A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-09 / 14. szám
Falurészlet DOMBRA Kényelmesen suhan velünk az autó. A gépkocsi vezetője Gaál István hnb-titkár. Gyermekkori cimbora. Ismerkednünk nem kell. A háború után ugyanabba a lányba voltunk fülig szerelmesek. A háború vége felé együtt loptunk leventepuskákat, s biztosnak vélt helyen, kemencében rejtettük el. Egyiknekmásiknak nyoma veszett. Az övének soha. Az apja szenvedélyes vadász volt. ö is az. Ha teheti, fogja a kétcsövűt, beül az autóba, és megy a kiszemelt helyre. Ritkán egyedül. Mindig társasággal. Rá aligha érvényes Vörösmarty Szép Ilonkájának verssora: „A vadász ül hosszú méla lesben...“ Fiatalon, huszonévesen került a politika sodrásába. Volt már falujában (Bátkán) képviselő, hnb-elnök és titkár. Ez utóbbi tisztséget 1971- től Cakóban (Cakov) tölti be. A falu most is úgy helyezkedik el a Balog völgyében, ahogy gyermekkoromban a rimaszécsi vásárra igyekezve először megpillantottam. Csak a bekötő útja lett más. Szorgos kezek töltést csináltak a szekérútból. A házak úgy kapaszkodnak fel a dombra, mintha félnének a „nagy“ folyótól. Egy közeli dombról nézzük a falut. Gyorsan összeszámolhatnám a házakat. Mindössze 96. A lélekszám sem több 280-nál. Az fordul meg a fejemben, hogyan történt Gaál Pista beilleszkedése egy másik falu életébe. Nem hozom zavarba a kérdésemmel. A falura pillant, amelynél kisebb talán nincs is Gömörben, és máris mondja: — Állandóan ismerkednem kell a múltjával, lakóival, az emberek örömével, gondjával, ez a dolgok nyitja. Nekünk például az örömöt, a vidám lubickolást jelentette a Balog, a cakóiaknak viszont a félelmet és a bosszúságot... Nagy esőzések idején mindig kilépett a medréből, és fenyegetően mondta a cakóiaknak, hogy a foglyaim vagytok. Ha szabadulni akartok, vonulhattok a dombokon Csízig, meg felfelé a bátkai hídig. Onnan kijuthattok a világba, Rimaszécsre vagy Rimaszombatba. Előfordult gyakran, hogy a nagyobb legények az ölükben vagy a hátukon cipelték át a vízen a kisebbeket. Mióta csak az eszüket tudják a cakóiak, mindig félelmetesnek tartották a Balogot. Pedig itt az emlékezés a messzi időkbe szállhat viszsza. Az 1400-as évek harmadik évtizedében már említést tesznek a faluról. S a cakói ember emlékezése szinte ismétlődően úgy kezdődik, Űj házak és az épülőben levő új üzletház MACS JÓZSEF idejében 50—52 gyerek látogatta az iskolát. Igaz, a lélekszám 400-ról 280-ra csökkent. Mintha féreg foga rágna itt... Ferencz Barna ötvennégytől megszakítás nélkül a hnb-elnöke. Jó hangulatú ember. Mosolyogva meséli, hogy az ötvenes évek első felében az iskolakert végén, a nádasban, a topolyafák alatt tartották szövetkezetalakító gyűléseiket (gyűlésre akkor még nem volt alkalmasabb hely). Azóta a jövedelem forrása a szövetkezet. Az átlagos kereset kb. 1800 korona. Az emberek új házat építettek, rádiót, televíziót, modern háztartási gépeket vettek. Szekerek helyett autók futkosnak a faluban. Az egyik új ház udvarából három autó jár ki. Kónya Dénesékről van szó. Évente egy-két gyereket már a gimnáziumba is beíratnak. A CSEMADOK helyi szervezetének ifjúsági klubjában fontos előadások hangzanak el. Íme a falu múltja és mája dióhéjban. Mit mondhat még el Gaál Pista? Reggel hatkor indul Cakóba busszal, néha autóval. Ha gyűlést hív össze, éjfél tájt vetődik haza. A hnb-titkár egyébként itt is „mindenes“: ha kell, építkezésvezető, anyagbeszerző stb. Ami a falu fejlesztését illeti, nem nehéz a dolga. A cakói embereket nem kell kétszer munkába hívni. Inkább az a gondja, tud-e elegendő munkát bnztosítani a számukra. Például amikor Iványi felé építettek rendes utat, 80—90-en terítették a követ. Munkaerőben akkor sem volt hiány, amikor a községi és a temetőhöz vezető utat csinálták. Közös akarás eredménye a közvilágítás megjavítása, a hangosanbeszélő átépítése. A házak közötti teret saját erőforrásból alagcsövezték le egészen a Balogig. Családi házat vettek óvodának és társadalmi munkában átalakították. Ugyanígy tették alkalmassá fellépésekre a hnb kultúrtermét. Az új választási program keretében, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére át akarják adni rendeltetésének a vegyesboltot és a kisvendéglőt. Azonkívül hozzáépítenek az óvodához, bekerítik a temetőt, járdát építenek, bevezetik a központi fűtést az iskolában, szeptemberig napközi otthont rendeznek be a gyerekeknek, s még az év első felében konyhát nyitnak azok számára, akik alacsony nyugdíjat kapnak. Tervek, gondok, elképzelések egy másik faluban, a Balog völgyében, amelynek egyik közeli községében ő is született. Itteni és ottani gondok, közös gondok. Természetszerűleg egészülnek ki családi gondokkal. Az ember a családjának és az egyéni kedvteléseinek is él, nemigaz? radnóti és az iványi földek egészen a cakói kertek aljáig merészkedtek, ugyanúgy a baracai uradalmi birtok is. A Coburg hercegi családnak szintén volt itt birtoka. Nagy volt a szegénység. Alig akadt munka a faluban. A cakóiaknak messze el kellett vándorolniuk munka után. Valamikor kocsma és állás volt a dombon. Arra vezetett az út Rozsnyótól Salgótarjánba. Arra fuvarozták a vasércet. Talán az út is azért kígyózott a dombokon, hogy ne kelljen találkoznia a szeszélyes Baloggal. Nemcsak templomból, temetőből is kettő van a dombon. Az ősök az egyik magasabb pontot szemelték ki temetkezésük helyének, hogy legalább haláluk után nyugodalmuk legyen a víztől. Vallási villongásokra is gyakran adódott itt alkalom. A vallási hovatartozás a szerelmekbe és házasságokba is gyakran beleszólt. A szerencsétlenségek szintén elevenen élnek az emberek emlékezetében. Egy emberbe belevágott a villám. A másikra rádőlt a fa. Bodnár Gusztávot elgázolta az autó. Két kislány a zúgónál vízbe fúlt... A dombról begurul velünk az autó a faluba. A hnb épülete közel van a községi táblához. Még mindig a múltat vallatjuk, de már hármasban, a 75 éves Kónya Árpáddal, aki sok mindent megőrzött az emlékezetében. Mindent tud, amit az őseiben is itt élő embernek tudnia kell. Ki ment el a faluból, ki jött be, ki honnan nősült, ki milyen betegségben halt meg, kinek hogyan ízlett a szövetkezetalakítás utáni új élet, ki hogyan élt a jobbra fordult élet lehetőségeivel. Fürge tekintete izgatottan röppen ide-oda, amíg beszél, mert a Balog, a szabályozással megzabolázott folyó megint rakoncátlankodik, már az éjszakai nyugalmukat is megzavarta. Kónya Árpád az ötvenhatban korszerűen átalakított iskola közelében lakik, s valahányszor ránéz a takaros épületre, mindig a régi, a szalhogy 1922 tavaszán kiöntött a Balog. Az akkor épülő református temlomhoz az emberek derékig érő vízben hordták a homokot... 1938 őszén is nagy volt az árvíz. Csíz és Rimaszécs között elmosta a vasúti töltést ... Régen 36 házhely föld tartozott a falu határához. Nagyon kevés. A matetős ház jut eszébe, amelynek egyetlen helyiségében volt egy x-lábú asztal, mellette lócákkal. Egy Kerekes nevű suszter volt akkor a tanító, s ezt nem kis büszkeséggel mondja, hiszen 1949-ig maga is cipészkedett. Sajnálatosnak tartja, hogy ma csupán 25 tanuló figyel okosítójára, Rados Pál képesített tanítóra. Az ő Gaál István Ferenc Barnával a megáradt Balogot figyeli MENEKÜLT HÁZAK 14
