A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-03-05 / 9. szám

MIKES TÖRÖKORSZÁGI LEVELEI Irodalmunk a Rákóczi-szabadságharc ada­lékaként tárgyalja Zágoni Mikes Kelemen­nek, a fejedelem íródeákjának leveleit. A Rá­­kóczi-évforduló alkalmával megrajzolt portré így nem tarthat igényt a teljesség jogára Mi­kes nélkül, hisz a fejedelem rodostói napjait, éveit az íródeák jóvoltából ismeri a magyar közvélemény. „Zágon felé mutat egy halo­­vány csillag” — mondja a késői krónikás, s nem gondolunk-e rögtön a kis székely falu nevének hallatára Mikes Kelemenre, a feje­delem sírig hűséges íródeákjára? Van-e, kit nem indított meg a tragikus sorsú kancellis­ta életútja, aki nem tisztelgett volna némán a hűség ily páratlan, mondhatnánk hősies ta­núságtétele láttán? Hisz alig 16 esztendős, amikor a fejedelem szolgálatába áll, és hosz­­szú éveken keresztül csendes kietlenségben éli nagyra hivatott életét. A törökországi buj­­dosás közben írja 1717 és 1758 között „Tö­rökországi leveleit”. A levelek nemcsak gyö­nyörű műalkotások, hanem egyben korhű ké­pet is adnak a menekültek életéről. Első le­veleiből még az ifjúkor mindent megszépítő bizalma csendül ki, míg a 30 évvel későb­biekből az öregkor panasza, elhagyatottsága zokog föl. A szabadságharc bukása után Rákóczi nem fogadta el a bécsi udvarnak személyére és összes javaira vonatkozó kegyelmét, hogy akkor mondták: „gratia vitae et universorum bonorum”. Vállalta a száműzetést. Vele együtt indult bujdosó útjára a 21 esztendős íródeák, Mikes Kelemen, hogy soha többé vissza ne térjen a Kárpátok övezte szülőfalujába, Zá­­gonba. Rákóczi halála után egyre inkább erőt vesz rajta a honvágy. Két alkalommal pró­bál hazajutni, szülőföldjére. Előbb az ifjú fe­jedelem, Rákóczi József indít a török porta támogatásával hadat Erdély ellen. A kis ku­ruc sereg már a határon állt, amikor a porta megvonta tőlük a támogatást. Mikes 146. le­velében ezeket írja: „Ha Erdélyt meg nem láthatom is, de a köpönyegit meglátom, mert az erdélyi havasok mellett megyünk el. Ha Zágonban sert nem ihatom, de iszom a Bozza víziből.” 149. levelében már remény tvesztet­­ten sóhajt fel: „Elítélheted néném, micsoda sóhajtásokat bocsátottam, mikor az édes ha­zám havasai mellett mentem el. Örömest bé­­mentem volna Zágonba, de az Ür befödte előttem az oda vivő utat.” Még egy halovány reménysugaruk volna a bujdosóknak. Mária Teréziához folyamodnak kegyelemért. Az ifjú uralkodónő azonban hallani sem akar róluk: „Er Turcia nulla redemptio” — Törökország­ból nincs visszatérés. A hűséges íródeák, a későbbi belső kamarás 1761. október 2-án halt meg pestisben. Tetemét közös sírba tet­ték. Az egyetlen emlék, ami a székely író­deák szellemét idézi, az az emlékmű, amit a labancok által lerombolt Mikes-kúria helyén találtam a következő szöveggel: Az e helyen épült házban született MIKES KELEMEN 1690—1761 II. RÁKÓCZI FERENC íródeákja, a Rodostóba száműzött szabadságharcos, a régi magyar széppróza kiváló művelője. 1906-ban hazahozzák II. Rákóczi Ferenc és társainak hamvait. Mikes Rodostóban marad — jeltelen sírban. Emlékét azonban minden ércnél maradandóbban örökíti meg Lévai Jó­zsef : Egyedül hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó szél zúgását. Egyedül, egyedül, A bujdosók közül.. . (Mikes) Mikes leveleinek kiadásában nagy szerep jutott Szombathelynek: a városban tanárko­dé, komáromi születésű Kultsár István gyűj­tötte össze és adta ki őket 1794-ben. Kultsár rendkívüli érdemeket szerzett a levelek ki­adásával. Kiváló érzékkel ismerte fel irodal­mi értéküket és gazdagította velük a magyar szépprózát. Hogyan jutott Kultsár a levelek birtokába? A feltett kérdésre két magyará­zatunk is van. Az egyik Toldy Ferencé, a má­sik Thaly Kálmáné. Toldy állítása szerint — amit Gyulai Pál is elfogad — Tóth And­rásnak, Bercsényi tisztjének fia, Tóth Ferenc generális konstantinápolyi