A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-26 / 12. szám
autónak is úgy van jobb kedve suhanni, ha vezetője fülében ott muzsikál az a bizonyos, népszerű operett-melódia: Hallod-e, Rozika, te, benjünk a moziba be ... Persze, a televízió falun is, városon is közbe-közbeszól, hogy „ne menj, maradj, jobb otthon szórakozni, kényelmes fotelben, bor, pálinka vagy feketekávé mellett“, s ezt Jász Istvánnak nem is kell hallania, kikövetkezteti az üres széksorokból. Elég gyakran előfordul, hogy két malomban (televízióban és moziban) őrlik ugyanazt. Olyankor aztán nincs is tolongás a jegypénztár előtt. Túlozni azonban nem szabad. Nem olyan veszedelmes ördög az a televízió. Sugározhat akármit, ha Jász Pistáék új filmet, kacagtató vígjátékot vagy kalandfilmet vetítenek. Mindenről szót ejtett már, csak még arról nem, nézi-e ő is a filmeket? Persze, olyan ez, mintha cukrásztól kérdezné az ember, szereti-e az édességet, vagy a fagylaltostól, hogy szereti-e a fagylaltot? Megint mosolyog, majd az asztalon pihenő kezefejére pislant, mintha onnan olvasná le a feleletét. Ha teheti, futja az idejéből, megnézi majdnem mindegyiket. Természetesen sok filmet ki is hagy. Ugyanis az ő szerepköre éppen az, hogy az embereket hasznos időtöltésre, tanulságos, szórakoztató kikapcsolódásra szoktassa. Vagyis hogy beültesse a moziba. Megrendeli a filmet, szervezi a közönséget, naponta elszámolja a bevételt, nyilvántartást vezet a mozilátogatókról, állandóan felújítja a kapcsolatot a kerületi filmkölcsönző vállalattal, a vnb és a jnb kulturális osztályával, az iskolákkal és a társadalmi szervezetekkel. Rimaszombatiak és környékbeliek havonta 7—9 ezren tekintenek meg filmeket. Rengeteg a munkája Jász Istvánnak. Szabad ideje talán nincs is. Naponta két-három gyűlésen van jelen. Aktivistája az SZLKP járási bizottságának, tagja a városi pártbizottságnak, a CSEMADOK járási bizottságának, és még sorolhatnám hosszan az elfoglaltságait. íróasztalán telis-tele a naptár halaszthatatlan tennivalókkal. Ünnepnapja sincs. A moziban ünnepnapokon is vetítenek. ötvenöt éves, családos, nagyon elfoglalt. Mit mondjak még róla? Volt hnbtitkár, hnb-elnök, szövetkezeti könyvelő. Dolgozott a járási nemzeti bizottságon. Titkárként tevékenykedett a CSEMADOK járási bizottságán. S eddig minden szerepkörébe bele tudta élni magát. Kedvét, örömét leli mostani foglalkozásában is. Nem véletlen, hogy a mozi a televízió korában is ugyanolyan közkedvelt maradt Rimaszombatban, mint hajdan volt diákkoromban. Az sem, hogy kínzón, ellenállhatatlanul nekem is fülembe csendült a felkapott operett-dal: Hallod-e, Rozika, te, menjünk a moziba be. MÄCS jözsef A mozi hogy ne féljek, mert Bátyiban még „életszükséglet“ a mozi. Hétköznap és vasárnap délutánonként, esténként a mozi előtti térségen gyülekeznek a fiatalok. Itt bonyolódnak a randevúk. S mivel innen már csupán pár lépés a jegypénztár, az elsötétített nézőtéren, moziban folytatódik a szerelem, cuppan a csók. Szerinte még ma is (milyen jó volt hallgatni!) bizalmas beszélgetések, suttogások, titkok és csókok színhelye a mozi. Felnőttek, nyugdíjasok és vidékiek igen kedvelt szórakozóhelye, nem kell félni a haldoklásától. S mindez talán igaz is. Nemcsak az új házak hirdetik falvainkon a változást, de az autók is. Akinek pedig kocsi állt az udvarán vagy a garázsában, annak nincs megkötve keze-lába, fülében gyakran ott muzsikál a széltében-hosszában ismert operettdallam: Hallod-e, Rozika, te, menjünk a moziba be. S ez teljesen prózaian úgy hangzik, és nem csupán szombaton, vasárnap, de egyegy igazán jó film esetében hétközHALLOD-E, ROZIKA,TE... A negyvenes évek elején, amikor Rimaszombatban diákoskodtam, még nagy varázsa volt a mozinak. Egyegy jó cowboy- vagy Tarzan-film csakolyan robbanó sikernek számított, mint a tizennyolc esztendős Frangoise Sagan első regénye, amelynek már a címe is felrázta az izgalmakra éhes francia irodalmi közvéleményt: Jó reggelt, búbánat. Diákkorom nagy élményei közé tartoznak