A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-15 / 2. szám
Carmen Carrillo, a Spanyol KP főtitkárának -felesége egy Barcelonában megtartott sajtókonferencián követelte férje és a többi letartóztatott kommunista vezető, valamint az összes politikai fogoly haladéktalan szabadon bocsátását. A Suarez kormány nem váltja valóra a demokratizálásra tett ígéreteit. A rendőrség a sajtókonferenciát illegálisnak nyilvánította és feloszlatta. Képünkön: Carmen Carrillo és fia Jósé elhagyja az épületet. (CTK felvételek) A bányászok sikeres munkája sokban függ a szerszámok minőségétől. Képünkön: Marián Fabis a Cígef Bánya (prievidzai járás) szerszámkészítő műhelyének újítója. Kollektívájuk, a 13 tagú szocialista brigád, 28 ezer korona értékű anyagot takarított meg a szénfejtő kombájnok kiselejtezett késeinek felhasználásával. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök a prágai várban fogadta a főváros dolgozóinak küldöttségét, ahol a CKD Dukla vállalat, a Metróépítő Vállalat, az Ipari Automatizálási Vállalat, és 18 más prágai vállalat képviselői jelentették, hogy már december 27- én teljesítették az 1976. évi tervüket. Madridban „illegális tömörülés" címén vádat emeltek Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára (képünkön) és a párt további hét letartóztatott tagja ellen. A jabloneci Autófékgyár Vállalat verebélyi üzemében az 1976-os esztendőben 12 alkatrész gyártását vezették be. Ezek közül a legjelentősebb az új Skoda számára készülő fékerősítő. Képünkön: Valéria Öuresková a fékerősítők minőségét ellenőrzi. KÉPES KRÓNIKA Értékes embert, közeli munkatársat és barátot veszítettünk el Gogh Lászlóban. Nemcsak mi, a Hét szerkesztői, de valamennyi CSEMADOK-tisztségviselő és CSEMADOK-tag, hiszen Szlovákia-szerte ismerték őt. Nagyon sok helyen megfordult, okos, hasznos tanácsokkal látta el a műkedvelő csoportok tagjait, segített létrehozni a helyi szervezeteket, és különösen az utóbbi időben a CSEMADOK KB szervezési osztályának vezetőjeként arra törekedett, hogy megszilárduljon a szervezeti élet, hogy még tartalmasabb és hatásosabb legyen a kulturális munka. Rengetegen ismerték, s akikkel találkozott, észrevették benne a közösség ügyéért élő, lángoló embert. Nem ismert fáradságot, gyűlölte a tétlenséget. Váci Mihály mintha az ő nevében is vallotta volna: Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell! 1953-ban a CSEMADOK kékkői járási bizottságának titkáraként, majd 1960-ig a CSEMADOK bratislavai kerületi bizottságának titkáraként terjeszszette a kultúrát szerető magyar nemzetiségű dolgozók között, hogy nem elég a jót akarni, tenni is kell érte. Minden faluban, minden városban minden helyi szervezetben. Sokan csodálták, sőt talán irigyelték is munkabírását. Legszemélyesebb ügyének tekintette a szövetség előtt álló feladatok megoldását, s az igényes kulturális célok eléréséért bármikor kész volt feláldozni a nappalait, sőt sokszor az éjszakáit is. Tisztelték, szerették ügyszeretetéért és becsületes nyíltságáért. Meg azért a szívósságáért, amellyel szabad idejében képezte magát. A könyv úgy hozzátartozott az életéhez, mint a szövetség minden öröme s gondja. Tisztában volt azzal, hogy az egyre igényesebb feladatok teljesítésének feltétele az önmagukkal szemben támasztott igény. 1960-ban került a CSEMADOK KB Titkárságára, ahol kezdetben beosztottként, az utóbbi években pedig a szervezési osztály vezetőjeként dolgozott. 1948 óta tagja a CSKP-nak. Határozottan és következetesen, a marxizmus-leninizmus eszméjének elkötelezettjeként szervezte és terjesztette a szocialista kultúrát. A válságos években sem ingadozott, szilárdan védelmezte a párt, a munkásosztály, a szocialista kultúra alapvető érdekeit. Amikor súlyos betegsége ágynak döntötte, nem hitte, hogy számára nincs többé visszatérés. Betegen, a kórházi ágyon is a szövetség gondjai foglalkoztatták. Még dolgozni akart, egészségesen visszatérni posztjára. A halál azonban közbeszólt. Mert a halál kegyetlen és kíméletlen. Nem engedte meg Gogh Lászlónak hogy továbbra is lelkesen és fáradhatatlanul dolgozzon a csehszlovákiai magyar kultúra felvirágoztatásáért. örökre távozott sorainkból. S mi, akik ismertük, szerettük, becsültük őt, tudjuk, hogy halálával érzékeny veszteség érte a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúrális Szövetségét. A szerény, nagy munkabírású ember, barát hiányozni fog közülünk. Gogh László, sokak Laci bácsija kidőlt a sorból. Helyére azonban újak állnak, akik a tőle tanult hűséggel tovább viszik a fáklyát. 5 Búcsú GÖGH LÁSZLÓTÓL