tartózkodása alatt jutott a levelek birtokába. Innen hozta Fran­ciaországba, majd Magyarországra. Ez a Tóth Ferenc Tárcsán, Szombathely közelében halt meg 1793. szeptember 22-én. Tehát az idő­pont tökéletesen egyezik. A másik alterna­tíva: Thaly Kálmán utal a Hadi és más Ne­vezetes Történetek című bécsi lap 1789. no­­j vember 2.7-i számára. Az idézett lap szerint I Szelim basának volt egy Mészáros nevű tiszt­je, akit 1786-ban Bécsbe küldött. Ez a Mészá­ros egy magyar nyelvű iratcsomagot adott át Görög szerkesztőnek, melyet Rákóczi Ferenc Horváth nevű szolgájától kapott, aki azt val­lotta, hogy azokat Mikes Kelemen írta. Kult­sár István a bécsi lapszerkesztőkkel állandó kapcsolatban volt, tehát könnyen lehetséges, hogy tőlük kapta Mikes kéziratát. A tények azonban azt igazolják, hogy Toldy állítása tekinthető autentikusnak, amit maga Kultsár is hitelesít a Törökországi levelek előszavá­ban : ......A Fő Urakon kívül sok Házi Tisz­tek, és Tselédek is költöztek ki. Mikes Kele­men is, aki Erdélyt, s hazáját Zágonyt több­ször emlegeti, Rákótzi Ferentznek Udvari Tisztje, Kamarássá vala . .. De kevés ideig viselhette Tisztségét, mert Tóth Ferentz Ge­nerális bizonyítása szerint már 1762 dikben az ő halála után az egész bujdosó társaság el­oszlott. Ez a bizonyítás annál hitelesebb, mi­vel az említett Generális Űr, Tóth Andrásnak Bertsényi Tisztjének fia, akkor már, mint Frantzia Pattantyús Hadnagy, Konstantiná­polyban volt, most pedig a királyhoz (XVI. Lajos) való hívségből viseltetvén Frantziából kijött, és tavai Sz. Mihály havának 22-dik napján Tartsán N. Vas Vármegyében 62 esz­tendős korában megholt...” A Szombathe­lyen megjelent első kiadás óta Mikes levelei körül valóságos irodalom alakult ki. Számta­lan kiadást ért meg az elmúlt évtizedek so­rán. Legutóbb szülőföldjén, Erdélyben, Ko­lozsvárt jelentette meg a Dacia Könyvkiadó 1974-ben, Veres Dániel összeállításában. Mindezek után érdemes néhány gondolatot szentelni Kultsár István emlékének is, aki oly jelentős irodalmi mű közreadásával gaz­dagította kultúránkat. Komáromban szüle­tett 1760-ban iparos családból. Iskoláit szülő­városában, majd Pannonhalmán és végül Po­zsonyban végzi. Előbb Komáromban tanít 1788—89-ig, majd Szombathelyen 1789—96-ig. Itteni tanárkodása alatt adja ki tehát 1794- ben Mikes leveleit. Hallgassuk meg Kultsár ajánlását az olvasóhoz: „Midőn ezen Levelek kiadását magamban eltekéllém, a Magyar Történetek gyarapítására igyekeztem. Nem is kételkedem, hogy tzélomnak meg ne felejen iparkodásom. Több Magyar Uraknak emlé­kezetes dolgai bőven, s hitelessen fel vannak itt jegyezve. Nevezet szerént emlékeznek a levelek Rákóczi Ferentz Fejedelemről... s a T. Urakról, kiknek bujdosó állapotja nem tsak az ő Nemzetségeikre nézve, hanem a Ha­zára nézve is érdemes a visgálásra.” Szom­bathely után Esztergom a következő állomá- i sa tanári működésének 1799-ig. Ezzel azután ! búcsút is vesz a tanári pályától. Előbb pár 1 évig nevelősködik a Festetich családnál, majd 1806-ban Pestre költözik, ahol áldásos tevé­kenységet fejt ki a magyar irodalom és szí­nészet szervezése terén. 1806-ban indítja az i első országos jellegű folyóiratot, Hazai Tudó- ] sítások címmel, melynek haláláig szerkesztő­je volt. Korának számos írójával tartott fenn baráti kapcsolatot. így fennmaradtak Csoko­naival és Kazinczyval váltott levelei. 1814- ben mozgalmat indít a nemzeti szinház fel­építésére. Ekkor adja ki a „Hazafiúi javallás a magyar theátrom építéséről” című röpira­­tát. 1828-ban részt vett a Magyar Tudomá­nyos Akadémia alapszabályait kidolgozó bi­zottság munkájában. Halála előtt végrende­­letileg Komáromnak ajándékozta mintegy 4000 kötetes könyvtárát. 1828-ban halt meg Pesten. A belvárosi plébániatemplomban te­mették el, ahol Ferenczy István alkotta sír­emléke ma is áll. Dr. 77ÉNASSY ZOLTÁN 14

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents