A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-15 / 2. szám
Valamikor én is amatőr színjátszó voltam, és kapcsolatom az öntevékeny színjátszással tulajdonképpen sohasem szakadt meg. Gyakran kérnek föl az amatőr együttesek vezetői, rendezői, hogy segítsek nekik darabot választani, és ha időm engedi, meglátogatom az együtteseket, amikor már a próbák folynak, és konkrét tanácsokkal igyekszem előbbre lendíteni a munkát. Részt szoktam venni a különböző szintű bíráló bizottságok munkájában, és mint a Jókai-napok bíráló bizottságának tagja, áttekintést szerezhettem a mozgalom jelenlegi színvonaláról, amely különösen az irodalmi színpadók fellépése óta egyre biztatóbb képet mutat. Tapasztalatszerzésre tehát bőven van lehetőségem és élek is vele. Az amatőr színjátszás célja lényegében ugyanaz, mint a hivatásos színházaké. Szórakoztatva nevelni másokat, de magunkat is. Az amatőr színjátszás lehetőséget természetesen korlátozottabbak, és nagy hibát követ el az együttes, ha a lehetőségei korlátáival nem számolva, erejét jóval meghaladó darab színpadra állítását tűzi ki célul, de akkor is, ha A CSEMADOK XII. ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSÉRE KÉSZÜL. A SZÖVETSÉG LAPJA, A HÉT AZ ESEMÉNY JELENTŐSÉGÉT ÚGY KÍVÁNJA NÖVELNI, HOGY HOGYAN TOVÁBB? CÍMMEL HASÁBJAIN MEGSZÓLALTAT ÉRDEMES KULTÚRMUNKÁSOKAT, CSEMADOK-TISZTSÉGVISELÖKET, ÉS HELYET AD A SZLOVÁKIAI MAGYAR KULTÚRA ISMERT SZEMÉLYISÉGEI ÍRÁSAINAK IS. TESZI EZT AZZAL A CÉLLAL, HOGY A KULTURÁLIS MUNKA SZÍNVONALA TOVÁBB JAVULJON. MAI SZÁMUNKBAN KONRÁD JÓZSEFÉ, A MATESZ RENDEZŐJÉÉ A SZÓ. zül a legrangosabb helyet. Éljünk, de ne éljünk vissza a színpad varázsával. A szocialista átalakulásban egyre élesebben rajzolódnak ki bizonyos emberi magatartásokban azok a fonákságok, amelyek mint a múlt örökségei kísértenek. Az önzés, kicsinyesség, közöny, különböző előítéletek, vagyis általában a kispolgári ízlés és szemlélet szinte provokálják a színjátszást színpadi állásfoglalásra. HOL JÁTSSZUNK? Különböző méretű színpadok, különböző akusztikájú és technikai felszerelésű kultúrházak adják meg színjátszóink játékterét. Kis színpadra ne tervezzünk olyan előadást, amelyben tömegjelenetek vannak. A munka rengeteg, az eredmény kétes vagy egyáltalán semmi, mert a tömeg mozgatásához térre és koreográfusra van szükség. A statiszták rosszul mozgatott tömege elterelheti a figyelmet egyéb fontos színpadi akciókról. Ez vonatkozik a technikai eszközök, mint pl. a világítás, hang- és egyéb effektusok alkalmazására is. Pontatlanul alkalmazott effektusok az egyébként érthetőt is értelmetlenné teszik, zavarják az előadást, mert a néző csupán Koldus és királyfi. Bemutatta a CSEMADOK nesvadyi (naszvadi) színjátszó csoportja a kiválasztott darab jóval alatta marad a lehetőségeinek. KIKKEL JÁTSSZUNK? A kiválasztott darab érthetősége nem haladhatja meg az együttes értelmiségi szintjét. Ha a darab rendezője és szereplői nem értik, vagy félreértik a darab mondanivalóját, akkor értelmezni sem tudják. Pedig az értelmezés a legTörlesztés. Bemutatta a CSEMADOK Rimavská Sobota-i (rimaszombati) színjátszó csoportja fontosabb része a színészi és rendezői munkának. Ha nincs jó hallású, jó hangú, megfelelő ritmusérzékkel rendelkező szereplő, ne játsszunk zenés, énekes, táncos darabot, mert az előadás a megfelelő kifejező eszközök hiányában, paródiává válhat. Különben sem jó, ha a darab kiválasztásakor elsődlegesen és néha kizárólagosan, csak a szórakoztatásra