustár, tamariszkusz, gránátalma, stb., stb.) és különböző ásványokból (pl. antimon-, magnézium-, alumíniumtartalmú ásványokból, lapiszlazuliból, okkerből stb.) állították elő. A felsorolásból is sejthető, hogy tulajdonképpen minden fellelhető anyagot felhasználtak, sőt még olyasmit is, amire nem is gondolna az ember: a teknős epéjét, a krokodilus és a pelikán trágyáját, a légypiszkot stb. Bár e sok gyógyszer között jó néhány olyan is akad, amelyet ma is használunk, mégsem állíthatjuk, hogy az egyiptomi orvosokat racionális elgondolások vezérelték a gyógyszerek megválogatásában. Az tény, hogy az egyiptomi orvosoktól a későbbi korok orvosai (elsősorban a görögök) sok mindent megtanultak illetve átvettek, de az is tény, hogy ebben az átvett ismeretanyagban a sok hasznos tudás mellett sok felesleges (sőt káros) nézet is volt. — ez — (folytatjuk) 22
