A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-09 / 14. szám
ZÚG AZ ERDŐ Az utóbbi időben egyre több szó esik a környezetvédelemről, intézkedések történnek a levegő és a vizek szennyeződésének meggátlására. Ismét jön a tavasz, a nyár, a természet örök körforgása. Az erre kijelölt üdülőterületeken gombamódra szaporodnak a hétvégi és pihenőházak, az emberek ismét kezdenek kijárni a természetbe, felkeresik a kempingeket, táborozóhelyeket, ahol természetesen boltok — legtöbbször elárusítóbódék — gondoskodnak frissítőkről, arról, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt. S a következmény? Legszebb kirándulóhelyeink és környékük csakhamar elszennyeződnek, szeméthalmok, összetört palackok, üres konzervdobozok, tejestasakok, szerteszórt papírok jelzik a turistakaravánok vonulásának útját. Ahol nincs épített illemhely, ott gyakran a gyalogösvényeken is jócskán vigyázni kell ... Gondolom, az üdülő- és kirándulóhelyek és környékük tisztaságára jobban kellene ügyelniük az üdülőházak, kempingtáborok gondnokainak, a kirándulócsoportok vezetőinek, de elsősorban maguknak a kirándulóknak, főként pedig a tanulóifjúságnak, az iskolásoknak, diákoknak, ránevelve őket, éspedig nagyobb mértékben, a higiéniai szabályok betartásának fontosságára, a fokozott környezetvédelem szükségességére. Az erdészeknek, erdőőröknek nemcsak a vadkárok megakadályozásával, a természeti csapások, katasztrófák következményeinek elhárításával van gondjuk, bajuk, de az üdülőkkel, kirándulókkal is, akik mit sem törődve a tilalommal, olyan helyeken táboroznak, raknak tüzet, ahol ezt nem szabad, veszélyes, azonkívül szemetelnek, elszennyezik az erdőt, a réteket s a helyipatakok vizét. Nem gondolnak arra, hogy az egészhetes szorgalmas munka fáradalmai után mások is szeretnének kikapcsolódni, egészséges, tiszta természeti környezetben, jó levegőn tölteni megérdemelt pihenésüket, s hogy az erdő, a természet „tüdeje" azért van, hogy necsak a ma emberének, neki, nekünk, mindannyiunknak, de a következő generációknak is biztosítsa a nyugalmat, a pihenést, a felüdülést. Az erdészeknek nem lehet ott mindenütt a szeme, hogy óvjanak, figyelmeztessenek, s ha kell, bírságoljanak, mindannyiuk kötelessége ügyelni a rendre, tisztaságra, az erdők, a természeti táj védelmére. Az erdészek,, erdőőrök, mint mondottuk, nemcsak a vadkárok, növényi kártevők ellen védik az erdőt s a gondatlan, fegyelmezetlen kirándulóktól, üdülőktől, feladatkörük ennél sokkal kiterjedtebb: gondoskodnak a vadállomány védelméről, egészséges fejlődéséről, a viharok, egyéb természeti csapások következményeinek elhárításáról, az észszerű fakitermelésről, de ugyanígy az erdősítésről, fák, bokrok kiültetéséről is, különösen a magasabb régiókban, ahol nagyobb az erózió veszélye. Az elsősorban üdülés céljait szolgáló erdők, tájak, vidékek fokozott védelemben részesülnek, hogy még sokáig szolgálják a dolgozó ember egészségét, pihenését. A párt és a kormány gondoskodása itt is megnyilvánul: nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek létesültek, amelyek közül a legfontosabb és legnagyobb nálunk a Tátra Nemzeti Park. Ez azonban önmagában még nem elég. Mindannyiunk kötelessége, hogy védjük ezeknek a nemzeti parkoknak, körzeteknek sajátos, olykor egyedülálló növény- és állatvilágát. Ehhez pedig az kell, hogy tudatában legyünk a természetvédelem fontosságának. És ez nem utolsósorban nevelés kérdése. Szöveg és képek: PAVEL HASKO 16
