A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-26 / 12. szám
„LÁBUNK ALATT A FOLD” Ez a címe Miroslav Válek egyik versének, amelyet Ozsvald Árpád fordításában ismer a magyar olvasó. Ezt a címet adta egyik összeállításának a békéscsabai irodalmi és művészeti antológia, az Új Aurora is. Hogy milyen összeállításról van szó? .Szerkesztőségünk tervszerűen törekszik arra, hogy a szomszédos szocialista országok irodalmának is mindig helyet biztosítson az Új Aurorában. Most új megoldással gazdagítjuk ezt a vállalkozásunkat: két nyelven — szlovákul és magyarul — adunk ízelítőt a mai szlovák és csehszlovákiai magyar irodalomból. fgy is szolgálni kívánjuk a .Vox humaná“-t, híven Fábry Zoltán reánk hagyott írói örökségéhez" — írja a szerkesztőség. A húsz oldalnyi összeállításban négy szlovák és öt csehszlovákiai magyar költő mutatkozik be az antológia olvasóinak: Miroslav Válek, Milan Rúfus, Vojtech Kondrót és Eubomír Feldek verseit Ozsvald Árpád, Gál Sándor, illetve Kormos Sándor fordították magyarra, Ozsvald Árpád, Tózsér Árpád, Gál Sándor, Török Elemér és Zs. Nagy Lajos verseit pedig Vojtech Kondrót tolmácsolja a szlovák olvasónak. Az összeállítás külön színfoltja, hogy egy magyarországi szlovák költő, Kormos Sándor is bemutatkozik az olvasóknak. A vállalkozás jelentőségét, nagyszerűségét — azt hiszem — nem kell magyaráznunk. Valami ilyesmire gondolhatott Németh László a harmincas években, midőn elju-Miklós István: Halászhajó hídja tott egy folyóirat szükségességének a gondolatáig, melynek „tartalma” az annyira különnemű s mégis egységes Közép-Európa lenne: „Folyóiratot kellene indítani, amely nemcsak Kis-Magyarországé, s nem az egyik kisebbségé, hanem mind a négy magyar világé lenne egyszerre. Azontúl, hogy a négy magyar világé, a szomszéd népeké is, amelyek közt szétszóródtunk. Ennek a folyóiratnak elsősorban műveltségünk közös népi elemeit kellene nyilvántartania... A megismerés: megértés, a megértés: szeretet... később több nyelvű folyóirattá lehetne alakítani, minden nép a maga nyelvén szólna, s minden ország a maga nyelvén kapná — a füzet végén — a kivonatot." (Németh László: Egy folyóirat terve, Tanú 1932—33.) Németh Lászlónak ezekről az elgondolásairól egyébként ugyancsak csehszlovákiai szerző, a Komensky Egyetem Magyar Tanszékének tanára, Jaroslava Pasiaková ír az Új Aurora lapjain a Németh László, a humanizmus és nemzetközi testvériség apostola című tanulmányában. Ha tehát az Új Aurora szerkesztőségének új vállalkozását akarjuk értékelni, megállapíthatjuk, hogy az antológia 8. számában közölt összeállítás nem csupán a Fábry Zoltán-i „vox humanát" szolgálja, hanem a közép-európai kis népek barátságát, a proletár internacionalizmus ügyét is. VARGA ERZSÉBET ÜJ HANGOK BODZSÁR GYULA versei: BARAK LÁSZLÓ A KOCKA EL VAN VETVE Küszöb után, külső vigyorral, belül feketén borongva, visszaütök nélkül, előre — szemközt áramlatokkal, ösvényeken, porcelán-sima mezőkre. A CSEND Veled — kikötő a csend, zord szelek után karod bölcsője ringat. versei: Nélküled — hangok bilincse, megkövült percek kongó némasága ... TE hangok pirkadása, borzongó merengés, kósza hópihék suttogása, iránytű gyülekezetünkben, társ — álarcosok között. VÉGSŐSORON csak a vakító üresség bánt lemeztelenített szándékaidban csak a tétovaság bánt kimondatlan szavaidban csak az értelmetlen menekülés bánt bizonytalan lépteidben végsősoron csak az bánt hogy járni-beszélni megtanultál HAJNAL I. a fák kifésülik hajukból a csillagokat és megmossák arcukat HAJNAL II. álmaink mint kihűlt kövek érintetlenek 11
