A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-15 / 2. szám
TANÁCSKOZÁSOK HASZNA • • • Néha úgy tűnik, életünkben talán túl sok már a tanácskozás, megbeszélés, értekezlet, ankét, vitadélután, konferencia. Ezek hasznát lemérni szinte lehetetlen, hiszen a leghasznosabb ötletek, gondolatok, iavaslatok, a legépületesebb hozzászólások sem pótolhatják magát a tettet, a cselekvést — a munkát. Az irodalomnépszerűsítő aktivisták tizedik országos szemináriumáról, amelyet a CSEMADOK KB népművelési osztálya rendezett a múlt esztendő végén, mégis azzal az érzéssel távoztam, hogy értékes volt, az előadások többsége, a vitafelszólalások a gyakorlati munkát, ez esetben az irodalom népszerűsítését szolgálták. Ahelyett, hogy a szeminárium előadásait ismertetném, szeretnék kiemelni egy olyan kérdést, amely — bocsánat a kifejezésért! — szinte rögeszmeként, eszelősen ismétlődik minden ilyen, vagy ehhez hasonló összejövetelen, s ezidáig anélkül, hogy megoldásához, megválaszolásához valamivel is közelebb járnánk. Arról van szó, hogy az irodalom népszerűsítésének legfőbb akadálya a könyv. Igen paradox helyzet és igen jó lenne már felszámolni...! Tudjuk, újságcikkekben, beszámolókban számtalanszor lelkesedtünk már azon, hogy javul népünk anyagi színvonala, azt is tudjuk, hogy ezzel és a szabadidő növekedésével párhuzamosan növekszenek dolgozóink kulturális igényei. Az sem titok, hogy a könyvek, az irodalom iránt is megnőtt az érdeklődés. Azt is felmértük már, hány városi, községi, iskolai s egyéb könyvtárunk van. Nem nehéz kiszámítani, hogy ha minden könyvtár rendelne egy-két példányt a Madách Könyvkiadó által kiadott könyvekből — máris emelni lehetne azok példányszámát. S a „magánvásárlókról” még nem is beszéltünk. De nem emelik! A példányszámok nem emelkednek még ha a lelkes és önkéntes könyvterjesztők és könyvbarátok (meg a szerzők!) a fejük tetejére állnak sem. A Slovenská kniha könyvesboltjaiban, már néhány nappal a megjelenése után is hiába keressük a hazai szerzők műveit. Az író-olvasó találkozókon (amelyek pedig egyre gyakoribbak és népszerűbbek) ' nincs könyv, a könyvesboltokban sincs, mert nem rendeltek, a Kiadó szerint kicsi az érdeklődés. Holott ugyebár a könyvkiadás is üzlet...! Furcsa körforgás! Bele is szédülnénk, ha szédülékenyebbek lennénk. De kár bennünket szédíteni, mert nem hisszük el sem a Kiadónak, sem a könyvesboltoknak, hogy csak akkora az érdeklődés nálunk a könyvek iránt, mint azt az alacsony példányszámokkal és megrendelésekkel bizonyítani szeretnék. Számtalan példát tudnánk felhozni az ellenkezőjére. (Sajnos Batta György példája, hogy sportriport-könyvéből 15 000 példányt eladott, nem jó példa: ő azt szerette volna bizonyítani, hogy ennyi könyvet is el lehet nálunk adni, egyes korifeusok viszont ebből arra a következtetésre jutottak, hogy hát akkor árulja minden szerző a saját könyvét, vállaljon felelősséget a magasabb példányszámért.) A fenti bárgyú következtetés, amellett, hogy csak élő szerzőkre vonatkoztatható — hiszen pl. Fábry Zoltán már nem árulhatja a saját könyveit —, méltatlan is lenne szocialista alkotókhoz, könyvügynökökké, vigécekké, kofákká degradálná őket. De szükség sincs rá, hiszen önkéntes Csemadok-könyvterjesztőK, könyvbizalmiak, továbbá könyvtárosok sora bizonyíthatja, hogy a könyvet igénylik, keresik, megvennék — ha lenne. A múlt évben a Csemadok galántai titkársága negyven író-olvasó találkozót szervezett, amelyeken több mint 25 000 korona értékben adtak