A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-05 / 9. szám
Bárha csügged hív barátod, Nincs enyelgő tréfa nyelvén, S a kemény sors vésze kelvén Arcom elborulni látod; A te szíved ez ne nyomja: Férfié az élet gondja. Dörgve hull a nagy zuhatag, Szírihez illik rémes árnyék; De szelíd a rónatájék, Zengve lejt a völgyi patak; Mely a zöld virányi befolyja Férfié az élet gondja. Hát ne nézz rám oly sötéten; Zúgjanak bár künn a vészek, Csak ez a kis enyhe fészek Ez maradjon mindig épen: Szívem a baj könnyen hordja Férfié az élet gondja. SZÁZHATVAN ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT ARANY JÁNOS A MAGYAR IRODALOM KIMAGASLÓ ALAKJA, A NÉPI GYÖKERŰ REALISTA KÖLTÉSZET EGYIK MEGTEREMTŐJE. ARANY JÁNOS: OH! NE NÉZZ RÁM... Oh! Ne nézz rám oly sötéten Pályatársa életemnek. Mint midőn az őszi felleg Húzza árnyékát a réten; Nézz szelíden, nézz mosolyogva: Férfié az élet gondja. Néprajzkutatás Palócföldön öt megye területén tíz éve folyik mór szervezett palóckutatás Magyarországon. A kutatómunkában résztvevők minden évben találkoznak elért eredményeik kicserélése, megvitatása, valamint a további feladatok meghatározása céljából. Legutóbb Salgótarjánban tartotta kétnapos tudományos ülését a Kulturális Minisztérium, Borsod— Abaúj—Zemplén, Heves, Pest, Szolnok és Nógrád megye múzeumi szervezetei, az MTA néprajzi kutatócsoportja és nyelvtudományi intézete, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, a budapesti és a debreceni tudományegyetemek bölcsészeti kara néprajzi tanszékei képviselőinek részvételével. A CSEMADOK megfigyelői is részt vettek a tanácskozáson módszertani tapasztalatcsere céljából, mivel a palóckutatás Szlovákia déli részét is érinti. A tanácskozás résztvevői — negyven tudományos munkatársak és múzeumi dolgozók — eredményeket felvonultató, sikerekről számot adó előadásban ismertették a palóckutatás terén eddig szerzett tapasztalataikat. Balog Lajos: A palóc nyelvjárások, Morvay Judit: A palóc társadalom, Zólyomi József: A paraszti társadalom gazdasági kérdéseken át, Manga János: A tárgyi díszítőművészet, Borsai Ilona: A palóc területek zenei népköltészete, Martin György: A magyar néptánckutatás, Újváry Zoltán: Szokások, hiedelmek, Kapros Márta: A születés körüli szokások, Barna Gábor: A palóctársadalom hitvilága, Bakó Ferenc: A palócfalvak települései, Igaz Mária: Palóc gyermekjátékok címmel tartott előadást. Ezeken kívül még számos előadásra, korrepetálásra került sor, de ez a néhány témakör is sejteti, milyen sokoldalúan lehet és kell kutatni a palóctársadalom sajátos néprajzkincsét. A szlovákiai magyarságot közvetlenül érintő palóckutatás lehetőségeiről, terveiről dr. Balassa Iván, a történelemtudományok doktora, a tanácskozás elnöke, és dr. Bakó Ferenc kandidátus, az egri Dobó István Vármúzeum igazgatója tájékoztatott. — A palóckutatás a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének irányításával folyik. Az intézet osztályvezetője, Paládi K. Attila szintén lelkes palóckutató. Az elmúlt időszakban főleg arra törekedtünk, hogy minél több anyagot gyűjtsünk össze s megállapítsuk eredetiségét. Ezt az igyekezetünket jelentősen elősegítik a mostanihoz hasonló találkozások is, melyeken a kutatásban részt vevők megismerik egymás eredményeit s ezzel kölcsönösen segítik egymás további munkáját. Az összegyűjtött anyagról a Nógrád megyében megjelenő „Palócföld" rendszeresen beszámol. A jövőben sor kerül az összegyűjtött anyag összegezésére, rendszerezésre. Elért eredményeinkről a tervezett „Palóc monográfia" számol majd be részletesen, ezt 1980-ig szeretnénk könyvalakban megjelentetni. — A palóckutatásban is érdekeltek vagyunk, hiszen