A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-30 / 17. szám
ismerik a magyar nyelvet. Éppen ezért ugyanúgy, mint a bíróságok esetében, a nemzeti bizottságokkal kapcsolatban sem helyénvaló a bizalmatlanság és az aggodalom. A beadványok nyelve itt sem befolyásolhatja az ügyek érdemleges elintézését. Elég gyakran teszik fel a kérdést, lehet-e nálunk házasságot kötni magyar nyelven? A kérdésre egyértelmű a válasz: igenis lehet. Ennek szintén nincs semmiféle törvényes akadálya. Szocialista alkotmányunk ehhez is biztosítja az „egyenlő lehetőségek és egyenlő feltételek” megteremtését valamennyi állampolgár, tehát a nemzetiségek tagjai számára is. A megvalósítás szükségességét gyakran kihangsúlyozza a Belügyminisztérium illetékes osztálya is. Bárhol megtörténhet azonban, hogy valamely helyi szerv elmulasztja megteremteni a személyi feltételeket. Az efféle fogyatékosság megszüntetésének azonban nem szabad sokáig váratnia magára, különösen akkor, ha a helyi lakosság jelentékeny hányada magyar nemzetiségű. X Nem szabad figyelmen kívül hagyni a feliratok, a tájékoztató és figyelmeztető táblák kérdését sem. Ámbár csak ott lehet „kérdésről” beszélni, ahol ebből kérdést csinálnak. A magyarlakta városok és községek többségében általában találunk kétnyelvű üzleti táblákat és feliratokat, a mostani gyakorlat szerint azonban az üzemek és a vállalatok nagy része neonból készítteti el a betűket, és az esetek többségében már csak egy nyelven. Ez viszont sok helyen felesleges feszültséget idéz elő a magyar lakosság körében. Mondanom sem kell, a fogyatékosságokra haladéktalanul rá kell irányítani a közfigyelmet. S ez nemcsak az állampolgárok, hanem a nemzetiségi bizottságok feladata is. X A párt és az állami szervek elnevezése ma már nem okoz problémát. Mindenki nyugodtan használja valamennyi szerv nevének magyar megfelefőjét. A „Csehszlovák Szocialista Köztársaság" és a „Csehszlovákia Kommunista Pártja" elnevezés ma már mindannyiunk számára természetes. Bár különösebb hiányosság nem észlelhető az intézmények elnevezése esetében se, e téren mégis találkozunk bizonyos fokú következetlenséggel. Viszont örömünkre szolgál, hogy egyre ritkábban. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy csaknem egyedül a Népművelési Intézet mutatkozik hajthatatlannak abban, hogy nevét magyarul használja akár meghívóiban, akár pedig körleveleiben. Még akkor is, amikor felettes szervét, a Művelődési Minisztériumot, magyar nyelven tünteti fel. X Végül szót kell még ejteni a képviselők nyelvhasználatáról. E téren egyébként kedvező a helyzet. Mind a Szövetségi Gyűlés, mind pedig a Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek törvényadta lehetőségük van anyanyelvükön felszólalni a legfelsőbb államhatalmi szervek ülésein. Bár ezt a jogot a nemzeti bizottságokról szóló törvény nem tartalmazza tételesen, a lehetőségeket azonban kormányhatározat biztosítja. X-Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy szocialista hazánkban az állampolgárok számára az alkotmány és egyéb jogszabályok biztosítják az anyanyelv használatát a politikai, a gazdasági és a kulturális élet valamennyi területén. Tehát rajtunk, állampolgárokon is múlik, hogy az esetleg mutatkozó fogyatékosságok minél előbb megszűnjenek, ezért élnünk kell mindazokkal a jogokkal és lehetőségekkel, amelyeket a törvény számunkra biztosít. GYÖNYÖR JÓZSEF eh- és Lengyelország ha■ O tárhegységét, a Krkono% Sét, vagyis az Óriásv hegységet évente hétmillió turista keresi fel. Közülük sokan ellátogatnak a Fekete-hegy tövében fekvő kedves kis fürdővárosba, Janské Láznéba is. Keletkezéséről Simon Hüttel, Trutnov város krónikása azt írja, hogy Trautengergi Albrecht lovag fegyverhordozója, Jan Hokovy 1006-ban meleg vizű forrásra bukkant a Fekete-hegy tövében. Megfürdött benne, és visszatérve jelentette az esetet parancsnokának, aki úgy döntött, hogy a forrást „János forrásnak“ nevezik el (innen a fürdő egykori német neve — Jahannisbad). A fenti állítás hitelességét persze semmi sem támasztja alá. Legenda. Tény viszont, hogy Schwarzenbert Adolf hercegnek már 1657-ben volt itt fürdőháza. A város fejlődésében az első világháború befejezése után állt be számottevő változás. Megállapították, hogy a források hasonló hatásúak, mint a Warm Springs-i gyógyforrások az USA Georgia államában. 