A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-12 / 10. szám
1971- ben — 4458 1972- ben — 4190 1973- ban - 4187 1974- ben — 5428 1975- ben — 6154 HÁZASSÁGOT BONTOTTAK FEL SZLOVÁKIÁBAN. A legutóbb lezárult naptári évre, 1976-ra vonatkozó előzetes adatok alapján sincs ok annak feltételezésére, hogy a fenti számoszlop adatai csökkenhetnek. S ha mégis — az elmúlt évtizedek statisztikájának summájában e csökkenésnek szinte elenyésző a szerepe. Röviden: a válások száma nálunk is évtizedek óta emelkedik. Mint szerte a civilizált világban . .. Ezzel párhuzamosan, de többnyire még ennél is gyorsabban növekszik a felbontott házasságokból származó gyerekek lélekszámú. Ugyanakkor az egyéb okokból — mint például az anya és apa alkoholizmusa, aszociális magatartása miatt — is szaporodnak az állami gondozásra szoruló gyerekek. A Szlovákia területén működő negyvennégy állami gyermekotthonban öszszesen 2593 gyermek nevelkedik a 3-tól 18 évig terjedő életkorhatár között. Nem soroljuk ide a három évnél fiatalabb, valamint a büntető-nevelő otthonokban élő állami gondozott fiatalkorúak számát. Pontatlan lenne ezeket a gyermekotthonokat árvaházaknak nevezni, bár a köznyelv szerint azok. A 2593 gyermek között hetvenhetén számítanak teljesen árvának, s a félárvák száma alig háromszor ennyi. Sok köztük a testvér, az azonos szülők árvája vagy félárvája, óm számuk így is elenyésző, de személyük annál nagyobb szeretetet, gondoskodást érdemel, akárcsak az élő szülők „árvái", akik viszont jóval többen vannak. ... SZEMÉLYES KITÉRŐ Életem egyik legmegrázóbb s egyben egyik legszebb élményét egy gyermeklakta, hajdani nagyúri kastély kapuján belépve értem meg, amikor egyszerre százhúsz apróság akart a nyakamba ugrani, és egyszerre százhúszon szólítottak apukának. Aztán az egyik csókot kért tőlem, amit aztán csókkal s kemény ölelésekkel viszonzott. S persze több se kellett az ő száztizenkilenc négy-öt esztendős sorstársának. A maga csókját és ölelését mindegyik megadta, megkövetelte. Sorbaálltak érte. Döbbenetesen szép, szomorú, elmondhatatlan „szertartás" volt. A nevelők szerint minden belépő idegent apukának vagy anyukának szólítanak, mert igazi apukát és anyukát az a százhúsz gyerek még sosem látott, minthogy szüleik még csecsemőkorukban megszabadultak tőlük. A Trencín melletti Zlatovce felé utazván egész úton erre az öt évvel ezelőtti, felejthetetlen élményre gondoltam, s bevallom, lélekben azt kérdeztem magamtól, hogy ez a régi élmény Zlatovcéban vajon megismétlődik-e velem? Feltételeztem, hogy nem, bár ott is állami gondozott gyerekek élnek, aprók és nagyobbak. Nyilván azért, mert tudtam: Zlatovce más. Zlatovce gyermekváros, ám nem a szó „klasszikus" értelmében az, mert hiszen ott egy páratlan megoldást valósítottak meg. Tudtam, mert már jártam ott. Immár több mint három esztendeje, néhány nappal a gyermekváros felavatása előtt, amikor a városkában már minden kész volt, minden a helyén állt, csupán a gyerekek meg a fák hiányoztak. Később megtudtam, hogy a gyerekek érkezése előtt a facsemetéket is elültették. S azért indultam el több mint három év után a zlatovcei gyermekvárosba, hogy meggyőződjek róla: hogyan és miben mások az ott élő gyerekek, miben különböznek a más otthonokban, az ideális, vagy a feldúlt családi körülmények között nevelkedő gyerekektől. S egyáltalán: különböznek-e? És persze a facsemetékre is kíváncsi voltam. Pontosan arra, hogy mekkora árnyékot adnak majd az idei tavaszon. Ott, ahol mindent építettek a gyerekeknek, ahol fákat is ültettek, hogy idővel hűsölni lehessen az árnyékukban, de ahol minden azért van, hogy azt a másik fajta árnyékot, azt a képleteset kiűzzék kétszáz kis emberke lelkivilágából. ... VÁROSKÉP KÍVÜLRŐL ÉS BELÜLRŐL Ez a kép minden szögből rendhagyó. Az alapötlettől a testet öltött elképzelésig az. A gyermekváros alapötlete a hatvanas évek elején kibontakozott szenvedélyes sajtóvitában fogant meg, mely vita azt volt hivatott tisztázni, hogy megfelelő-e az állami gyermekgondozás akkori formája, s ha igen, megfelelő lesz-e ugyanez öt, tíz vagy ötven esztendő múlva? Az egyhangú válasz szerint: nem. Keresni kellett tehát a jobbat. S ez ügyben is, mint a közügyekben általában, hosszú távon volt szükséges gondolkodni. Úgy, hogy a legfontosabbat, az igazi szülőt és az igazi szülői szeretetet nélkülöző gyermekek neveléséhez a társadalom a legjobb feltételeket biztosíthassa s a leghumánusabb szellemmel, gyakorlattal próbálja pótolni mindazt, amit az elhagyott gyerekek nélkülöznek — sőt ennél is többet. E szellemben fogant tehát a terv, melyből remekül sikerült valóság lett. A régi Zlatovce egy takaros, fejlődő falucska közvetlenül Trencín közelében. E falu „testébe" épült be az a néhány hektárnyi területen fekvő gyermekváros. Itt áll az ország egyik legjobban felszerelt s legmodernebb kívánalmak szerint megépült általános iskolája, ahol az osztályokhoz és a szaktantermekhez nemcsak barkácsolóműhelyek, nemcsak társalgók, játszó- és olvasótermek tar-12
