A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-30 / 17. szám

Omelette á la Helene Múltkoriban egész váratlanul top­pantam be Ilonkához, egykori diák­társamhoz. — Bocsáss meg, vendégeket várok — tessékelt befelé. — Te csak ülj le, amíg beszélgetünk, elkészítem az uzsonnájukat. Téged is megkínállak, de akkor most ne figyelj ide. Mi az, hogy ne figyeljek? Annál tágabbra nyitottam a szememet. Ilonka választ sem várva már a hűtőszekrényben matatott. Előkotort némi sárgult túrómaradékot, apróra vágta a lábas alján szomorkodó hús­szeletet, nyakon öntötte egy kis ma­radék tejfellel, míg tojás után kuta­tott, kezébe akadt egy árva kolbász­vég, azt is hozzátette. — Pucold meg ezt a két főtt tojást, én addig metélek hagymát — fordult felém, miközben egy serpenyő aljára kente a papíron maradt vajdarabkát. — Te jó ég! Mi lesz ebből? — Omelette á la Helene. — Micsoda Heléna? Csak nem a Vondráéková receptje szerint főzöl? Vagy még a görög mitológia Szép Helénájától maradt ránk ennek a furcsa ételnek a leírása? — Dehogyis! Én vagyok Heléna. Nem kell ehhez sem híres asszonyok receptje, sem szakácskönyv. Ennek az ételnek előkelő nevét hallva, azt hiszem, senki sem mer fintorogni. Nálam mindig ételkülönlegességet kap a vendég. Hogy mitől különle­ges, azt persze csak én tudom — kuncogott jóízűen a barátnőm. FISTER MAGDA Vidám lyukasztás Mindig áttérünk valami újra. Be­vezetjük, ahogy a lapokban írják. A magunk örömére, javára termé­szetesen. Azért, hogy az életünk egy­szerűbb, kényelmesebb legyen. Nyil­ván ilyen szívet-lelket melengető gondolatok vezették a Bratislavai Közlekedési Vállalat dolgozóit is, amikor évek óta arra törekednek, hogy meglepjék valamivel az utaso­kat. Nem is olyan régen a villamosok­ból, autóbuszokból és trolibuszokból „kiiktatták“ a kalauzokat, mert hát ennek az ésszerűsítő javaslatnak az elfogadásával és bevezetésével két legyet lehetett ütni egy csapásra. Először: nem kellett állandóan la­pokban hirdetni, hogy előnyös fel­tételekkel felveszünk kalauzokat, s futkosni sem kellett utánuk. Má­sodszor: a kalauz kiiktatásával jelen­tős összeget takarítanak meg, amely előnyös mind a népgazdaság, mind a vállalat számára. S ezzel végére is jártunk az ész­­szerűsítés előnyeinek. Következzék most már a közhasználatú tömeg­­közlekedési eszközökből kiiktatott kalauz utáni helyzetkép. A járművek vezetője örökké ingerült. És ez tel­jesen érthető. Nem lehet egyszerre mindent csinálni, a pályára, az aj­tókra és az utasokra figyelni; meg az ülések közelében elhelyezett per­selyt is szemmel kell tartani, mert az bizony egy mukkot sem szól, ha a felelőtlen utas egy korona helyett csupán néhány fillért dob be, s azt sem bánja, ha az ilyen utas a be­dobott fillérjeiért el akarja vinni az egész köteg jegyet cserében. Az ilyen megoldású, kalauz nélküli közhasználatú tömegközlekedési esz­köz az utasoknak sem kedvezett, mert egymás hegyén-hátán tolong­tak, egymás lábbelijére tapostak, s néha a hangos szitkozódások sem maradtak el. Az illő barátkozás, testvériesülés helyett néha valóságos ütközet folyt a megállóknál, de ez nem is volt annyira lényeges, hiszen a neveletlenségnek is nevezhető ki­lengéseket vagy kihágásokat az uta­sok csinálták, akiken nehéz eliga­zodni, szeszélyesek és