A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-09 / 14. szám
Következő számunk tartalmából: Újjáépült a Szlovák Nemzeti Galéria Reszeli Ferenc: TANYAVILÁG KERÉKGYÁRTÓK Lovicsek Béla: DIPLOMÁSOK Varga Erzsébet: SZEMBESÍTÉS '-----------------------------------------Címlapunkon 11. Absolon, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. ís. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő. Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. ACSKP XV. kongresszusa kiemelte, hogy a párt az elmúlt időszakban állandó figyelmet szentelt az ország nemzetei és nemzetiségei sokoldalú politikai, gazdasági és kulturális fejlődésének, együttműködésük elmélyítésének. E mély felelősségérzetnek és hivatástudatnak köszönhető, hogy Szlovákia a felszabadulást követő három évtized alatt a köztársaság iparilag fejlett részévé fejlődött. Ugyancsak jelentős eredményeket értünk el az állam egyes vidékei között mutatkozott nagy gazdasági, szociális, kulturális és életszínvonalbeni különbségek leküzdésében. A központi szervek tudatos fejlesztő tevékenységének eredményeképpen a dél-szlovákiai járások gazdasági átalakulása is kedvező irányban halad. Az elért szociális és gazdasági változások pozitív kihatással vannak a nemzetiségi kérdésre, mivel az itteni magyarság csaknem teljesen Szlovákia 13 déli (ill. délkeleti) járásában és két nagy városában koncentrálódik (ahol részaránya 5,2 és 89 % között mozog és együttvéve kb. 40 %-ot tesz ki). A lenini egyenlőségi és egyenjogúsági elv a gazdasági fejlesztésben minden kétségen kívül elsődleges fontosságú tényező. Lenin ezzel kapcsolatban azt írta, hogy „a lakosság nemzetiségi összetétele a legfontosabb gazdasági tényezők közé tartozik, de nem ez az egyetlen tényező ..." A dél-szlovákiai járások és a magyar-DÉL-SZLOVÁKIA A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS ÚTJÁN lakta vidékek gazdasági fejlődésével kapcsolatban el kell mondani, hogy a felszabadulás időszakában Árvával és Kiszucával együtt az ország legelmaradottabb területei közé tartoztak. A gazdasági életet olyan sajátosságok jellemezték, mint a túlnépesedett mezőgazdasági termelés alacsony szintje, a gyér iparhálózat, munkanélküliség, szociális elmaradottság. A gazdag termőföld és a kifogástalan természeti feltételek ellenére az emberek nélkülöztek, nyomorogtak. A népesség „földhözkötöttségét" bizonyítja a magyar nemzetiségű lakosság 1946. évi foglalkoztatottsági összetétele: a foglalkoztatottak 68 %-a dolgozott a mezőgazdaságban és csak 14%-° az iparban. Az azóta végbement fejlődést leghűbben az egyes nemzetekhez, ill. nemzetiségekhez tartozó aktív keresők foglalkozási ágak szerinti megoszlása mutatja (százalékokban). Nemzetiség Év Ipar Építő ipar Mezőgazdaság Közlekedés Kereskedelem Egyéb fogl. cseh 1961 42,4 7,4 20,9 6,0 7,2 16,1 1970 41,4 7,6 14,5 7,0 9,3 20,2 szlovák 1961 31,3 10,7 31,3 6,6 5,8 14,4 1970 36,2 10,4 18,8 7,3 8,1 19,2 magyar 1961 18,6 13,1 50,7 4,4 4,6 8,6 1970 23,7 13,2 34,8 6,6 7,7 14,0 lengyel 1961 56,5 5,6 16,1 2,9 6,7 12,2 1970 56,2 4,2 8,6 4,6 10,0 16,4 ukrán 1961 27,6 8,2 30,9 4,1 5,5 23,6 1970 29,2 7,9 23,5 5,6 7,1 26,7 német 1961 64,3 7,2 12,7 2,1 5,6 8,1 1970 54,1 7,4 12,8 4,2 8,6 12,9 összesítve 1961 39,0 8,4 24,4 6,0 ' 6,7 15,5 1970 39,4 8,6 16,4 7,0 8,9 20,4 Az 1961. és 1970. évi népszámlálások táblázatukban összehasonlított adatai azt mutatják, hogy az ország egyes nemzeteinek, ill. nemzetiségeinek foglalkoztatottsági összetétele igen eltérő, kifejezve az nemzetek és nemzetiségek által lakott területek gazdasági jellegzetességeit. A gazdasági (ill. foglalkozási) ágak szerinti megoszlásban mutatkozó különbségekre nézve meghatározó jelentőségű a két legfontosabb termelői ágazat — az ipar és a mezőgazdaság — kölcsönös aránya. A többi gazdasági ágazat — nem termelő ágazatok, szolgáltatások stb — fejlettségi szintje is szoros összefüggésben van az egyes területek gazdasági jellegével, és rendszerint a mezőgazdasági területeken alacsonyabb szintűek, mint az ipari vagy az ipari-agrár jellegű vidékeken. Az ipari foglalkoztatottság tekintetében a lengyel és német nemzetiségű lakosság magasan az átlag fölé emelkedik. A cseh lakosságnál is magas az ipari foglalkoztatottak részaránya (42,4), és jelentős eredményeket ért el ezen a téren a szlovák lakosság is (36,2%), ami Szlovákia gyors ütemű iparosodásának köszönhető. A magyar lakosságnál a mezőgazdaságban foglalkoztatottak részaránya az elmúlt harminc év alatt a felére (68 %ról 43%-ra csökkent). Az ország többi nemzetiségétől eltérően a magyar lakosságnál nagyobb a mezőgazdaságban, mint az iparban foglalkoztatottak száma. Az a tény, hogy a magyar nemzetiségű gazdaságilag aktív lakosság egyharmada a szociaista mezőgazdaságban dolgozik, szorosan összefügg a magyarlakta terület rendkívül kedvező éghajlati, természeti és földrajzi adottságaival. így Dél-Szlovákiában a fő termelési ágazat a gyors ütemű iparosodás ellenére is a korszerű, nagyüzemi szocialista mezőgazdaság. A lakosság foglalkoztatottsági szerkezetével szorosan összefügg az egyes szociális csoportok fejlődése és népesedési alakulása. Az elmúlt időszakban az ország minden nemzetiségénél emelkedett a munkások és csökkent a szövetkezei dolgozók száma. A munkások részaránya legmagasabb a német nemzetiségű lakosságnál (100 foglalkoztatottból 84 a munkás), következnek a lengyelek (71), a magyarok (59), a szlovákok (58), a csehek (56) és végül az ukránok (54). A magyar munkásság száma a felszabadulás óta hatszorosára emelkedett és 1970-ben elérte a 140 ezer főt. Társadalmunk szociális szerkezetének további elemzéséből kitűnik, hogy a magyar nemzetiség második legnépesebb szociális csoportját a szövetkezeti dolgozók alkotják, részarányuk 22,4 százalék, több mint 52 ezer személy. A harmadik helyen következik az alkalmazottak csoportja 16,2 százalékkal. A sorrend a többi nemzetiségnél és országos összesítésben is eltérő, mivel a szövetkezeti dolgozók részaránya, az ukrán lakosság kivételével (itt 16 %-ot tesz ki), mindössze 9,1, mía az alkalmazottaké csaknem 30 százalék. Iparosodó Dél-Szlovákia A szocializmus építése során lényegesen megváltozott a dél-szlovákiai vidékek arculata. A központi szervek intézkedései vitathatatlanul ösztönzően hatottak és ma is pozitív irányban serkentik a nemrég még gazdaságilag fejletlen országrészek sokoldalú felemelkedését. Társadalmunk óriási anyagi erőforrásokat mozgósít, hogy az ország minden területén maximális mértékben hasznosítani lehessen a helyi adottságokat (munkaerő, ásványi és mezőgazdasági eredetű nyersanyagok stb.). Kiterjedt beruházások, új gyárak, üzemek építése, új iparágak meghonosítása lehetővé teszi, hogy az egyes vidékek, körzetek hatékonyan bekapcsolódjanak a népgazdaság vérkeringésébe. Az iparfejlesztési döntések alapján Dél- Szlovákiában a felszabadulás óta 70 új ipari létesítmény épült és a korszerűsített, ill. rekonstruált üzemek száma meghaladja a 40-et. Az iparfejlesztés összhangban van a csehszlovák népgazdaság távlati fejlesztésének tervével, mivel a leggyorsabban az úgynevezett dinamikus ipari ágazatok fejlődnek, mint például a gépgyártás és a fémmegmunkáló ipar, az élelmiszeripar (amely a fejlett mezőgazdasági termelésre épül), az építőanyagipar, a fafeldolgozó- és bútoripar, a textilipar stb. Az ipar- és területfejlesztéssel foglalkozó szervek a közelmúltban több felmérést és elemzést végeztek; ezek az egyes járások iparosodottsági színvonalának összehasonlítására is kitérnek. Az elemzésekből kitűnik, hogy Szlovákia déli, illetve délkeleti területein Bratislava és Kosice (Kassa) után a losonci, a rozsnyói és a kassai járás a legiparosodottabb. A nyitrai és a galántai járásban az ipari és a mezőgazdasági termelés aránya lényegében egyensúlyban van. A dunaszerdahelyi, komáromi, nagykürtösi, lévai, rimaszombati és tőketerebesi járások mezőgazdasági-ipari jellegűek. Minden járásra jellemző azonban, hogy átalakulóban vannak és az elmúlt időszakban nagy lépést tettek az iparosodás útján. A kevésbé iparosodott, illetve most iparosodó területek bizonyos előnyben vannak, mivel a jövőben az iparfejlesztés útja a legkorszerűbb ipar felé mutat, így igényesebben választhatják meg azt az iparágat, amely a leginkább megfelel adottságaiknak és a lehető legnagyobb gazdasági előnyöket biztosítja. Kétségtelen, hogy az iparosodás a jövőben is a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának mérsékelt csökkentését hozza magával a mezőgazda-2
