A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-05 / 9. szám
A Kodály Zoltán Daloskor gyerekkar dalosainak ajkáról zengett a dal. Eugen Suchon nemzeti művész gyönyörű kórusművét, az „Aká si mi krásná"-t énekelték. Aztán, a jubiláló Kodály Zoltán Daloskor dalosai léptek színpadra. A kórust Ág Tibor és Csemez Zsuzsa vezényelte. Majd a galántai kis „mezítlábasok" következtek, Balog Csaba karnagy vezetésével. A szenei énekkar Agárdy Gábor vezetésével nagy meglepetése volt az ünnepi estnek. A diószegi „Vox humana“ vegyeskar szintén sikert aratott tisztán csengő szólamaival. A galántai Sztrutok Lászlóné szólóénekesként szerepelt. Zongorán kísérte Hasák Edit. A műsor második részét Viliam Karmazin vezetésével a galántai „Zora" szlovák kórus nyitotta meg. Majd a somorjai „Híd" vegyeskar dalosai léptek színpadra. A várakozásnak megfelelően tisztán és kultúráltan énekeltek. Aztán Pintér Ferenc érdemes tanító vezetésével ismét a „Vox humana" vegyeskor következett. Bárdos, Halmos és Vass JUBILÁL A KODÁLY ZOLTÁN DALOSKOR 1956 őszén néhány lelkes és odaadó, dalolni vágyó galántai, énekkart szervezett. Karnagynak Ág Tibort kérték fel. A kórus vezetői a kezdeti sikereken felbuzdulva megkérték Kodály Zoltánt, engedje meg, hogy az énekkar az ő nevét viselje. A Mester örömmel tett eleget a kérésnek, és leveleiben sok hasznos tanáccsal látta el a kórus tagjait. A Kodály Zoltán nevét viselő daloskor 1957 júniusában a somorjai (samoríni) körzeti békeünnepélyen szerepelt első alkalommal, és nagy sikert aratott. Magától értetődően a szlovákiai énekkarok általános válsága a hatvanas évek elején minden magyar kórust sújtott, bennünket is. így számottevő eredményről 1969-ig nem is beszélhetünk. Feilend'''-1' okkor következett be, amikor a szlovákiai magyar énekkarok II. országos fesztiváljára, az I. Kodálynapokra készültünk. Ezután egész sor fellépése volt az énekkarnak: a Szenei Molnár Albert Napokon, a galántai Lenin ünnepélyen, a hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére rendezett járási népművelési fesztiválon, a CSKP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi esten, a kosúti sortűz 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, a vágfarkasdi járási dal- és táncünnepélyen és másutt. Az 1972-es év a II. Kodály-napokra való felkészülés jegyében kezdődött. A zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon való sikeres szereplésünk tette lehetővé a Kodály-napokon való részvételt. Bekerültünk a tizenöt legjobb kórus közé, amelyek részt vehettek énekkari mozgalmunk nagy seregszemléjén. Daloskörünk ezúttal is jól szerepelt, sokkal jobban mint Zselizen, ahol megszerezte az ezüstkoszorús minősítést. Nem kisebb izgalommal készült énekkarunk a III. Kodály-napokra. Daloskörünk az erőpróbának számító lédeci területi szemlén már aranykoszorús minősítést szerzett. Lédecre, a zoborvidéki szép falura őszinte szeretettel emlékezünk ma is. A IV. országos énekkari fesztivál, vagyis a III. Kodály-napok szintén felejthetetlen az énekkar számára. Fellépésével és éneklésével elnyerte a szakemberek tetszését. . . 1976 elején a „Tavaszi szél vizet áraszt" országos népdalverseny galántai gálaestjén, majd a CSEMADOK KB meghívására Bratislavában, a CSKP megalakulásának 55. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi hangversenyen szerepelt. Ennyit röviden, dióhéjban a Kodály Zoltán Daloskor történetéről. Az énekkar megélte megalakulásának 20. évfordulóját, amit méltó keretek között ünnepeltek meg. A fényárban úszó művelődési otthonban öt felnőtt és egy népdalfeldolgozásokat adtak elő. S végül újra a hazaiak léptek színpadra. Kodály- és Halmos-műveket énekeltek. Árnyaltan, szépen csengő hangjukkal, a szólamok tökéletes összhangjával bizonyították húszéves munkásságuk eredményességét. Az ünnepi hangverseny után Lőrincz Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK KB elnöke díszoklevelet nyújtott át a daloskörnek. A Járási Népművelési Központ igazgatója, a CSEMADOK járási bizottságának elnöke és titkára is üdvözöltte a jubilánsokat. Megható piilanata volt az ünnepségnek, amikor a meghívott vendégkórusok ajándékokkal kedveskedtek a fennállásának harmadik évtizedébe lépő Kodály Zoltán Daloskor tagjainak. ZÁRECZKY LÁSZLÓ Papanek Imre már a Hanza Dalárdában is énekelt a harmincas évek elején „Ezt az érmet 1969-ben, az 1. Kodály-napokon kaptam,“ — mondja Gálffy László, az énekkar elnöke Ag Tibor két évtizede vezeti és irányítja az énekkart LENGYEL NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS Alevicei (lévai) Borsi Múzeum a bratislavai Lengyel Kulturális és Tájékoztató Központ és a Tarnówi Tájmúzeum együttműködésének eredményeként lengyel népművészeti kiállítást rendeztek nemrég Léván. A kiállított tárgyakat a délkelet — lengyelországi Zalipie faluban és környékén gyűjtötték össze a tarnówi múzeum munkatársai. Főképp stilizált virágokkal díszített karton- és vászonképeket a falusi élet különféle eseményeihez (lakodalom, egyházi ünnepek stb.) kötődő — tarka művirágcsokrokat, koszorúkat láttunk, néhány festett tányér és kelengyeláda társaságában. Emellett ízelítőt kaphattunk a környék népviseletéből is. A kartonra, vászonra festett virág motívumok Zalipieben és közvetlen környékén a parasztházak tornácát, falait, kemencéit és a szobák mennyezetét díszítik, sőt még a kutak káváját és a fából készült gazdasági épületeket is. A faluban a „pingáláson" kívül szokásban van még különböző dísztárgyak készítése színes papírból és szalmából; ezeket a lakásban helyezik el. Az ottani parasztházak bútorzata is többnyire festett. Nagyon szép kelengyeládákat láttunk a kiállításon; a sötét alapon nagyon szépen mutatnak a színes, tarka stilizált virágok. Személy szerint nekem kevésbé tetszettek a nálunk szokatlan szalmafonat — dísztárgyak, papírvirágok, ezek — szerintem — nem felelnek meg a népművészet szigorúan vett kritériumainak. Valószínű azonban, hogy ezek a tárgyak — akárcsak a színes textilképek — természetes környezetükben jobb összhatást keltenek. A kiállítás mindenesetre jelentős esemény volt Léva kulturális életében, s azt hiszem, egyben arra is tanít, hogy a saját népművészeti hagyományainkat is talán jobban meg kellene becsülni. TALIGA ISTVÁN 15