a legmérge­sebb pulykánál is. ingerlékenyebbek. Láttam olyan utast, aki a tolongástól sokkot kapva beleköpött a semmiről sem tehető kis perselybe, ahelyett, hogy az utazási díjat, az egy koro­nát dobta volna bele. Nem felelt meg az új eljárás, de a régihez, a kalauzos világhoz vissza­térni, arról szó sem lehetett. Annyi történt csupán, hogy a vezető nem árul már jegyet, a perselyt is meg­szüntették és a budapesti meg a prágai közhasználatú tömegközleke­dési eszközökhöz hasonlóan az ajtók­nál lyukasztó készüléket helyeztek el, hogy az utas mindjárt azután, hogy a többiek felpréselték őt a lép­csőkön, lyukaszthasson. De nem is ez a lényeg, hanem az új eljárás előnye. Most már három­öt önkiszolgáló jegylyukasztó készü­lék várja az utasokat a járművek­ben, s mondhatom, olykor nagyon türelmetlenül, mert nehéz a köze­lükbe férkőzni. Mintha megbűvölték volna az utasokat, egy-egy önkiszol­gáló lyukasztó készüléket legalább tízen állnak körül, s a tartóoszlo­pon úgy helyezik alá-fölé a tenyerü­ket, mint hiszékenyek a jósasszony mindent kikopogó asztalán. Nem lehet a készülékekhez férkőzni. To­lakodni kell szemtelenül, durván, hogy a jegylyukasztók közelébe jus­sunk. Láttam viszont olyan udvarias utast, aki a jegy lyukasztót körülállók nyugalmát tisztelve két láb között négykézláb mászott be a bűvös kör­be. S azon belül emelkedett két láb­ra, legalább olyan gyönyör-vigyorral az arcán, mint mikor távoli ősünk véglegesen a két lábára emelkedett. S az utasunk boldogan lyukasztott. Majd a nagy boldogságban maga is ottfelejtkezett a jegylyukasztót kö­rülállók között. Számos olyan esetnek voltam szemtanúja, amikor a járművek bel­seje teljesen üres volt, az utasok csupán a jegylyukasztó készüléket állták körül nagy csoportokban. A városi közlekedési vállalat dolgo­zói tehát most megint törhetik a fe­jüket egy újabb ésszerűsítésen. Olya­non például, amely a jegy lyukasztó körül zsúfolódó utasokat képes lesz elcsalogatni az autóbuszok, villamo­sok és trolibuszok belsejébe. MACS JÓZSEF 18 Jacqueline Bisset főszerepet játszik a Mélység cimű filmben. Felvételezés közben leesett a búvármaszkja, és majdnem a tengerbe fulladt. Partnere, Nick Nolte szinte az utolsó pillanatban mentette meg. „Drámai szerepkörről álmodom — mondta Gloria Guida —, de mivel az első filmemben csábitó tizenévest alakítottam, azóta is csak ilyen sze­repeket kapok. Alig várom, hogy ki­öregedjek ebből a szerepkörből .. Gloria Guida az olasz Cinecittá egyik ifjú csillaga még nem fejezte be tanulmányait, amikor megkapta A kiskorú című film főszerepét. Újabb filmjei: Az ifjúság bűnei, Az orvos és a diáklány és Az albérleti szoba. A clevelandi Pomfila Watson 32 hó­napos. Már első születésnapján meg tudta nevezni az emberi test egyes részeit. Tudása megfelel egy ötödi­kes iskolás gyerek tudásának; gyak­ran szerepel a televízióban, s ked­venc szórakozása az asztalitenisz. A nyugati világban megnőtt a kereslet a napóleoni relikviák iránt. A londoni Sotheby's cég 12 000 font­­sterlingért adta el azt a kabátot, amelyben Napó­leon Waterlootól futott. Kétévi kísérletezés után az angol televízió CEEFAX néven nemsokára televíziós újságot indít. A képen a szerkesztő egy próbaadás anyagát vetíti a kép­ernyőre.

Next

/
Thumbnails
Contents