A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-09 / 14. szám

Aki Korzikában jár, nem hagyhatja ki Bonifacio meglátogatását. Mi is itt fejezzük be utunkat. Cortéból a sziget legdélibb csücskébe paratölgy-erdőkkel borított fennsíkon át vezet az út. Bonifációban a szó szoros értelmében véve a tenger fölé kiugorva „függ" az egykori erőd. Napról napra, évről évre egyre többet mos ki a tenger apró szemcsénként a homokkő sziklából, amelyen áll. S ami nem sikerült egykoron az ostromlók hadainak, azt véghezviszik az olykor vadul csapkodó, máskor csendesen locsogó hullámok. Kitartóan emésztik, vájják az egyre karcsúbbá mosott sziklabércet, úgyhogy a régi erőd lakói kénytelenek biztonságosabb helyre menekülni, hátrahagyva pusztulásra ítélt házaikat. A turisták talán közömbösek sorsuk iránt, de a látvány egyedülálló, amit a természet szeszélyeinek köszönhetnek.

A Korzikára látogató turisták többsége új, érdekes élményekkel gazdagodva, megelégedetten hagyja el a szigetet. Nem kis része van ebben annak is, hogy a lakosság igyekszik a lehető legkellemesebbé tenni a szárazföldről jött turisták itteni tartózkodását. Mert nagy szükségük van a turistákra, akik pénzt költenek el itt, s a vendéglátó- és szállodaiparban új munkalehetőségeket talál a sziget szegény lakossága.

A Hét számára írta: PETER MARIOT