A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-16 / 15. szám
az érettségi előtt □ katonaságtól jöttek toborzók. Ő is jelentkezett a katonaorvosi egyetemre. Hradec Královéban felvételizett, érzése szerint jól, de a rengeteg jelentkező közül csak hatvan hallgatót vettek fel. Nem keseredett el, nyomban jelentkezett a Komensky Egyetem orvosi karának gyermekgyógyászati szakára. Felvették, s elvégezte, mégpedig javítóvizsga nélkül. Természetesen a szlovák nyelvet tökéletesen elsajátította. — Annyit jegyeznék meg — mondja dr. Andruska —, hogy egyetemi tanulmányaim utolsó két évében a jnb egészségügyi osztályától társadalmi ösztöndíjat kaptam, s ennek fejében köteleztem magam, hogy négy évig a járás területén dolgozom. így kerültem ide 1971. augusztus elsején, s azóta is itt vagyok ... Közben letöltötte tényleges katonai szolgálatát és meg is nősült. Felesége ápolónő a belgyógyászaton. Most hároméves a kisfiúk. Óvodáskorú, nemsokára pedig iskoláskorú lesz. — Vajon milyen nyelvű iskolába kerül? — Hát... még nem tudjuk... Dr. Andruska Lajos tavaly letette az elsőfokú gyermekszakorvosi vizsgát, párttagjelölt, a kórház SZISZ-elnöke, az orvosi könyvtár vezetője és a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetem elsőéves hallgatója. — Szép, tartalmas és mozgalmas az élete — jegyzem meg. — Nem panaszkodhatom ... Szeretem a hivatásomat, szépnek is találom ... Kis betegeim nagyon hálásak tudnak lenni. — Szórakozás? — Sajnos arra nagyon kevés idő jut. Sokat olvasok, főleg szakirodalmat, meg hát itt-ott egy kis kerti munkát végzek a kórház területén, ennyi az egész ... Ennyi az egész... De néha-néha talán eszébe jut édesapja megjegyzése, amit a száguldó mentőautóban tett. Sikerült, orvos lett. Vajon mit nevel a kisfiából? Dr. JANOSY ÉVA NŐGYÓGYÁSZ — Úgy hallottam, egyedül él . . . — Egyedül? Ugyan! — nevet fel jóízűen. — Sok az ismerősöm, barátom, meg aztán itt a betegeim, akik körülvesznek nap mint nap . . . Igaz. élettársam nincs... — Élkomolyodik. — Tudja, ha valaki az egyetemi évei alatt nem köt ismeretséget és házasságot, később egyre nehezebben megy. Különösen ha kisvárosi környezetbe kerül az ember. Nehéz a párválasztás. De ez a legfontosabb probléma? — Nem, korántsem — mentegetődzöm és elnézését kérem. Valahányszor kórházi környezetbe kerülök — hivatalosan vagy más okból —, enyhe rosszullét környékez s kellemetlenül érzem magam. Mintha csak attól tartanék, hogy veszélyes betegség kórokozója leselkedik rám, s csak arra vár, hogy egy óvatlan pillanatban megtámadhasson. Ilyesmiről persze szó sincs. Az igazság az, hogy minden ember irtózik a betegségtől, s ha olyan környezetbe kerül, ahol csupa beteg, szenvedő embert lát, szélsőséges'gondolatai és érzései támadnak. Ugyanakkor az emberben különös tisztelet erősödik fel az orvosok és az ápolónők iránt, akik egész életüket ónnak szentelik, hogy a mi egészségünket védelmezzék. Hasonló vegyes érzésekkel léptem be az ipolysági (Sahy) kórházba, azzal a céllal, hogy elbeszélgessek két orvossal a hivatásukról, az életükről... Dr. ANDRUSKA LAJOS A gyermekszakorvos munkáját nehezíti, hogy sokkal körülményesebb a pontos diagnosztika megállapítása, mint a felnőtt betegeknél ... de ne vágjunk a dolgok elébe. A szimpatikus fiatal orvos kálnai születésű. Magabiztos. A szeme nyugalmat és szeretetet sugároz, ami megnyugtatólag hat kis betegeire. Édesapja mentőautós. Gyerekkorában sokszor odaült mellé és elkísérte egy-egy útjára. Egyszer ezt mondta neki az apja: „Szeretnélek egyszer úgy vinni magammal, mint orvost, fiam" ... A gondolat elszállt, talán el is felejtődött, de a vágya teljesült: orvos lett a fiából. Hogyan? Szülőfalujában kezdett iskolába járni, Hálás szívvel gondol Patassy Elekre, első tanítójára, aki megtanította a betűvetésre és az olvasásra, s aki később is egyengette az útját, biztatta, buzdította. Az általános iskola elvégzése után a lévai magyar tanítási nyelvű gimnáziumba került. Közben megérlelődött benne az elhatározás, hogy orvos lesz. Vagy fél évvel 16