1935-ben, elsőként Európában megTALÁLKOZÁS A RÉPACSŐSSZEL alapították a gyermekbénulás utókezelésére szolgáló gyógyintézetet. Az intézet azóta nagy hírnévre tett szert nemcsak idehaza, hanem az országhatárokon túl is. Egy olasz földműves lánya, Adriana, gyermekbénulásban szenvedett. Mivel az apa nem tudta előteremteni a gyógykezeléshez szükséges pénzösszeget, a család kénytelen volt tehetetlenül nézni a béna lány szenvedését. Míg egyszer aztán megjelent a lapokban egy vak amerikai milliomos felhívása; ez óriási összeget ajánlott fel annak, aki hajlandó — megfelelő térítés ellenében — ép szemének szaruhártyáját átültetés céljából neki ajándékozni. Az apa nem sokat gondolkodott, írt az újság szerkesztőségének, közölve, hogy rááll a „vásárra“. Az eset nagy port vert fel, a Janské Lázné-i fürdőigazgatóságának is fülébe jutott. Azonnal levelet írtak Olaszországba: jöjjön Adriana Csehszlovákiába, itt majd ingyen kezelik a betegségét. Adriana azóta már férjhez ment, gyerekei vannak, és a többi volt pácienshez hasonlóan szívesen jár el a fürdővárosba. Hazánkban az orvostudomány hatásosan küzd ez ellen a komoly baj ellen. S mivel 1963 óta ilyen jellegű megbetegedés nem fordult elő, természetesen változik a kezelés jellege és a betegek összetétele is. A tervek szerint balátható időn belül átállnak a balesetek utáni rehabilitációs kezelésre. A mintegy 840 állandó lakost számláló városkában sétálva sok érdekeset lát, tapasztal a látogató. A főtértől kicsit jobbra található az ország legöregebb, ma is működő drótkötélpálya kabinos felvonójának állomása. Ha jó az idő, már kora reggel jó sokan állnak sorban a jegypénztár előtt, hogy felvitessék magukat a városka fölött emelkedő Fekete-hegyre. A szecessziós stílusban épült fedett fürdősétány, kolonád mellett elhaladva, az évszázados tölgyek alatt izmos, szakállas, bajszos kőalak nő ki a sziklából: a Krakonos, vagyis a Répacsősz, a hegy szelleme. Mikor, ki és miért találta ki, nem tudni. Többféle magyarázat forog közszájon róla. Tény, hogy az emberek egykor nagyon tartottak tőle. Ma legfeljebb a bírságtól, amit a szobor talapzatára erősített tábla helyez kilátásba. „Aki felmászik a szoborra vagy a környező sziklákra s megrongálja azokat, 100-tól 500 koronáig terjedő pénzbírsággal sújtható“ — olvassuk a városi nemzeti bizottság figyelmeztetését. A János-patak festői völgyében szétszórt házakat, középületeket renoválják. Séta közben német, lengyel, angol és elvétve magyar beszédet hallunk. A buszmegállóval szemben öreg épület, rajta felirat: HOTEL-PENZION. A harmadosztályú söntésben szmokingos, csokornyakkendős pincér. Alacsony, vékony fiatalember, arcát dús rőt szakáll övezi. Mindenkivel tréfál, beszédbe elegyedik a vendégekkel, egész nap jókedvű, ami átragad róla a vendégre is. Barátja, az öreg fényképész, a kellemetlen, csípős hidegben térdig felgyűrt nadrágban érkezik. Már messziről észreveszi, és mire odaér a söntéspulthoz, már ott várja a „szokásos“. A negyedik aznap. Egyébként fél kilenc van. Hiába hideg van kint. — Ezeket kapja le, ilyen darabokat még nem látott, mondja a pincér az öregnek, vizes kezét megtörölve. A fotográfus, vállán a masinával, imbolygó, bizonytalan léptekkel indul kifelé. Pár pillanat múlva már fényképezi is a kitömött medve körül csoportosuló, mosolygó hölgytársaságot. Az ablakon át figyelem a jelenetet, arra gondolva, hogy a medvéhez hasonlóan a fényképészt sem ártott volna az „előzmények“ után odakötni a cölöphöz. Fizetünk, elmenőben utánunk szól a pincér: — Legközelebb szintén álljanak meg egy kávéra! Hát igen, erről megfeledkeztünk. „Csak“ kávét inni csehországi vendéglőben szinte szentségtörésszámba megy. Legközelebb tehát — habár nem szeretem, de félve az újabb gúnyos megjegyzéstől — sört iszom. A szakszervezeti üdülőkben példás a kiszolgálás, szépek a szobák, és hízókúrának is beillő jó koszt várja a vendégeket, ötféle főétel között választhatnak ebédkor, vacsorakor. Kell a kalória, hogy azután legyen mit leadni a környező dombokon, hegyeken síelés vagy séta közben. Az este fáradtan hazaérkezőket masszázs várja, ha igényt tartanak rá. Ezt a szolgáltatást a „Példás üdülő“ bronzfokozatával kitüntetett Siréna gondnoksága és szocialista brigádja vezette be. Reggelente napsütés várja az ébredőket. Szikráznak a napsugarak a havon, a távoli hegyvonulatok tisztán rajzolódnak ki a kék háttérből. Estére a lenyugvó nap rózsaszínűre vagy vörösre festi a tájat: a házakat, az eget, a behavazott fákat. Mintha egy nagy üveg piros tinta ömlött volna ki és festett volna be mindent, amerre csak a szem ellát. Máskor viszont olyan köd üli meg a tájat, hogy a húsz-harminc főből álló angol diákcsoport tagjai akár otthon, a ködös Albionban érezhetik magukat. De azt hiszem, ennek ellenére nem sajnálják az itt töltött időt, élményekben gazdagon térnek haza, akárcsak a hazai üdülők. GORFOL JENŐ 3