gondolnak a rendezők. A színjátszásban a szórakoztatás csak eszköz, vagyis nem mindegy, hogy min sír, min nevet, mitől rendül meg, mire gondol a néző, milyen cselekmény tartja izgalomban azokat, akiket a már ismert közhely szerint: nem kiszolgálni, hanem szolgálni kell. KIKNEK JÁTSSZUNK? Nagy hiba alábecsülni a közönség érdeklődésének a mélységét, de túlbecsülni talán még nagyobb. A tapasztalat azt mutatja, hogy együtteseink inkább alábecsülik a közönséget, mintsem túlbecsülnék. Bátran állítom, hogy vidéki közönségünk ma már alkalmas a nagy gondolatok befogadására, persze az sem mindegy, hogy milyen előadások tolmácsolják feléjük a nagy gondolatokat. Ez természetes. Az emberek többsége él a művelődés lehetőségeivel: könyveket, lapokat olvas, rádiót hallgat, tévét néz, tanfolyamokon vesz részt stb. Ez a körülmény erősen befolyásolja szellemi igényeiket. Hivatásos színtársulatok legjobb előadásait, legjobb színészeit láthatja estéről estére a néző, csak be kell kapcsolnia a tévékészüléket. Tehát akarva, akaratlan adódnak bizonyos összehasonlítási mércék, melyeket nézőink, ha nem is számonkérő módon, de alkalmazni is szoktak. Ez még akkor is fontos, ha tudatosítjuk, hogy a legtökéletesebb reprodukció sem pótolhatja, de nem is pótolja az élő szereplő fizikai jelenlétének személyes varázsát, az élő emberek, a színész és a nézők között kialakult kapcsolatot, amely nélkül nincs színház és amely egyre gépiesedő korunkban a színházat sajátossá teszi, megadja neki a szórakoztatás műfajai kövalami homályos elképzelést sejthet mögöttük, nem pedig eredményt. Nincs bosszantóbb, mint amikor egy jelenet líraiságát gépzenével próbáljuk aláhúzni, és a tökéletlen hangberendezés recsegve-ropogva közvetíti a hangot. Azt is tudnunk kell, hogy az akusztikátlan termekben nem lehet hatásos módon kamara hangvételű előadásokat játszani. MIKOR JÁTSSZUNK? Itt és most. Ez akkor is változatlan, ha a darab cselekménye régebbi időkben játszódik. Ma, amikor a tudományos-műszaki forradalom gyökeresebben átalakította a világot, mint amit a termelőerők fejlődése az elmúlt évezredek alatt produkált, nem lehet a színjátszásnak célja, hogy csupán morális vigaszt, csupán felüdülést, vagy az önszeretetnek nyújtott érzelmi kielégülést adjon, hanem hogy együttes érzelmi és értelmi hatásával segítsen eligazodni, orientálódni ebben a világban. Végül hadd összegezzem a felsoroltukat, kiegészítve néhány gyakorlati jellegű tanáccsal. 1. A csoportok mind a darabok kiválasztásánál, mind a színrevitelüknél vegyék igénybe a helyi, illetve járási népművelési szervek tanácsát, 2. Ne tűzzünk műsorra darabot, csupán a szórakoztatás kedvéért, 3. A próbák viszont legyenek nagyon is szórakoztatóak. Fantázia nélkül, fűtetlen, piszkos helyiségekben, kínlódás a próba és az eredmény is legtöbbször csak olyan. 4. Egyre többet kell ma tudni a színjátszásról azoknak, akik csinálni akarják. A Népművelési Intézet rengeteg jó anyagot bocsát a járási népművelési otthonok rendelkezésére. Ez az anyag könnyen áttekinthető módon foglalkozik a színjátszással kapcsolatos valamennyi tudnivalóval. Legalább a csoportok rendezői lapozgassanak ebben az anyagban. 5. Amatőr színjátszásunk legkorszerűbb kifejezési formája az irodalmi színpad, amely inkább rendezői gesztusokra, semmint nagy színészi alakításokra épül. Ha képzeletgazdag, értelmes rendező személyében adva van a feltétel, azt tanácsolom az együtteseknek, foglalkozzanak ezzel a műfajjal. 6 HOGYAN TOVÁBB?
