A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-23 / 16. szám
DIVAT A KÖTÖTT, A HORGOLT A hűvös tavaszi estéken jól jön egy-egy melegebb pulóver, kardigán. (Prandl S. felvétele) SARABOLÓ FŰRÉSZBŐL Gyomirtáshoz, kerti utak tisztításához jól használható szerszámot készíthetünk. Egy 700x60x2 mm-es laposacél darabból téglalap alakú keretet hajlítunk. A laposacél csatlakozó két végét össze kell hegeszteni. A keret egyik hosszabbik oldalára kb. 15—20 fokos szögben 0 25X100 mm-es csodarabot kell hegeszteni. így a csőbe dugott fanyél jól kézre esik. A szemben levő, másik hoszszabb oldalra hat furatot készítünk. Két kb. 30 mm széles, 250 mm hosszú fűrészlapot kilágyítás után három helyen átfúrunk. Élesre köszörülés után a lapokat hat anyáscsavarral és alátéttel a keretre erősítjük. A keretre erősített csodarabba fanyelet ütünk, melyet a csőbe fúrt lyukon keresztül egy szeggel biztosítunk. A szerszámmal kényelmesen és gyorsan kivághatok a vastagabb szárú gyomnövények is. ŰJ ÍZEK Díszes kis papucsok a legkisebbek számára. (Borsky M. felvétele) DARÁLT HÚSBÓL Hozzávalók: V2 kg darált sertés- vagy marhahús, de lehet vegyesen is, 2 zöldpaprika, 4 paradicsom, 1 csomó újhagyma, 1 kg burgonya, só, bors, pirospaprika, 5 evőkanál olaj, 1 doboz kefir. A húst 1 tojással és a fűszerekkel jól összevegyítjük és nedves kézzel kis gombócokat formálunk. A paprikát karikára vágjuk, a paradicsomot néhány percre forró vízbe dobjuk, lehúzzuk a héját majd felszeleteljük. Finomra vágjuk a hagymát és a maghámozott nyers burgonyát felaprítjuk. Mindezeket egy kiolajozott, tűzálló tálba vegyesen rakjuk le, sózzuk, borsozzuk, meghintjük pirospaprikával és a tetejére tesszük a húsgombócokat. Leöntjük a kefirrel és előmelegített sütőben, kis lángon 45—50 percig sütjük. Áztatott zsemle helyett áttört, főtt burgonyával is szaporíthatjuk a húst, fél kiló húshoz két közepes nagyságú burgonyát vegyünk. Ha nagyon könnyűvé akarjuk tenni, adjunk hozzá — ugyancsak zsemle helyett — 10 deka tehéntúrót. Ehhez még a tojás sem szükséges. Üj ízt ad a húsnak, ha összeállításkor két kanál ketchupöt vagy 5 deka reszelt sajtot keverünk hozzá. A GYEREKEK MÁSKÉPP LÁTNAK BENNÜNKET Sokfélék vagyunk embernek is, szülőnek is. De az önmagunkról alkotott kép sose egyezik meg azzal a vázlattal, amelyet a gyerekeink rajzolnak meg rólunk. Vázlatot mondtam, szándékosan. Hisz a gyerekeket elsősorban azok az arcvonások érdeklik, amelyekkel feléjük fordulunk. Ök nem elemeznek, jellemeznek bennünket, mint holmi irodalmi figurákat. Ök élnek velünk. A kamaszkorban, s még később támadó konfliktusoknak többnyire az az oka, hogy nem bújhatunk egymás bőrébe, nem cserélhetünk nézőpontot sem. Én csak a magam szemével vizsgálhatom kettőnk viszonyát: ő csak az övével. Például: az irodalomban és az életben egyaránt gyakori anyatípus a mártíranya. Nincs élete a gyerekein kívül. Hajnalban kel, frissen vasalt inggel és reggelivel várja a nyűgösen ébredő gyerekeket. Uzsonnakészítés közben már főzi az ebédet. Mindent belefőz, ami tápláló. Dolgozni nem jár, neki az otthona a munkahelye. Mindent a családért. Délelőtt kapkodva vásárol, takarít, ragyognak a rézkilincsek. A lakás patyolat, az asztal terítve, mire a tanítás befejeződik. Maga varr szoknyát a lányának, másképp nem tudna lépést tartani a többi szülővel. Marikán senki se veheti észre, hogy egy fizetésből él a család. Estére friss vacsorát készít, mosogat, a holnapi ebéden töri a fejét. A gyerekek ne csináljanak semmit, az ő dolguk a tanulás. Az optimális feltételeket az anya biztosítja. Az éjféli óraütés gyakran a varrógépnél találja. A gép természetesen a konyhában van, ne zavarja a többiek álmát, önmagára sosincs ideje. Ezt néha elpanaszolja — eldicsekszik? — a rokonoknak. Se új ruha, se fodrász, se egy könyv esténként. Azt ő nem engedheti meg magának. Azt se, hogy a férjével leüljön néha beszélgetni. Séta, kirándulás, szerelerrl? Csupa luxus, fiataloknak való. Az ő korában a nő hivatása, hogy ellássa a családot. És ő ennek száz százalékig megfelel. Senki sem ingathatja meg ebben a hitében. Legföljebb a gyerekek. A hálátlanok, a semmirekellők. Akik még a házikosztot sem értékelik eléggé. Az örökké elfoglalt, értük törődő anyából csak a szemrehányó fáradtságot látják, a folytonos rosszkedvet. És unják a panaszait: „mi lenne veletek, ha én nem csinálnám?“ Hát ne csinálja. Ne főzzön minden nap, ne varrjon szoknyát, ne vasalja minden reggel az inget. Úgyis fölhánytorgatja. Néha inkább odaállnának a mosogatótálhoz, csak ne kellene az örökös önvádat érezniük az anya mórtíromsága miatt. Nem lehet állandóan bűntudatban élni. Jobb elmenekülni előle. És elmenekülnek. Moziba, haverok közé, korai házasságba. A mártíranya fájdalmasan néz utánuk: „mindent odaadtam nekik, és ezt kapom érte". Haláláig ismétli történeteit a gyermeki hálátlanságról. Másik alaptípus: a hajtás szülő. Ö is a gyerekekért él. Értük vállal két-három állást. Szakadásig melózik, az első, sőt a második infarktusig. Hogy a gyerekeknek mindene meglegyen. Szép ruha, nyaralás, kocsi, amivel furikáztassa őket. Aztán lakás, a lakásba bútor — lehetőleg stílbútor — hűtőszekrény, televízió. Fedezik a válóper és a második házasság költségeit. A késői tanulás költségeit. Az albérlet, az eltartás, az életjáradék, az újabb lakás költségeit. Azért szülő a szülő, hogy a gyerekeire keressen. Aztán egyszeresek megkapja valamelyiktől: „Ugyan, apu, ti csak a pénzt hajszoljátok. így nem lehet élni". Apunak eláll a szava. Mit válaszolhat erre? Hisz minden értük volt, nekik. Felnőtt korukban derül ki, hogy észre se vették. A tőlük kapott bútor, televízió, hűtőszekrény ott maradt az előző házasságban, már el is felejtették. Viszont nem felejtették el, hogy sose volt egy nyugodt családi vacsora, terített asztal, közös kirándulás. Hogy a kérdéseikre sose érkezett válasz, mert mire kimondták, anyu, apu messze kergette a pénzt. Hogy soha nem értek rá végighallgatni őket, hogy minden eszmecsere azzal maradt abba: „ezt majd holnap megbeszéljük". És íme a harmadik típus: mindkét előző példából okul. Nem áldozza fel magát látványosan a család oltárán. Nem mond le egyéni ambícióiról. De nem kergeti a pénzt sem. Jól akart élni, viszont kényelmesen. A gyerekeivel együtt akarja élni az életet, nemcsak értük, és mellettük. Kérdéseikre válaszol, gondolataikra odafigyel, vitatkozik, helyreigazít, hiányos ismereteiket kiegészíti. Gyerekei életébe úgy építi be a kultúra igényét, hogy közben maga is kulturálódik. És elégedett. Úgy érzi, jól csinálja, okosan. Amíg az egyik gyerek meg nem jegyzi: „Ti mindig töritek a fejeteket valamin. Olyan borzasztóan komolyak vagytok. Ez unalmas. Mások sokkal könnyedebben élnek, és mégis megvan mindenük" Szóval ne áltassuk egymást, a gyerekek mindig másképp látnak bennünket. 21
