A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-30 / 17. szám
k SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN Lapunk múlt heti számában a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett vétségek és a gazdasági bűnözés egyéb formáinak tapasztalatairól beszélgetést közöltünk JUDr. FRANTISEK SVAJGHOFER elvtárssal, a Szlovák Szocialista Köztársaság főügyészének helyettesével. Ezt a terjedelmes interjút amolyan témaindító keretbeszélgetésnek szántuk új sorozatunk élére, melyben a toll fegyverével, az újság nyelvén kívánunk harcot hirdetni a szocialista vagyon megkárosítói ellen. Es hogy rögtön elevenbe vágjunk: a főügyészhelyettessel folytatott beszélgetés gyakorlati illusztrációjaképpen — sorozatunk kezdetén — néhány „apróbb“, a bírósági tárgyalótermekben végződő esetet elevenítünk föl. SOK KICSI SOKRA MEGY... úgy irányítjuk, hogy hétvégére ne legyen frissen permetezett parcella. Sok itt az ember olyankor. Nehogy valaki mérgezést kapjon. — A vegyszeres kezelést közösen végezzük. Eddig éppen István barátom volt az, aki figyeli, milyen kártevő ütötte fel fejét, hogyan kell ellene védekezni. Az 5 utasítása szerint kitűzünk egy napot, ezt a hirdető táblán közzétesszük, amikor mindenki köteles elvégezni a permetezést. Ha az illető valami oknál fogva nem tud megjelenni, az ő parcelláját ugyanúgy kezeljük, mint a többit, de „büntetést" fizet a közös pénztárba. Rend a lelke mindennek. Nincs is férges, beteg gyümölcsünk. Megállunk az egyik kerti lak előtt, Illés József szíves szóval invitál befelé. — Én ezt a házikót darabokból raktam össze. Az első három évben majd mindannyian hozzáláttunk a fészekrakáshoz itt a hegyen. Én is. Otthon az udvarban kiszabtam minden darabját úgy, hogy itt csak össze kellett állítani. Igen ám, de májustól októberig nem tudtam felhozni. Említettük, hogy akkor még nem volt köves út. A vízmosáson fel lehetett jönni traktorral is, de csak száraz időben. Végre október táján úgy gondoltam elindulhatunk, megbírja már a föld a terhet. Félúton jártunk, amikor kaptunk olyan záport, hogy a lezúduló hordalék, méteres magasságban elállta utunkat. Lánctalpas traktor húzott ki. Sok munkába, fáradságba került, amíg ilyen csinossá, otthonossá tették ezt a helyet. Két évvel ezelőtt bevezették a villanyt — szintén társadalmi munkával — így már öntözni is tudnak. Raktárt építettek a közös permetanyagnak, gépeknek, szerszámoknak. Harag, rossz szomszédság itt ismeretlen fogalom. Fáikat, cserjéiket úgy ültették, hogy még véletlenül se árnyékolja a szomszéd kertjét. Most a pinceépítés a „divat". Persze ezt is közösen végzik. Alapszabályzatuk értelmében tilos mással pénzért dolgoztatni a telepen. Segítenek egymásnak, ha a család nem bír a munkával. Itt tárolják majd a gyümölcsöt, amelyből az értő kezek munkája nyomán annyi terem, hogy bőven fedezi a család évi szükségletét, sőt eladásra is marad. Szórakozni is együtt szoktak. Farsang idején — a másik négy kertteleppel együtt — bált rendeznek. Május elején a játszótéren kertészeti találkozót, s persze hétvégeken, ha elfogy a nap összeülnek, beszélgetnek, borozgatnak. A város zajától elfáradt ember természetszeretetével élvezik a csöndet, a nyugalmat. Dolgozgatnak, pihennek, hasznuk is van. FISTER MAGDA A szerző és F. Rakovsky felvételei Gulyáskóstoló. A közös munkát közös ebéd tetézi. A kóstolót Tóth Barna, a szervezet elnöke (jobboldalt) szemléli. 