A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-05 / 9. szám
bizonyos külsőségek — csúnya szóval: státusz-szimbólumok — alapján értékeljük, hanem komplexen, figyelembe véve az igényeket és a lehetőségeket. Az életszínvonalkutatás egyik igen fontos ága az úgynevezett szükségletkutatás. Ez nem tévesztendő össze a piackutatással. Az ember szükséglete alatt azt értjük, hogy az adott időben, az adott helyen és adott lehetőségek között mit igényel az ember, mire van szüksége mind az anyagi, mint pedig a szellemi javakból. A szükségletek vizsgálata azért is fontos, mert ez alapján körvonalazni lehet a társadalom fejlődésének hogyanját, igaz csak nagyon vázlatosan, de már ez is valami. A vizsgálat azonban nem merült ki a szükségletek tanulmányozásában; arra is keressük a választ, miképp lehetséges a szükségleteket befolyásolni, irányítani, méghozzá úgy, hogy az mind az egyén, mind a társadalom számára előnyös legyen. Még az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy az egyes korosztályoknak más és más az értékítélete; ez a különbözőség vagy kompromisszumokhoz vagy konfliktusokhoz vezet. Igen gyakran szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy a kispolgári szemléletmód még sok esetben csökönyösen tartja magát, a nyugatról beáramló hatásokról nem is beszélve. Ezek káros jelenségek, amelyek ellen minden erővel küzdeni kell. — Milyen módszerekkel vizsgálható az életszínvonal? Hogyan szerzitek be a szükséges adatokat és információkat? — Fontos adatforrásunk a Statisztikai Hivatal évi jelentése, de ugyanakkor ml is felméréseket végzünk: kérdőíveket küldünk szét az országba és a válaszokat kiértékeljük, vagy pedig embereket kérünk meg rá, hogy adatokat gyűjtsenek a számunkra. — S nem áll fenn annak a veszélye, hogy valaki szándékosan félrevezető adatokat közöl? — Ez elméletileg lehetséges ugyan, de a gyakorlatban nem igen fordul elő, már csak azért sem, mert az illető nevére és címére nem vagyunk kíváncsiak, tehát semmi oka rá, hogy eltitkolja a valóságot. Egyébként is nagy mennyiségekkel dolgozunk, s így a „kilengések" a megengedett hibahatáron belül maradnak. — Milyen konkrét témával foglalkozol mostanában? — Épp lezártam egy felmérést, amelyet autótulajdonosok között végeztem. Sok érdekes dologra derült fény, többek között arra is, hogy az autóval renrelkező családok 7 százaléka számára az autó tulajdonképpen teher, egyrészt azért, mert nem tudják folyamatosan kihasználni — pl. nem győzik üzemanyaggal, vagy nem arra használják, amire való, mondjuk kirándulás helyett bevásárolni járnak vele stb. — másrészt azért, mert már maga az autóvásárlás erőt meghaladó vállalkozásnak bizonyul, s elég gondot okoz az adósságok törlesztése is, nem még az autó folyamatos üzemeltetése. — Végezetül még azt kérdezném meg, hogy jártál-e már az új somorjai múzeumban? — Már hogyne jártam volna benne, amikor ott van a kertünk végében. Sőt mi több, a rendcsinálásnál is segédkeztünk, méghozzá mind a hárman, mert Kinga sem akart távol maradni. Jó volt látni, milyen sok ember tartotta szívügyének, hogy a múzeum időben megnyíljék. Őszintén remélem, hogy ez a lelkesedés tartós lesz. LACZA TIHAMÉR (Kontár Gyula és Miroslav Vodéra felvételei) A színhely eredeti: hosszú, keskeny, barna padokkal szegélyezett bírósági folyosók, szüntelenül ki-becsukódó ajtók, a tárgyalótermek bejárata mellé függesztett iratpapírok, melyeken bárki leolvashatja az aznapra kitűzött tárgyalások rendjét. A helyszín az Igazságügyi Palota, egy valamiben mégis különbözik a mindennapi bírósági gyakorlattól. A bontóperi tanácselnök ezúttal ugyanis nem a tárgyalóteremben találkozik a válóperben álló felperessel vagy alperessel, hanem a saját dolgozószobájában. A rideg-kopott tárgyalóterem helyett társalgóasztalka mellett, fotelben ülve beszélgetnek. Társalgásuk célja: a házasság megmentése, a perben álló felek összebékítése. — Szinte minden házaspár, valamennyi család életében van kudarc, buktató. Az egyiket a megpróbáltatások még jobban összekovácsolják, a másikat fölbomlasztják — mondja a sokéves gyakorlattal, tapasztalattal rendelkező bírónő, aki sajátos foglalkozása révén nem kíván nevével a nyilvánosság előtt szerepelni. — A kudarcba fulladt házasságok is bizonyos általános tanulságokat példáznak. Igaz, számos jogosan benyújtott bontókeresettel találkozik az ember, de számos esetben megmenthető még a fölbomlottnak látszó házasság. — Dehát a békítő tárgyalások esztendők óta hiányoznak már a bírósági gyakorlatból... — Igen — bólint a bírónő —, de ezzel egyenes arányban megnövekedett a bontóperi tanácsoknak a tárgyalásvezetéssel kapcsolatos felelőssége ... Az első tárgyalást úgynevezett előkészítő tárgyalásnak szoktuk tekinteni, ahol a lehető legalaposabban megpróbálunk a perben álló felek családi viszályának mélyére látni. Ha a válóok felszínesnek, formálisnak tűnik, akkor az események pozitív alakulásában bízva akár több hónapra is fölfüggeszthetjük a tárgyalást. Szükség esetén — ha erre mód nyílik — külön-külön vagy együtt is megbeszélésre hívjuk a perben álló feleket. Ez az az eset, amikor a bírónő és a perben álló fél párbeszéde ugyan a bíróságon zajlik, társalgásuk célja azonban nem a házassági kötelék felbontása, hanem megmentése. * ♦ * Kétségbeesett, időnként könnyekbe fúló kitörés; „Kiborulok, nem bírom tovább! Néha már a gázcsap jut eszembe, de aztán elfog a borzalom ... Fiatal vagyok még, huszonhat éves. Élni és szeretni akarok még! A férjem alig idősebb nálam, ötéves kislányunk van. Az esküvő előtt tűzbe ment volna értem, ma szeretője van!... Szeretője... De érzem, tudom, hogy miért... Talán két éve is már, hogy nem voltunk együtt moziban, hogy nem jutottunk el valahová szórakozni. Nyaranta szabadságra sem utaztunk, úgy a fogunkhoz vertük a garast, csakhogy mielőbb letudjuk a lakáskölcsönt. Azért, hogy mielőbb teljesen a sajátunknak tudhassuk azt a harminc-negyven négyzetméternyi kétszoba-konyhát. Hogy gyorsabban fogyjon a kölcsön, én is állásba mentem. Középiskolai érettségimmel ügyintéző voltam havi ezernégyszáz koronáért. Sokszor fáradtan értem haza, akkor még a főzés, takarítás ... Tudom, az asszonyok tízezrei vannak így, nálunk azonban nem sikerült áthidalni ezt a problémát... Este beszélgetés helyett fásultak, kedvetlenek vagyunk. Ülünk és nézünk a semmibe. Vagy vitatkozunk ... újabban már minden szamárságon ... A vége pedig az lett, hogy más nőt talált magának ... én pedig egyedül maradtam... Hogy magyarázzam el a gyereknek, hová ment az apja?... Egyedül maradtam, pedig szeretem ... Talán minden rendbe jöhetne még... Én nem egyezem bele a válásba, márcsak a kislány érdekében sem tehetem . .. Semmi komoly nem történt közöttünk, csak elhidegültünk egymástól... Egyszerűen számtalan egyéb gondunk között egyedül maradtunk. Csak lenne, aki segít... aki tanácsot ad ... Doktornő, kérem, segítsen rajtam !“ * * * A bírónő előtt papiros, kezében toll. Jegyzi az őszinte vallomás fontosabb mondatait. Amikor a fiatalasszony fáradt tekintete jelzi: nem mond már többet, a papírsercegés is alábbhagy. Néhány percig folytatódik még a négyszemközti beszélgetés, de most már inkább a bírónő kérdez, és a folyamatban levő bontóper alperese (mert azt talán ebben az esetben különösebben hangsúlyozni sem kell, hogy a válókeresetet a férj nyújtotta be, de az előkészítő tárgyaláson egyetlen komoly érvvel sem tudott előlépni) csöndesen válaszol a kérdésekre. A bírónő, természetesen, beszélni fog majd a férjjel is, ehhez pedig minél több adatra s minél alaposabb helyzetismeretre van szüksége. Az ízlésesen öltözött fiatalasszony kissé megnyugodva, hangjában enyhe bizakodással búcsúzik. — Segít? ... A bírónő mosolyogva nyújtja a kezét. — Megpróbálom... De tudja, hogy nem rajtam múlik ... * * * Amikor magunkra maradunk, afelől érdeklődöm: tapasztalatai szerint mennyire tekinthető eredményesnek a bomlófélben levő házasságok megmentésének ilyen jellegű szándéka? A bírónő a megélt tapasztalatok biztonságával válaszol. — Sajnos, a legtöbb tárgyalás valóban előkészítő marad, a házaspár, többnyire valamelyik fél makacssága révén, nem engesztelődik... A családjogi törvény értelmében azonban minden esetben a kötelességem, hogy megtudakoljam: vajon a peres felek alaposan meggondolták-e szándékukat, valóban az összes kölcsönös érzelmi szál megszakadt-e közöttük? ... Ha a bontóperi tanács az utóbbiról bizonyosodik meg vagy valamilyen súlyos erkölcsi okból a gyerekek érdeke azt kívánja, hogy a férj és feleség útja kettéváljon, akkor az első tárgyaláson is kimondják a válást. Amennyiben azonban nem egyértelmű a házasfelek válási szándéka, akkor kerül sor a gondolkozási idő megszabására és a különböző „magánbeszélgetésekre“ ... — Olykor-olykor a lehetetlent is meg kell próbálni — mondja a bírónő —, mert az előttünk megjelenő fiatalok sok esetben még szeretik egymást. Csupán a szülők beavatkozásai, az érzelmi és érzéki dolgokban való járatlanság, a lakásgondok és egyéb problémák révén már sok megpróbáltatás érte a kapcsolatukat. Előfordul, hogy a halottnak vélt érzés, itt, az őszinteség perceiben újból föléled ... Ha csak egy házasságot sikerül megmenteni az előkészítés folyamatában ötven bontókereset közül, már ez is eredmény! * * * A doktornő bírósági dolgozószobájából kilépve újra a cigarettázó férfiak, az ideges tekintetű nők, itt-ott fegyencruhás vádlottak, a tárgyalótermek ki-becsukódó ajtóinak egybefolyó képe fogad. Érdekes lenne utánajárni, hányán várakoznak közülük családjogibontóperi tárgyalásra. És érdekes lenne hallani azt is, milyen való vagy vélt sérelmeket hoznak fel a tárgyalás során; miként reagálnak a bontóperi tanácsoknak a válókereset megalapozottságát vagy az esetleges összebékülés lehetőségét puhatoló kérdéseire? ... Vajon hányán értik meg a válófélben lévők közül a bírók segítő szándékát, ha azok — a házasság megmentésének parányi szikrája láttán — esetleg „magánbeszélgetésre“ hívják az egymással perben álló házasfeleket? A paragrafusok világában a válóperes bírók állnak a legkörültekintőbb, a leghiggadtabb jogászok hírében. Mindennapi munkájuk tulajdonképpen nem is hivatás, hanem TÜRELEMJÁTÉK! M. BORSKY felvétele 17