el könyvet. Volt olyan szerző, akinek ötszáz kötete fogyott el — két községben. Nos ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy az említett titkárság szívügyének tekinti a könyvterjesztést, jó viszonyban van a helyi könyvesbolt vezetőjével, továbbá, anyagi kockázatot is vállalva, annyi könyvet rendel egy-egy szerző műveiből, amenynyinek az eladását reálisnak ítéli. Látjuk, hogy ez elég szép példányszám. Azonban a kérdés korántsem oldódott meg. A könyvek elfogynak, de a Kiadó ekkor már nem emelheti a példányszámot. Az eredmény? Más járásba már alig jut, vagy egyáltalán nem jut ezekből a könyvekből. A baj gyökere, a galántai- szeminárium legtöbb résztvevője szerint, ott keresendő, hogy maga a Kiadó nem hajlandó anyagi kockázatot vállalni saját kiadványaiért. Vagy ha igen, csak nagyon csekélyét. Könyvterjesztőinek semmi kapcsolata sincs a Slovenská kniha boltvezetőivel, tehát nincs aki meggyőzze őket, hogy könyveink elfogynak, ha megrendelik. Ha már ennyire üzletnek tekintjük a könyvkultúrát: kockáztathatnánk is valamit, hiszen bizonyos fokig minden üzlet kockázattal jár. S emellett, mint látjuk, ez a kockázat nagyon kicsi, hiszen a legroszszabb esetben is csak arról van szó, hogy egy-egy könyv tovább marad a piacon. A könyv viszont, amint tudjuk, szellemi táplálék — nem pedig romlandó déligyümölcs. Tárolással sem veszít értékéből. ZS. NAGY LAJOS ÉVZÁRÓKRÓL RÖVIDEN Három kis gömöri faluban (Pádár, Rakottyás, Guszona) tartottak évzáró taggyűlést. Egyik helyi szervezet sem tartozik a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járás nagy és sokrétű tevékenységet kifejtő szervezetei közé. A CSEMADOK tagjai ezekben a községekben nem kezdeményeztek akciót akció után, ennek ellenére sem kellett szégyenkezniük. Például a rakottyásiak 550, a pádáriak 100, a guszonaiak 200 óra társadalmi munkával tették szebbé környezetüket, segítettek a szövetkezetnek. A guszonai éneklő csoport tagjai felléptek Ozdanyban (Osgyánban), Jesenskében (Feleden), a járási dal- és táncünnepélyen stb. Szándékuk, hogy jó hangú menyecskéket szervezzenek be maguk közé, vagyis hogy a férfi éneklő csoportot vegyeskarrá alakítják át. A vezetőségi üléseket rendszeresen megtartották mind a három helyen. Pádárban két egészségügyi előadás hangzott el az év folyamán, és egy beszélgetést szerveztek idős kommunistákkal. Már régen játszottak színdarabot, pedig megfelelő helyiség áll rendelkezésükre. Jakab Barna tanító vállalta a színdarabok betanítását. Meggyőződésem, hogy nem kell üres teremben játszaniuk. A rakottyósiaknak az a legnagyobb gondjuk, hogy a kultúrházukat rendbehozzák, bővítsék. Tevékenységet a kedvezőtlen körülmények ellenére is kifejtettek, és előadást is tartottak. Most vidám műsor összeállításán és bemutatásán fáradoznak. Hátráltatja a munkát a jelenlegi színpad. Viszszatérhetnék még a guszonaiak dicséretet érdemlő kezdeményezésére: összegyűjtötték a régi ruhákat, használati tárgyakat, amelyekből kiállítást rendeztek Rimaszombatban. Beszélhetnék arról, hogy a három helyi szervezet tagjai hogyan kapcsolódtak be a választási előkészületekbe. Dicséretükre hozhatnám fel továbbá, hogy az évzáró taggyűlésen kötelezettséget vállaltak újabb CSEMADOK-tagok és Hét-előfizetők szerzésére. Guszonán például 17 fiatal kérte felvételét a CSEMADOK-ba az évzáró taggyűlés után. Hogy a tervekről is szóljak: kirándulás, társadalmi munka, keretműsor, előadás, táncmulatság, irodalmi est szerepel mind a három helyen.-gj■ A CSEMADOK Trhové Myto-i helyi szervezete színvonalas, tartalmas évzáró taggyűlést tartott. A beszámoló igen részletesen foglalkozott a kulturális tevékenységgel, a színjátszó csoport jó szereplésével, az éneklő csoport és a citerazenekar megalakulásával, valamint a klubmozgalom továbbfejlesztésének a lehetőségével. A színjátszó csoport évek óta részt vesz a járási versenyen, s 1962 óta a harmadik helynél nem ért el rosszabb helyezést. Tavaly viszont a dobogó legfelső fokán álltak, így aztán ők képviselték a járást a nyugat-szlovákiai kerületi versenyen. A nagy sikerrel bemutatott zenés vígjáték címe: A kísértet házhoz jön. Oláh Ödön zenésítette meg. Külön színfoltja a CSEMADOK helyi szervezetének a klubtevékenység. A klub vezetői — Oláh Ödön, Ráczné Házi Rozália, Radimák Katalin és Dosztig Erzsébet — 1977 januárjától szakkörökbe szervezik a tagságot. Megalakítják az irodalmi, műszaki, zenei kört, az autószereléssel, gépjavítással foglalkozó köröket stb. Elképzelésük mások számára is tanulságosan az, hogy mindig más kör rendezi meg a klubesteket, saját programmal, s ehhez az elgondolásukhoz már az évzárón kérték a tagság támogatását. Érdekessége még a helyi szervezetnek, hogy női futbalcsapata van. Évente egy mérkőzést játszik, amelyről Oláh Ödön, az általános iskola igazgatója ad helyszíni közvetítést a hangosanbeszélőben. Az évzáró taggyűlés vendégeinek Hételőfizetői szelvényt osztottak szét. Büszkén állapították meg, hogy a CSEMADOK KB képes hetilapja a vámosfalusi helyi szervezetet tartotta érdemesnek arra, hogy velük indítsa A fecskék közösen csinálnak nyarat című kerekasztal-beszélgetés sorozatát. ■ A CSEMADOK ipolyszalkai helyi szervezetének évzáró taggyűlésén könyvkiállítást rendeztek. A CSEMADOK tagjai megtekinthették és megvásárolhatták a Madách Naptárt, az Irodalmi Szemlét s az A szálkái népművészeti csoport keresztelői szokást mutat be. ízléses kötésű könyveket. Botlik Antal, a helyi szervezet elnöke számolt be az elvégzett munkáról. Jelentősnek minősítette az „A faluban szól a nóta" című folklór-feldolgozást, az Ipolyparti randevút stb. Vendégül látták a Szőttest, a CSEMADOK KB népi művészeti együttesét, íróolvasó találkozón vettek részt dr. Turczel Lajossal; falujuk szülöttével ; szép helyezést értek el a próza- és versmondók versenyén. A választások előtti időszakban 12 kulturális előadást tartottak. A taglétszám 165. Az évzáró taggyűlésen 23 új tag vette át tagsági igazolványát. Tizenöt új Hét-előfizetőt szereztek. Ami a jövő munkatervét illeti: tanulják a „Betyár" c. színdarabot, készülnek, a februári győzelem méltó megünneplésére, író-olvasó találkozókra Gyurcsó Istvánnal. Lovicsek Bélával, kirándulásokra, előadások megtartására, szüreti bálra stb. Szeretnék, ha a jövőben a szövetkezet aktívabban támogatná anyagilag a helyi szervezetet. Hajtman Kornélia ■ A CSEMADOK hrhovi (tornagörgői) helyi szervezetének évzáró taggyűlésén Hanesz Béla, a helyi szervezet titkára ismertette az 1976- os esztendőben végzett munka eredményeit. Elismeréssel szólt a citeraegyüttesről, amely bekerült a Tavaszi szél vizet áraszt c. országos verseny elődöntőjébe, majd onnan tovább jutva az országos döntőn is nagy sikert aratott. Az évzáró taggyűlésen értékes és érdekes vetélkedőre is sor került. Témakörök voltak: A CSEMADOK élete, küldetése; a Szovjetunió; és a népi hagyományok. A vetélkedő győztesei könyvjutalomban részesültek. Élményt jelentett még a résztvevők közös éneklése. Török Lászlóné 7