1. Mária Kortisová a rimaszombati járás Skresovo községében a postahivatal vezetője volt. Tisztelte, becsülte őt a falu lakossága; és Mária asszony a község elöljáróinak is teljes bizalmát élvezte, mígnem egy szép napon derült égből villámcsapásként terjedt el faluszerte annak híre, hogy a postahivatalban letétbe helyezett pénzből több mint félszázezer koronát sikkasztott! Hogy miként tudott szert tenni erre az összegre? A járásbíróságon, majd a fellebbviteli tárgyaláson így ecsetelte a történteket: — Tulajdonképpen rossz családi körülményeim késztettek arra, hogy sikkasszak. Válságba jutott a házasságom, a férjemmel nagyon rossz viszonyban éltünk, így a családon belüli tetemes adósságok törlesztésére volt szükségem a pénzre... A postahivatal vezetőjének jogkörébe tartozik a lakosság takarékbetéteinek kezelése. Az elsikkasztott összeg zömét ebből a forrásból merítettem könyvelési csalással. A saját céljaimra kiemelt összeget az előírások értelmében „kikönyveltem", az átvételi elismervényre pedig odahamisítottam a takarékbetét tulajdonosának aláírását. Természetesen, az illető betétkönyvében nem jelöltem az összeg megcsappanását. Mária Kortisová, a skresovói postahivatal vezetője eleinte csak kis tételekben lopta el mások pénzét; de ahogy az már lenni szokott, a „siker" láttán vérszemet kapott... Később már az is előfordult, hogy ezerötszáz, kétezer, majd négyezer, egy alkalommal pedig tízezer koronás tételben is sikkasztott! Persze, addig jár a korsó a kútra, míg eltörik! A fölmerült gyanú alapján elegendő volt egy alaposabb ellenőrzést végezni, néhány aláírást összevetni és egyből kiderült: miképpen cserélt jogtalanul gazdát 57 807 korona. A főtárgyaláson a vádlott beismerte tettét, sőt, azt is bevallotta, hogy a különböző adósságtörlesztésekhez öszszesen 65 ezer koronára lett volna szüksége. A Rimaszombati Járásbíróság négyévi szabadságvesztésre ítélte Mária Kortisovát és öt évre eltiltotta attól, hogy a börtönből való szabadulása után anyagilag felelős beosztásban dolgozzék. Ezzel a per azonban még nem ért véget. Az ítélet ellen az ügyész és a vádlott is fellebbezést nyújtott be. Az ügyész a sikkasztás társadalmi veszélyességére utalt, valamint arra, hogy Mária Kortisová súlyosan visszaélt a lakosság bizalmával. Az esetet a Banská Bystrica-i Kerületi Bíróság tárgyalta újra. A szocialista társadalmi tulajdon s a személyi vagyonjog kárára elkövetett bűntett súlyára való tekintettel elutasította a vádlott fellebbezését és a skresovói postahivatal volt vezetőjének börtönbüntetését egy teljes esztendővel megszigorította. 2. Ki ne ismerné a zöldségesboltok előtt tornyosuló, zöld áruszállító ládákat? . . . Ennek a műanyagból készült göngyölegnek nemcsak friss zöldséggel, gyümölccsel tele van értéke, de üresen is! Egy-egy ilyen műanyagláda pénzbeli értéke ugyanis meghaladja a negyven koronát. így hát aki a zöldségesüzletek vezetői közül „ügyesen s furfangosan" kezeli az avatatlan embernek teljesen értéktelennek tűnő ládatornyokat, az egész takaros összeget tud belőlük kisajtolni. Katarina Klimovának, a Zelenina Bratislava Nálepka utcai üzletének huszonhárom éves vezetőjének nem egész két esztendő alatt kereken negyedmillió