A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-30 / 17. szám

RAJTUNK IS MÚLIK

Az anyanyelv használatának néhány időszerű kérdése

vékenységében is. Az SZSZK legfőbb

Következő számunk tartalmából:

Pék Vendel:

A CSKP A NEMZETEK ÉS NEMZETISÉGEK EGYSÉGÉÉRT

Boris Polevoj:

AZ UTOLSÓ HÁBORÚS RIPORT

Keszeli Ferenc:

VILÁGVÁROS TAVASZI NAPFÉNYBEN

Pálházy József:

KALONDA - KALODA

PROZAÍRÓINK

ARCKÉPCSARNOKA

<-----------------------n

Címlapunkon Kontár Gyula, a 24. oldalon Prandl Sándor

felvételei

r >

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul.

Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő. Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p„ Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46.

A nemzetiségek nyelvének haszi nálata nálunk az utóbbi évek során gyakran képezi vita tárgyát. Több esetben csupán kellő tájékozottság híján, de gyakran a hatályos jogszabályok hiányos ismerete következtében. Ez alkalommal — a teljesség igénye nélkül — szeretnénk rávilágítani azokra a lehetőségekre, amelyeket szocialista államunk a nyelvhasználat terén teremtett meg az államhatalmi és az államigazgatási szervek, valamint a bíróságok tevékenységében.

Általánosan ismert, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmánya (20. cikkely) „egyenlő lehetőségek és egyenlő feltételek megteremtésével biztosítja az állampolgárok egyenjogúságát a társadalom életének minden területén", nemzetiségre és fajra való tekintet nélkül. E tétel vetülete az állampolgárok anyanyelvének szabad használata is. Mindenekelőtt a hivatalos érintkezés és az ügyintézés során. Az anyanyelv használatának joga, szóban és írásban, egyébként olyan alapvető állampolgári jog, amely a nemzetiségek egyenjogúságából származik.

X

Az alkotmány által deklarált fenti elv szellemében az 1964. évi 36. számú törvény 8. §-a (a módosítások utáni teljes szöveget a Szövetségi Gyűlés Elnöksége 1970. március 20-ón 19/1970 Zb. számmal hirdette ki a Törvénytárban) kimondja, hogy „A bíróság előtt minden állampolgár használhatja anyanyelvét”. A törvény és a bíróság előtti egyenlőség azonban csak úgy valósítható meg következetesen, ha az eljárásban részt vevő személyek egyenlő feltételek mellett juttathatják érvényre jogaikat. Viszont a feltételek, amelyeket a bíróságok kötelesek biztosítani, csak akkor egyenlők, ha az eljárás minden résztvevője anyanyelvén érvényesítheti jogait.

Nálunk az anyanyelv használatának nincs semmiféle törvényes akadálya. Sőt, a Polgári Perrendtartás 18. §-a alapján az eljárás résztvevői mind szóban, mind pedig írásban használhatják anyanyelvűket a bíróság előtt. Mit jelent mindez a gyakorlatban? Egyebek között azt is, hogy a felek mindennemű beadványukat anyanyelvükön, tehát magyar nyelven is intézhetik a bírósághoz, tolmács segítségével is bekapcsolódhatnak a tárgyalásba, amely egyébként cseh vagy szlovák nyelven folyik, továbbá nyilatkozataikat, kéréseiket és válaszaikat tolmács fordítja le a tárgyalás nyelvére. Azokat a feleket pedig, akik nem ismerik annyira a szlovák vagy a cseh nyelvet, hogy mondanivalójukat ezeken a nyelveken szabatosan adhassák elő, anyanyelvükön hallgatják ki.

