A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-03-05 / 9. szám

Bárha csügged hív barátod, Nincs enyelgő tréfa nyelvén, S a kemény sors vésze kelvén Arcom elborulni látod; A te szíved ez ne nyomja: Férfié az élet gondja. Dörgve hull a nagy zuhatag, Szírihez illik rémes árnyék; De szelíd a rónatájék, Zengve lejt a völgyi patak; Mely a zöld virányi befolyja Férfié az élet gondja. Hát ne nézz rám oly sötéten; Zúgjanak bár künn a vészek, Csak ez a kis enyhe fészek Ez maradjon mindig épen: Szívem a baj könnyen hordja Férfié az élet gondja. SZÁZHATVAN ÉVVEL EZELŐTT SZÜ­LETETT ARANY JÁNOS A MAGYAR IRO­DALOM KIMAGASLÓ ALAKJA, A NÉPI GYÖKERŰ REALISTA KÖLTÉSZET EGYIK MEGTEREMTŐJE. ARANY JÁNOS: OH! NE NÉZZ RÁM... Oh! Ne nézz rám oly sötéten Pályatársa életemnek. Mint midőn az őszi felleg Húzza árnyékát a réten; Nézz szelíden, nézz mosolyogva: Férfié az élet gondja. Néprajzkutatás Palócföldön öt megye területén tíz éve folyik mór szervezett palóckutatás Magyarorszá­gon. A kutatómunkában résztvevők minden évben találkoznak elért ered­ményeik kicserélése, megvitatása, va­lamint a további feladatok meghatá­rozása céljából. Legutóbb Salgótarján­ban tartotta kétnapos tudományos ülé­sét a Kulturális Minisztérium, Borsod— Abaúj—Zemplén, Heves, Pest, Szolnok és Nógrád megye múzeumi szervezetei, az MTA néprajzi kutatócsoportja és nyelvtudományi intézete, a Magyar Me­zőgazdasági Múzeum, a budapesti és a debreceni tudományegyetemek böl­csészeti kara néprajzi tanszékei képvi­selőinek részvételével. A CSEMADOK megfigyelői is részt vettek a tanácsko­záson módszertani tapasztalatcsere cél­jából, mivel a palóckutatás Szlovákia déli részét is érinti. A tanácskozás résztvevői — negyven tudományos munkatársak és múzeumi dolgozók — eredményeket felvonultató, sikerekről számot adó előadásban is­mertették a palóckutatás terén eddig szerzett tapasztalataikat. Balog Lajos: A palóc nyelvjárások, Morvay Judit: A palóc társadalom, Zólyomi József: A paraszti társadalom gazdasági kér­déseken át, Manga János: A tárgyi díszítőművészet, Borsai Ilona: A palóc területek zenei népköltészete, Martin György: A magyar néptánckutatás, Új­­váry Zoltán: Szokások, hiedelmek, Kap­ros Márta: A születés körüli szokások, Barna Gábor: A palóctársadalom hit­világa, Bakó Ferenc: A palócfalvak te­lepülései, Igaz Mária: Palóc gyermek­­játékok címmel tartott előadást. Ezeken kívül még számos előadásra, korrepe­tálásra került sor, de ez a néhány té­makör is sejteti, milyen sokoldalúan lehet és kell kutatni a palóctársadalom sajátos néprajzkincsét. A szlovákiai magyarságot közvetlenül érintő palóckutatás lehetőségeiről, ter­veiről dr. Balassa Iván, a történelem­­tudományok doktora, a tanácskozás el­nöke, és dr. Bakó Ferenc kandidátus, az egri Dobó István Vármúzeum igaz­gatója tájékoztatott. — A palóckutatás a Magyar Tudo­mányos Akadémia Néprajzi Intézetének irányításával folyik. Az intézet osztály­­vezetője, Paládi K. Attila szintén lelkes palóckutató. Az elmúlt időszakban főleg arra tö­rekedtünk, hogy minél több anyagot gyűjtsünk össze s megállapítsuk erede­tiségét. Ezt az igyekezetünket jelentő­sen elősegítik a mostanihoz hasonló ta­lálkozások is, melyeken a kutatásban részt vevők megismerik egymás ered­ményeit s ezzel kölcsönösen segítik egy­más további munkáját. Az összegyűjtött anyagról a Nógrád megyében megjele­nő „Palócföld" rendszeresen beszámol. A jövőben sor kerül az összegyűjtött anyag összegezésére, rendszerezésre. Elért eredményeinkről a tervezett „Pa­lóc monográfia" számol majd be rész­letesen, ezt 1980-ig szeretnénk könyv­alakban megjelentetni. — A palóckutatásban is érdekeltek vagyunk, hiszen a szlovákiai magyar­ság jelentős része szintén a palócság­­hoz tartozik. Mennyire sikerült eddig felkutatni ezt a területet és a szerzett anyagot hasznosítani a palóckutatás szempontjából? — Munkatársaink közül már többen végeztek kutatásokat a határon túl is — mondja dr. