A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-23 / 16. szám
BEMUTATJUK „SYLVIÄT" Február végén és március elején a Magyar Kultúra Napjainak keretében Csehszlovákiában vendégszerepelt a budapesti Magyar Állami Operaház bolettegyüttese. Prágában és Bratislavában egyik estén Seregi László átdolgozásában Delibes: Sylvia című balettját mutatta be. A bemutató mindkét városban igen nagy sikert aratott és ez nem kis mértékben Pártay Lillának, a Magyar Állami Operaház kitűnő prímaballerinájának, a Sylvia címszereplőjének köszönhető. Alkalmam nyílt interjút kérni a rendkívül rokonszenves, tehetséges, szerény és bájos művésznőtől, aki kérdéseimre készségesen válaszolt. — Kedves művésznő, ha lenne szíves először talán eddigi művészi pályafutásáról mondani valamit. — A balettművészettel 1953-ban jegyeztem el magamat, amikor felvettek az Állami Balettintézetbe. 1961-ben kaptam meg a diplomámat és azóta vagyok a budapesti Magyar Állami Operaház balettegyüttesének tagja. Kiváló mestereim voltak Nádasi Ferenc és Olga Lepesinszkaja személyében. Tanultam továbbá szovjet, dán és francia mesterektől, köztük Maurice Bejartnál. Részt vettem több nemzetközi versenyen. 1968-ban Várnában elnyertem a harmadik díjat, 1969-ben pedig az I. Moszkvai Balettversenyen elismerő oklevelet kaptam. — Legkedvesebb szerepei? — Igen sok kedves szerepem van. Ezek közé tartozik a csehszlovákiai vendégfellépésünkön is bemutatott Sylvia cífnszerepe, Hacsaturján—Seregi Sportacusának Fláviája, Ádam—Lavrovszkij „Giselle" című balettjének címszerepe, Odette-Odília szerepe A hatytyúk tava című Csajkovszkij-balettben, a Leány Bartók—Seregi Csodálatos mandarinjában és még több más szerep Bejárt, Sztravinszkij és mások darabjaiban. — Úgy hallottuk, sokat szerepel külföldön is. — Valóban. A Magyar Állami Operaház balettegyüttesével már bejártam jóformán Európa összes nagyvárosait, de jártam az együttessel például a Közel-Keleten is. Sok egyéni meghívásnak is eleget tettem, felléptem például Berlinben, Münchenben, és Prágában sem most járok először, tehát szerepeltem már máskor is a csehszlovákiai közönség előtt. Minden meghívásnak nem is lehet eleget tenni, hiszen két színházban, a Magyar Állami Operaházban és az Erkel Színházban szerepelek állandóan a repertoár-műsorokban, s mivel ez a repertoár igen széles skálájú és sokrétű, nem igen marad idő külföldi vendégszereplések lebonyolítására. De a televízió adásaiból a közönség megismerheti balettművészeinket, erre kitűnő alkalom a Balettcipő címen indított tévésorozat is. — További tervei? — Szeretnék betanulni és bemutatni darabokat új koreográfiái feldolgozásban; ilyen volt például legutóbb Ravel: Bolerójának felújítása. Ezt Fodor Antal koreografálta újra, és január 8-án mutattuk be az Erkel Színházban. Új bemutatókon kívül természetesen a már megtanult és igen szép repertoár minél tökéletesebb tolmácsolása a további tervem és egybe célom is. — Elárulna valamit a magánéletéről is? — A férjem Nagy József, a Magyar Televízió operatőre. Egy filmfelvétel alkalmával ismerkedtünk meg, amikor a televízió részére Bartók—Seregi: Fából faragott királyfi című balettfilmjét forgatták. E filmnek a férjem volt az operatőre. Munkámat sok mindenben segíti: filmfelvételekkel, művészi meglátásaival. Igen kevés a szabad időnk. Ha mégis van egy kicsi, azt a friss levegőn, a szabadban, természetjárással töltjük. Barangolásainkra mindig elkísér kedves és hűséges társunk — egy hatesztendős magyar vizsla . . . — Mit üzen a Hét olvasóinak? — Sok szeretettel üdvözlöm a Hét kedves olvasóit, és külön üdvözletemet küldöm a pozsonyi zenebarátoknak, akik — úgy tudom — nagy kedvelői a balettművészetnek is. SÁGI TÓTH TIBOR Endrényi Egon felvétele FARKAS JENŐ: Ciprusi emlék Tücsökciripeléssel fűszerezett alkony. Jó heverészni a pálmanyoszolyán, narancság susog a szélben s az illat hol elsuhan, hol visszatér s tovaszáll. Nádfurulyán zsong a tücsökszerenád, nem fárad a fűben a sokezer pici dalnok — más nem sérti az alkonyi csendet, levelek árnya simítja csupán puha arcod. Homlokomra a kékfényű hold szór ezüstkoszorút, ágak közt les be a reszkető csillagok ezre, karomra hajtom fejemet, de nem jön az álom tágra nyitott, fáradt kíváncsi szememre. Ez a dal Ciprus szigetén született, szép alkonyi csendben s most kertemben dudorászom újra e verset. . . itt nincs narancsliget és nádfurulyókon buzgó pici tücskök nem ciripelnek. Golyóstollamat nézem, hogy fut a sima papíron, nézem rajta a márkát, nicsak: ÁMOR. Jól van. Mosolygok, míg csendben leírom: maradjon más minden titok. Ez a pár sor díszlet csak. A szépség mögötte remeg. Ne félj, nincs ki értené más, csak te meg én. no meg a ciprusi és s a tücsökseregek . . . CSÄKY KAROLY kétértelem nem er a nevem ha nevemből jósoltok fekete könyvetekből inkább kikeresztelkedem nem ér a szavatok ha mindig hazudtok hangsoraitokat felbontom dadogásotokat hallgatom értelmetlenül így talán még bizakodhatok ars humana legyél virág ha tetszik szakadék szélén virágozzál s ne tudd hogy szépen vagy jónak se hidd magad legyél hal a szárazföldön tenger fenekén madár láng a vízben víz a lángban dobd magad magasba s ha kell zuhanj a mélybe koppanj a csönd közepében 11