Alapjában véve hasonló a helyzet a büntetőeljárásban is. A Büntető Perrendtartás szerint ugyanis „mindenki jogosult anyanyelvét használni a büntetőeljárás során eljáró szervek előtt". Ebből következik, hogy az eljárás magyar anyanyelvű résztvevői nem csupán a bíróság előtt használhatják anyanyelvűket, hanem már az eljárás megindításakor, a nyomozás kezdetekor is. Vonatkozik ez a tanúkra is. Azokban az esetekben pedig, amikor „a terhelt nem ismeri azt a nyelvet, amelyen a tárgyalást vezetik", a hatályos jogszabály az eljáró szerv számára tolmács alkalmazását teszi lehetővé.

S még valamit. A jog nemcsak a bírósági eljárásra vonatkozik, hanem a bíróságok döntéseire is. Az ítéleteket valamennyi bíróságunk magyar nyelven is kézbesíti, ha azt a felek kérik.

A szocialista törvényesség betartása felett az ügyészségek őrködnek. Mindent megtesznek annak °érdekében is, hogy a nemzetiségi alkotmánytörvényben deklarált elveket valamennyi állami szerv, szervezet és minden állampolgár betartsa. És természetesen, hogy ezek tükröződjenek az ügyészségek teügyészének tájékoztatása szerint a magyarlakta területek ügyészségein ugyanúgy találkozhatunk kétnyelvű táblákkal, mint kétnyelvű pecsétekkel, s az ügyészek és az ügyészségi dolgozók többsége beszéli a magyar nyelvet.

A bíróságok a magyarlakta vidék járásaiban mór régebben felkészültek a törvény által megszabott feladatok valóra váltására. A bírák és a bírósági dolgozók túlnyomó többsége beszéli a magyar nyelvet. Az igazságügyminiszter jelentése szerint, amelyet nemrég terjesztett a Nemzetiségi Tanács elé, csaknem 90 szlovákiai bíró, 35 közjegyző és több mint 150 bírósági dolgozó tud magyarul. Kétnyelvű nyomtatványok is állnak rendelkezésükre. Nincs tehát semmiféle akadálya annak, hogy a magyar anyanyelvű lakosok ügyeiben a bíróságok magyar nyelven járjanak el. Az is az igazsághoz tartozik, hogy munkájukban olykor-olykor még előfordul némi zökkenő. Bár a bírák többségükben már a tárgyalás kezdetén figyelmeztetik a résztvevőket anyanyelvűk használatának lehetőségére, egyéb jogaikkal és kötelességeikkel együtt, azonban elég gyakran csak akkor teszik számukra lehetővé az anyanyelv használatát (a szlovák és a cseh nyelv kivételével), amikor észreveszik, hogy azok a tárgyalás nyelvét nem ismerik eléggé és gondolataikat nem tudják más nyelven szabatosan szavakba önteni.

A gyakorlati élet tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a magyar nemzetiségű személyek mind polgári, mind pedig büntető ügyeikben alig élnek jogaikkal. Ezek hallatán felvetődik a kérdés, vajon miért választják a szlovák nyelvet még akkor is, amikor azt csupán törve beszélik? Erre a kérdésre nincs kielégítő magyarázat. Nem eléggé meggyőző az az elcsépelt érvelés sem, hogy a magyar nyelv használata miatt hátrányos helyzetbe kerülnének és számukra esetleg kedvezőtlen bírósági döntés születne.

Az efféle érvelések teljesen alaptalanok. Az anyanyelv használata nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a bírósági ügyek érdemleges eldöntését, illetve az ítélethozatalt. Mindenki számára törvény biztosítja a jogot, hogy a bíróságok döntései ellen jogorvoslattal élhessen. Ezért semmi nem indokolja, hogy bárki is, félve egy bírósági ügy kimenetelétől, minden kényszer nélkül, önként lemondjon anyanyelvének használatáról és ne éljen törvényben biztosított jogával.