koronát sikerült ily módon összeügyeskednie — aztán pedig egy olaszországi, ausztriai és NSZK-beli utazás keretében, férjével együtt, Nyugatra szökött. . . Negyedmillió korona valóban tetemes összeg. Különösen ha nem örökléssel, bankrablással, nagy tételekben menő sikkasztással, hanem egyszerű csalással jut valaki a birtokába. Katarina Klimová az utóbbi módszerrel gazdagodott meg. Ehhez, természetesen, egy bűntársra is szüksége volt. Ez esetben Mária Hornákovának, a Zelenina Bratislava ugyancsak fiatal hivatalnoknőjének jutott ez a szomorú szerep. Az üzemben ugyanis Hornáková volt felelős a műanyagládák nyilvántartásáért és könyveléséért. Tulajdonképpen az akkor még csak 19 esztendős adminisztratív munkaerő tapasztalatlanságával magyarázható, hogy a gyanú legkisebb jele nélkül 1975 májusától 1976 januárjáig egyetlen üzletvezetőtől negyedmillió korona értékben fogadott el az elkallódott és megrongálódott ládák nyilvántartási számlájára írandó „reklamációt“. ,. M. Hornáková könnyelműen elhitte Katarina Klimová újabb és újabb kifogásait s tízezres tételekben írta számára jóvá a kiselejtezettnek minősített göngyöleg értékét. Érdemes eltűnődni a dolgon: kilenc hónap alatt 250 ezer koronával csapta be így munkaadóját az élelmes üzletvezetőnő ... Egy láda ára negyven korona, száz láda értéke már négyezer korona, ezer műanyagládán negyvenezer koronát lehet nyerni... és így folytathatnák a számtani sort. Igaz, néhány hónap múltán a fiatal hivatalnoknőnek is föltűnt, hogy a többi üzlettel szemben Klimovát valahogy aránytalanul nagy leírási „veszteségek" érik, de az üzletvezetőnő ekkor is feltalálta magát. Egy újabb, mesébe illő kifogást talált és állítását nem feledte „megerősíteni" egy népesebb család vitaminszükségleteit is bőven kielégítő csomaggal, melyben banán, alma, narancs, citrom és egyéb gyümölcsáru illatozott. A Zelenina nemzeti vállalat üzemi ellenőrei 1976 első heteiben fölfigyeltek a műanyaggöngyöleg szokatlan mértékű elhasználódására, ám teljes fény csak akkor derült az ügyre, amikor Klimová és férje — aki egyébként a bratislavai Kis Színpad hangtechnikusa volt — három országot érintő nyugat-európai szabadságuk során Bécsből egy rövid levélben közölték: nem kívánnak már hazatérni Csehszlovákiába, egyetlen kiskorú gyermeküket pedig állami gondozásba adják. Katarina Klimová egyúttal azt is megírta egykori munkaadójának, hogy a göngyölegmanipuláció révén negyedmillió korona birtokába sikerült jutnia és ebből az összegből a szökés hónapok óta tartó előkészületei során százezer korona értékben sikerült valutát átcsempésznie határainkon túlra. A „ládaügy“ ezzel tulajdonképpen lezárult. A Bratislavai Kerületi Bíróság a Klimo-házaspárt távollétében ítélte el. Az egykori üzletvezetőnőt tizenkét évi börtönbüntetésre, férjét háromévi szabadságvesztésre ítélte. A bíróság elkobozta a házaspár vagyonát és egyéb anyagi jellegű büntetéssel is sújtotta Klimoékat. ... A vádlottak padján egyedül Mária Hornáková ült. Felelőtlenségéért, könnyelmű hiszékenységéért súlyos árat fizetett: bűnrészessége miatt a büntető tanács kétévi szabadságvesztésre ítélte. Az eset szolgáljon okulásul mindazoknak, akik az anyagi visszaélések kisebbnagyobb jeleire kézlegyintéssel, szembehunyással, elnéző mosollyal reagálnak! (Folytatjuk) EMBERI SORSOK
