A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-16 / 15. szám

az érettségi előtt □ katonaságtól jöttek toborzók. Ő is jelentkezett a katona­orvosi egyetemre. Hradec Královéban felvételizett, érzése szerint jól, de a rengeteg jelentkező közül csak hatvan hallgatót vettek fel. Nem keseredett el, nyomban jelentkezett a Komensky Egye­tem orvosi karának gyermekgyógyászati szakára. Felvették, s elvégezte, még­pedig javítóvizsga nélkül. Természete­sen a szlovák nyelvet tökéletesen elsa­játította. — Annyit jegyeznék meg — mondja dr. Andruska —, hogy egyetemi tanul­mányaim utolsó két évében a jnb egészségügyi osztályától társadalmi ösztöndíjat kaptam, s ennek fejében köteleztem magam, hogy négy évig a járás területén dolgozom. így kerültem ide 1971. augusztus elsején, s azóta is itt vagyok ... Közben letöltötte tényleges katonai szolgálatát és meg is nősült. Felesége ápolónő a belgyógyászaton. Most há­roméves a kisfiúk. Óvodáskorú, nem­sokára pedig iskoláskorú lesz. — Vajon milyen nyelvű iskolába ke­rül? — Hát... még nem tudjuk... Dr. Andruska Lajos tavaly letette az elsőfokú gyermekszakorvosi vizsgát, párt­tagjelölt, a kórház SZISZ-elnöke, az orvosi könyvtár vezetője és a Marxiz­mus—leninizmus Esti Egyetem elsőéves hallgatója. — Szép, tartalmas és mozgalmas az élete — jegyzem meg. — Nem panaszkodhatom ... Szere­tem a hivatásomat, szépnek is talá­lom ... Kis betegeim nagyon hálásak tudnak lenni. — Szórakozás? — Sajnos arra nagyon kevés idő jut. Sokat olvasok, főleg szakirodalmat, meg hát itt-ott egy kis kerti munkát végzek a kórház területén, ennyi az egész ... Ennyi az egész... De néha-néha talán eszébe jut édesapja megjegyzése, amit a száguldó mentőautóban tett. Sikerült, orvos lett. Vajon mit nevel a kisfiából? Dr. JANOSY ÉVA NŐGYÓGYÁSZ — Úgy hallottam, egyedül él . . . — Egyedül? Ugyan! — nevet fel jó­ízűen. — Sok az ismerősöm, barátom, meg aztán itt a betegeim, akik körül­vesznek nap mint nap . . . Igaz. élet­társam nincs... — Élkomolyodik. — Tudja, ha valaki az egyetemi évei alatt nem köt ismeretséget és házasságot, később egyre nehezebben megy. Külö­nösen ha kisvárosi környezetbe kerül az ember. Nehéz a párválasztás. De ez a legfontosabb probléma? — Nem, korántsem — mentegetőd­­zöm és elnézését kérem. Valahányszor kórházi környezetbe ke­rülök — hivatalosan vagy más okból —, enyhe rosszullét környékez s kellemetle­nül érzem magam. Mintha csak attól tartanék, hogy veszélyes betegség kór­okozója leselkedik rám, s csak arra vár, hogy egy óvatlan pillanatban meg­támadhasson. Ilyesmiről persze szó sincs. Az igaz­ság az, hogy minden ember irtózik a betegségtől, s ha olyan környezetbe kerül, ahol csupa beteg, szenvedő em­bert lát, szélsőséges'gondolatai és ér­zései támadnak. Ugyanakkor az ember­ben különös tisztelet erősödik fel az orvosok és az ápolónők iránt, akik egész életüket ónnak szentelik, hogy a mi egészségünket védelmezzék. Hasonló vegyes érzésekkel léptem be az ipolysági (Sahy) kórházba, azzal a céllal, hogy elbeszélgessek két orvossal a hivatásukról, az életükről... Dr. ANDRUSKA LAJOS A gyermekszakorvos munkáját nehe­zíti, hogy sokkal körülményesebb a pontos diagnosztika megállapítása, mint a felnőtt betegeknél ... de ne vágjunk a dolgok elébe. A szimpatikus fiatal orvos kálnai születésű. Magabiztos. A szeme nyugalmat és szeretetet sugá­roz, ami megnyugtatólag hat kis bete­geire. Édesapja mentőautós. Gyerekkorá­ban sokszor odaült mellé és elkísérte egy-egy útjára. Egyszer ezt mondta ne­ki az apja: „Szeretnélek egyszer úgy vinni magammal, mint orvost, fiam" ... A gondolat elszállt, talán el is felejtő­­dött, de a vágya teljesült: orvos lett a fiából. Hogyan? Szülőfalujában kez­dett iskolába járni, Hálás szívvel gon­dol Patassy Elekre, első tanítójára, aki megtanította a betűvetésre és az olva­sásra, s aki később is egyengette az útját, biztatta, buzdította. Az általános iskola elvégzése után a lévai magyar tanítási nyelvű gimnáziumba került. Közben megérlelődött benne az elha­tározás, hogy orvos lesz. Vagy fél évvel 16

Next

/
Thumbnails
Contents