A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-30 / 17. szám

EMBEREK A KAKASHEGYEN

— Tizenöt évvel ezelőtt itt a városszéli Kakashegyen kiveszőiéiben levő szőlőültetvényen és térdig érő füvön kívül mást nem talált az erre járó. Az ilyenre mondják, hogy elvadult táj — mesél Illés József, miközben felfelé kapaszkodunk a meredek domboldalon. Másik kísérőm Bozó István. Mindketten az I. számú kerttelep alapító tagjai közé számítanak.

— Hogy is volt? Forgassuk vissza egy kicsit az idő kerekét.

— A kiskertészkedők városi szervezete már megalakult, de a háztömbökben lakó gyári munkásoknak nem volt kertjük. Kert nélkül pedig gyümölcsöt, zöldséget termelni nem lehet. Nehéz lenne megállapítani kinek jutott eszébe először, Keiner Emilnek-e, Gaál Ferencnek-e vagy nekem, hogy ezt a területet elkérhetnénk az állami gazdaságtól. Úgysem használják semmire. Csak nyűg a nyakukon. Az ötletet tett követte. Megkötöttük a szerződést. De bizony, amikor ásóval, kapával felfegyverkezve először felvonultunk ide .. .

— De nem ám ezen a köves úton, hanem ösvényen, járművel akkor még ide fel sem lehetett jutni. Ezt az utat már azóta építettük. Természetesen közösen, társadalmi munkában, — szól közbe Bozó István.

— No, hogy folytassam az emlékezést. Akkor, azon az első napon, felérve ide, kicsit lelohadt a lelkesedésünk. Nem volt már olyan magabiztos a mosolyunk. Sőt, a mosoly egy időre el is tűnt arcunkról. Azután hozzáláttunk az irtáshoz. A többéves szőlőültetvénnyel mást úgysem kezdhettünk volna. A munka, a jövő tervezgetése visszahozta jókedvünket, amely azóta is tart. Mi huszonnégyen, ezen az 1,36 hektáros területen valóságos Paradicsomot varázsoltunk.

— Aranykertet — toldja meg a szót Bozó István. — Közös erővel. Kezdettől fogva az az erősségünk, hogy összetartunk. A mindenkit egyformán érintő problémákat közösen oldjuk meg.

— Lassan elmarad mögöttünk a város zaja. Már a Kovosmalt duruzsolása sem hallatszik. Mert Füleken vagyunk. Ott ez a csodás kertészparadicsom. A kapaszkodó felénél szusszanósnyi pihenőt tartunk.

— A közös munka összehozza az embereket. Kerttelepünk tagjainak foglalkozása, munkahelyi beosztása nagyon eltérő. Van közöttünk igazgató is, kéményseprő is. Mégis tökéletes az egyetértés.

Még egy forduló s már elénk is tárul a gyönyörű látvány. Kétoldalt csinos kerti lakok, középütt bársonyos pázsit az út, tőle jobbra is balra is gondozott, minden négyzetcentiméternyi földet jól kihasználó kertecskék. Az ágyásokban virágzó szamóca, zöldellő ribiszke- és egresbokrok, gyümölcsfák, köztük zöldségfélék. Mindjárt a bejáratnál játszótér. Igazi hintával, libikókával, homokozóval.

— A gyerekekre is gondoltunk. Ha jó idő van, nincs egy parcella sem, hogy ne lenne itt valaki. Legtöbben családostól érkeznek. Munka után, hulladékanyagból készítettük a játszótér felszerelését. A permetezések idejét is

Déli pihenő a pázsiton. Balról jobbra: Kőműves László, Visnyai István, Tőre Jó zsef, Bozó István, Illés József

Illés József (balról) és Bozó István a rügyfakadást vizsgálja

16