a szlovákiai magyarság jelentős része szintén a palócsághoz tartozik. Mennyire sikerült eddig felkutatni ezt a területet és a szerzett anyagot hasznosítani a palóckutatás szempontjából? — Munkatársaink közül már többen végeztek kutatásokat a határon túl is — mondja dr. Balassa Iván — és értékes anyagot gyűjtöttek ott össze. Persze, a határon túl még több a fel nem „térképezett" terület, azért lenne hasznos, ha ott is szervezettebb formában, szakszerű irányítás, segítség mellett folyna a kutatómunka. Annál is inkább, mivel a múltat jól ismerve érthetjük meg, értékelhetjük kellően jelenünket. Az ottani hatékonyabb kutatómunka nyomán minden bizonnyal teljesebb lenne munkánk gyümölcse. Azt tapasztalataim alapján állíthatom, ugyanis néhány évvel ezelőtt jómagam is végeztem kutatómunkát Csehszlovákiában. A Garam alsó vidékén levő magyar falvak néprajzi anyagát gyűjtöttem össze. Itt szeretném megjegyezni, hogy már akkor is beszélgettem néprajzkutatókkal arról, hogy az összegyűjtött anyagról könyvet kellene megjelentetni Csehszlovákiában. Ezen keresztül az ott élő magyarok jobban megismerhetnék múltjukat, a lassan már-már feledésbe merülő népi hagyományokat. Arról nem is szólva, hogy a kiadvány ösztönzőleg hatna azokra, akiknek az ilyen irányú tevékenységhez kedvük van, segítséget nyújtana számukra. A nemzetiségek néprajzát bemutató kiadvány egyébként nem új, hiszen Magyarországon 1975-ben már megjelent ilyen könyv, közel 200 oldalon „Národopis slovákov v Mad'arsku" (A magyarországi szlovákok néprajza) címmel, a Magyar Néprajzi Társaság gondozásában. Nekünk minden téren, a néprajzkutatás terén is szorosabban együtt kell működnünk. Ezt igazolják Kádár elvtársnak 1975. október 15-én Horvátzsidányban elhangzott szavai is: ..........Azt valljuk, hogy a másik országban élő nemzetiség nem elválasztó, hanem összekötő kapocs országaink között: éljenek egyenlő állampolgárokként az ottani magyarok és az itteni délszlávok, ahogy ennek szocialista országokban lenni kell." * * * A tanácskozáson részt vett Labanc István, a Rozsnyói Bányászmúzeum is. A balassagyarmati Palócmúzeum megtekintése után a hazai néprajzkutatásról beszélgettünk. — Közel 14 éve vagyok kapcsolatban a magyar néprajzkutatókkal. Tapasztalatainkat rendszeresen kicseréljük, hasznosítjuk egymás eredményeit munkánkban. A néprajzkutatás igen jelentős a történelmi hagyományok feltárása szempontjából is. Segítségével végigjárhatjuk azt az utat, melyen eljutottunk napjainkig. Nálunk az SZTA végez néprajzkutatást, s ennek a palóckutatás is szerves része. Szükség lenne azonban nagyobb figyelmet szentelni ennek a munkának, megfelelő szakemberek irányítása mellett, esetleg a CSEMADOK bevonásával. Szakbizottságokat kellene létrehozni s ezeket konkrét feladatokkal megbízni. Szűkebb hazámban a gömöri Honismereti Társaság évek óta eredményes munkát fejt ki ezen a téren. A Gömör területén eddig felkutatott néprajzkincset két önálló kiadványban foglalta már össze a Társaság. Hasonló tevékenységhez más vidékek gyűjtőinek, néprajzosainak bármikor szívesen adunk tanácsot, nyújtunk segítséget. Számunkra sok hasznos tapasztalattal járt, útmutató és tettekre serkentő volt a kétnapos találkozó. A balassagyarmati Palócmúzeum gazdag gyűjteménye csak megerősítette a kutatás jelentőségét és azt, hogy nálunk, ahol néprajzi szempontból bőven akad még felkutatásra váró terület, többet lehetne, kellene tenni néprajzkincsünk megmentése érdekében. Az előbbrelépéshez, az eredményes munkához azonban nem elég nehány lelkes amatőr szorgalma, szükséges lenne, hogy szakemberek irányítása mellett rendszeres kutatómunka folyjék. BOJTOS JANOS Foto; Könozsi 11