az olyan filmek, mint a Beszélő köntös Jávbfc Pállal vagy a Kádár kontra Kerekes Páger Antallal. Ne vegye tőlem senki rossznéven, ha utólag töredelmesen bevallom, hogy ..agy titokban, lélegzetvisszafojtva elég sokszor nem a zenetanár úrnál kötöttem ki hegedűtokkal a kezemben, délután négy és hat óra között, hanem a moziba. Egyszer-másszor olyan izgalmas filmet vetítettek, hogy esténként teljesen elnéptelenedtek a rimoszombati utcák; asszonyok, lányok nem mertek kimenni a házból, a látottakkal foglalkozott a város. Arról beszélt a hentes, az altiszt, a kereskedő, a rendőrkapitány és mindenki. Az olasz emberek élhetnek át hasonló izgalmakat, amikor valami egészen fantasztikus dolgot művel a maffia, meg a spanyolok, amikor hivatalából elrabolják az ország legfőbb bíráját, és senki sem tudja, hol tartják fogva. Vitán felül állt, hogy nem is olyan régen még tömeghatása volt a filmnek. Gyermekeknek és felnőtteknek egyformán életszükségletéhez tartozott. Hány kisvárosi vezethetné be szerelme vagy házassága történetét úgy, hogy kezdődött a korzón és folytatódott a moziban. Amikor a nézőtéren kialudt a fény, lesötétedett minden, csak a vészkijárat fölött pislogtak bágyadtan a lámpák. A fehér vászonnak vonzása volt, mint . a mágnesnek. S mindezt azért bocsájtom előre, mert laikusok és szakemberek egybehangzó véleménye szerint a film növekvő népszerűsége néhány évvel ezelőtt mintha megtorpant volna. Megjelent a „páston“ a nagy ellenfél és vetélytárs, a televízió, amely információból, tudományos ismeretterjesztésből, dokumentum- és történelmi filmekből sokkal többet sugároz ... s családi házakba költözése után már ki sem kell menniük a családtagoknak, ha szórakozni, tájékozódni, tudásban és lélekben gazdagodni akarnak. A tévékészülék antennája behozza a világot a házba. A rimaszombati mozi körül sétálva jutnak eszembe ezek a gondolatok. A hajdani „nagy varázsló“ ott Mindjárt nyit a jegypénztár áll ma is a régi helyén, az egykori villanytelep szomszédságában, néhány lépésre diákkorom kofáinak a piacától, a polgári iskolától és a Derekas-féle csemege- és fűszerüzlettől, amely előtt befordultam a mozihoz. Nem volt nehéz észrevennem, hogy átalakították, bővítették, a megnövekedett igényeknek megfelelően korszerűsítették az épületet. Azt mondják a bátyiak, hogy nincs szebb mozi jelenleg a kerületben. Szebben, jobban berendezett sincs. Hagyományos és szélesvásznú filmeket felváltva vetíthetnek benne, A földszint, a karzat és a színes szökőkút látványa megnyerő. Nem tudom, hány mozivezető cserélődött Rimaszombatban a negyvenes évek eleje óta, de ez nem is fontos. Most Jász István a mozi vezetője, akit annak idején egy Nagybalog és Bátka (szülőfalum) közötti „drámai“ futballmérkőzés félidejében vagy a meccs után ismertem meg. Nem is tétovázom kint sokáig, bemegyek hozzá az irodába, és lehet, a diákkor nagy filmizgalmaira gondolva és talán a diákköri örömök legérdekesebb színhelyét féltve egészen gyermekes, naiv kérdéseket teszek fel földimnek, olyanokat, hogy fénypontja-e még Rimaszombatnak a mozi és a korzó, hová, a város melyik részébe rajzanak ki ma a fiatalok, s valóban elvonja-e az embereket a mozitól a televízió vagy más, néz-e ő filmeket stb. Mosolyogva tekint rám, aztán megkomolyodnak arcán a vonások. Ügy csoportosítja a gondolatait, mintha kizárólag engem akarna megnyugtatni. Vagyis nap is, hogy „no anyjok, oltsd fel a szép ruhádat, öltsék fel a gyerekek is, bemenőnk egy kicsit a városba, meg beülőnk egy kicsit a moziba“... Már a vasárnap délelőtti jó mesefilmekre is behozza a szülő a gyermekét, és ezt manapság mindenki természetesnek tartja. Hét éve mozivezető Jász István, s az a tapasztalata, hogy vidéken az érdeklődés egyre nagyobb. És ez már nemcsak a filmmel függ össze, de a kikapcsolódás lehetőségével is. Az emberek kihúzzák magukat, megjáratják az autójukat, beutaznak a városba és beülnek a moziba. A lovukat is megjáratták valamikor. S Gömör dimbes-dombos vidékén még az Kezdődik a film 15