X

E helyt kell pár szót ejteni az államigazgatásról is. Ismeretes, hogy az emberek többségének szinte naponta akad dolga az államigazgatás szerveivel. Sajnos, e téren az „egyenlő lehetőségek és egyenlő feltételek megteremtése" még több helyen várat magára, s minthogy az államigazgatási eljárás szabályai nem tartalmaznak semmiféle rendelkezést a nyelvhasználatról, a törvényes szabályozás elmarad a bíróságitól. Ezt a fogyatékosságot azonban nagyobbrészt pótolják az államigazgatás legfelsőbb szerveinek határozatai. Mind az 1952. június 17-i kormányhatározat, mind pedig a volt Megbízottak Testületének 1952. július 1-i határozata értelmében lehetőség nyílik arra, hogy

a magyar nemzetiségű lakosság az általa lakott területeken szabadon használhassa anyanyelvét „a helyi, a járási és a kerületi nemzeti bizottságokkal, a hivatalokkal és a bíróságokkal való kapcsolatában". Ezek a határozatok teremtették meg a mai gyakorlatot.

Az államszövetség létrejötte után nemzetiségi szempontból az 1968. évi 144. számú alkotmánytörvény vált a legfontosabb dokumentummá. Ez deklarálja az országban élő nemzetiségek sajátos jogait. A nyelvhasználatét is. Az ukrán, a lengyel és a német nemzetiségű állampolgárokon kívül a magyarok számára is biztosítja „nyelvük hivatalos érintkezés során való használatának jogát” a magyar nemzetiség által lakott területeken.

A nyelvhasználat terén további lépést jelentenek a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának határozatai. Az 1972. évi 211. számú határozat szerint „a fontos biztonsági szabályokat, a vészjeleket és a figyelmeztetéseket" magyar nyelven szintén meg kell jelentetni. Segítségükkel a magyar dolgozók figyelmét is anyanyelvükön lehet felhívni a balesetveszélyre és az egészségvédelmi szabályok következetes betartására. Igaz ugyan, hogy e kormányhatározat következetes végrehajtása csigalassúsággal halad előre, azonban egyes gyárakban, üzemekben és szövetkezetekben már szép számmal akad jó példa. A lassúság és a következetlenség teljesen indokolatlan, hisz a tudomány bebizonyította, hogy minden ember anyanyelvén észleli leghamarabb a vészjelzéseket és a figyelmeztetéseket.

A kormány 1973. évi 230. számú határozata is a folyamatos javulás bizonyítéka. Ennek alapján a magyar nemzetiségű állampolgárok számára is meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy ők is anyanyelvükön érvényesíthessék „problémáikat és igényeiket az állami szervekkel és szervezetekkel szemben". A kormánynak ez az utasítása természetesen nemcsak a szóbeli, hanem az írásbeli érintkezésre is vonatkozik. Az eddigi tapasztalatok szerint ezt az alkotmány által biztosított jogot a magyar nemzetiségű állampolgárok javarészt a helyi nemzeti bizottságokkal szemben érvényesítik, persze inkább szóban, mint írásban. Ezzel szemben eléggé nagy azoknak a magyar nyelven írott beadványoknak a száma, amelyekkel a köztársasági elnökhöz folyamodnak. Egyébként az államigazgatási szervek többségéhez (helyiekhez és központiakhoz egyaránt) viszonylag kevés magyar nyelvű beadvány érkezik, pedig az elintézés személyi és tárgyi feltételeit alapjában véve e szervek többsége már régebben megteremtette.

A Szlovák Szocialista Köztársaság területén jelenleg a nemzeti bizottságok 2618 dolgozója beszéli a magyar nyelvet, az összes dolgozók 19,9 százaléka. Magas szintű magyar nyelvtudással találkozunk elsősorban a dunaszerdahelyi járásban, ahol a jnb dolgozóinak 92,3 százaléka tud magyarul. A komáromi jnb esetében ez az arány 79,9 százalékos, az érsekújváriban 64,5, a nyaraiban 21,6, a losonciban 35,3 és a rimaszombatiban pedig 57,8 százalékos. A déli járások helyi és városi nemieti bizottságainak dolgozói többségükben jól

2