A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-03-19 / 11. szám

A CSEMADOK XII. országos közgyűlésére készül. A szövetség lapja, a Hét az esemény jelentőségét úgy kívánja növelni, hogy Hogyan tovább? címmel hasábjain megszólaltat érdemes kultúrmunkásokat, CSEMADOK-tisztségviselőket, és helyet ad a szlovákiai magyar kultúra ismert személyiségei írásainak is. Teszi ezt azzal a céllal, hogy a kulturális munka színvonala tovább javuljon. Mai számunkban SZANYI JÓZSEFÉ, a CSEMADOK kosicei (kassai) járási bizottsága dramaturgiai tanácsának az elnökéé a szó. HOGYAN TOVÁBB? Másfél évtizede végzünk járásunk­ban szervezett kulturális munkát. Élve a szerkesztőség által nyújtott lehető­séggel, most néhány, az amatőr szín­játszással, az irányító munkával kap­csolatos gondokról, problémákról fogok beszélni. Mindjárt az elején szeretném hangsúlyozni, hogy a CSEMADOK já­rási bizottságának dramaturgiai taná­csa módszertani és szakmai segítséget nyújt az irodalmi színpadok és az ama­tőr színjátszók munkájához. Magától értetődően irányítjuk is az amatőrök mozgalmát. A szakmai és módszertani segítségnyújtás háromféleképpen tör­ténik. Évente egyszer háromnapos bent­lakásos összpontosítást biztosítunk azok­nak a rendezőknek és szereplőknek, akik csoportjukkal versenybe neveztek be vagy versenyre készülnek. Az év folyamán havonta rendszeresen meg­beszélést tartanak a dramaturgiai ta­nács tagjai, amelyen foglalkoznak a csoportok műsorpolitikájával, a legkü­lönfélébb rendezői elképzelésekkel. Ide sorolhatom még a folyamatos módszer­tani segítségnyújtást szakemberek be­vonásával. Persze a dramaturgiai tanács ilyen jellegű segítségnyújtását a csoportok tagjai nem tartják teljesen kielégítő­nek. Ügy érzik, hogy még mindig ke­vés, amit a dramaturgiai tanácstól kapnak. Politikai és szervezési kérdé­sekben több tanácsot várnak, s az anyagi támogatást is szükségesnek tart­ják. Ezt viszont szövetségünk a jelen­legi körülmények között nem tudja biz­tosítani. Az amatőr csoportoknak vi­szont munkájuk folyamatos biztosításá­hoz már nem elég csupán a „jóakarat". Ezzel magyarázható, hogy az amatőr csoportoknak még ma is ugyanolyan körülmények között kell felkészülniük, ahogy évtizedekkel ezelőtt. Gyakran előfordul, hogy még annál is rosz­­szabb körülmények között. A hnb nem biztosít tüzelőt, takarítónőt az amatőr csoportoknak, sőt sokszor még a műve­lődési otthon kulcsát sem kapják meg. Kivételnek számít az olyan hely, mint Makranc, ahol a művelődési otthon ve­zetője egyben a CSEMADOK helyi szer­vezetének is elnöke. Különösebb ma­gyarázatot nem kiván, mennyire elő­nyösen hat ez az amatőr csoportok •munkájára. Hasonló a helyzet Buzitán, ahol a CSEMADOK helyi szervezete színjátszó csoportjának tagja lett a művelődési otthon vezetője. Nem vélet­len tehát, hogy a művelődési otthon égisze alatt szerveződött újjá a szín­játszó csoport. Ez a helyzet viszont csu­pán az anyanyelvi kultúra ápolása szempontjából jelentős, a helyi szer­vezetnek sem anyagi, sem erkölcsi hasz­na nincs belőle. A tevékeny amatőr csoportok tag­jai számtalan esetben magyarázzák munkájukban a visszaesést az úgyne-A komáromi Jókai-napok a szlovákiai magyar kulturális események egyik fontos színhelye A Nyárasdi (Topolniky) Sarló Irodalmi Színpad A CSEMADOK érsekújvári (Nővé Zámky) helyi szervezetének színjátszó cso­portja nagy sikert aratott Bukovcan: Mikor a kakas megszólal c. színdarab­jának bemutatásával 6

Next

/
Thumbnails
Contents