A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-05 / 9. szám
BÁTORSÁG ES Három szerény, rokonszenves rimaszombati fiatalemberrel — Goal Mátyással, Potocsnyik Emillel és Benedek Lászlóval — beszélgetek. A kollektíva, melyet képviselnek: a Szlovákiai Barlangkutatók Szövetségének gőmör-licei körzeti csoportja. A régi rimaszombati vagy másképpen szárnyai csoport nemrég egyesült a liceivel. Mindkét fél jól járt: a rimaszombatiak eddigi*1 meglehetősen szűk kutatóterülete lényegesen kibővült, a liceiek tevékenysége pedig könnyebbé és rendszeresebbé vált, mert a rimaszombati kollégák révén korszerű felszereléshez jutottak. A fejlődés feltételei ilymódon létrejöttek, kezdjük hát az eszmecserét — rendhagyóén — a jövő terveivel, annál is inkább, mert a kibővített körzeti csoport épp a napokban készítette el új munkatervét. A csoport, a liceiek csatlakozása jóvoltából, a megnagyobbodott területen mintegy tíz évig kutathat aknabarlangokat, a déli országhatártól egészen Jolsva magasságáig. Az 1977-es munkaprogram értelmében folytatják a Szárnya községtől keletre eső karsztvidék kutatását és a vulkanikus (másodlagos) karsztvidék vizsgálatát a Pogányvár nevű ajnácskői hegyen. Szárnya határában már korábban is derekas munkát végzett a rimaszombati gárda. Itt a Csincsa-patak víznyelőjének rendszerét kell vizsgálni, mivel a tavaly felfedezett jobb oldali teremből be akarnak jutni az egész barlangrendszerbe. Ha jók lesznek a hidrológiai viszonyok, elkezdik a barlangban élő növények azonosítását. A nyelő közelében meteorológiai méréseket végeznek majd, s a hozzáférhető helyeken a mikroklímát is vizsgálni szeretnék. Fontos teendőjük lesz a volt „licei zónában“; Gömörhorka (Gemerská Hőrka) körzetében található új Szkalkabarlang további feltárása. Ebben az KOPJAFÁK Készül a /ej/a ... Gemerské Michalovce (Gömörmihályfala) felé kanyarogva halad az autóbusz. Csekény utazóközönségét egy hír tárgyalása tartja lázban: a mihályfalai X bácsi elvette magától az életet. Nyolcvanegy éves volt. * * * A farkaskutya acsarkodva ugrik felém. Megtorpanok. Körbeszaglász, megnyalogatja a kezemet, egyszer-kétszer megcsóválja a farkát, s a bejárat elé fekszik. Elég csak közelednem felé, hajk, de mélyről jövő morgással válaszol. Várnom kell, majdcsak kijön valaki. Csend mindenütt. Körülnézek a ház körül. Fekete alak bontakozik ki a sötétségből. Vállán fejsze, gallyak. — Jó estét, Zsiga bácsi! — ismerem fel benne a ház gazdáját. — Jó estét, fiam — köszön. Megszabadul terhétől, kiveszi szájából házifaragású pipáját, s miközben kezet rázunk, megjegyzi, úgy magyarázatképp pen: — Fejfának valóért voltunk az erdőn". — Beljebb invitál; már a kutya sem mordul rám. Mivel a fejfát említette, odabenn, meghúzódva az egyik sarokban, afelől faggatom. Meggyújtja pipáját s beszélni kezd: — Van vagy harminc esztendeje, vagy talán már több is, hogy társammal, a ma 83 éves Bodon Lajos bácsival együtt, mindig én faragom ki a fejfát, ha meghal valaki a faluban. Az öregektől lestük, tanultuk el a mesterséget. Mi értünk még hozzá, rajtunk kívül más már senki. Nem is tudná akárki megcsinálni, hiszen nagy kézügyesség kell hozzá. Délceg, sima törzsű tölgyfát választanak ki. ügyelnek rá, hogy szép sima legyen, mert a görcsöset nehéz megmunkálni. Az erdésztől kapják a fát. Ingyen. Bárddal faragják ki, szélesre s aránylag laposra, hogy ráférjen a felirat. A fejfát fölül legömbölyítik s mintát vésnek rá: Elülső oldalát több „táblára” osztják, kicsipkézett szélű faragással. A fejfa megformálása hamar megvan, több a munka a cifrázatok meg a betűk bevésésével. Először kiírják, majd kivágják a betűt. A szerszámok közül néhányat még elődeiktől örököltek. Betűvágó, gömbölyűverő, többfajta gyalló, bárd. Ezek a fő kellékek. — Néha a betűt is eltévesztem, vagy kihagyom valamelyiket. Nem fog már ilyen korban annyira az ember agya, no meg ilyenkor télidőben a melegítőként bevett pálinka is megteszi a magáét. Nem kérünk pénzt a munkáért, barátságból csináljuk. Ellátnak minket munka közben. Amit megeszünk, megiszunk, annyi a miénk. — Mindig három napig tart a fejfa elkészítése, de egye meg a fene. Ezt már így szokták ... Első nap kivágjuk, hazahozzuk a tölgyfát, másnap kifaragjuk, kicifrítjuk. Harmadnap azután odaadjuk s fel lehet állítani. Legutóbb Forgon Lajosnak, majd Szívós Lajosnak csináltunk. A mihálybalai temetőben a legrégibb fejfákon már a betűk sem olvas-12
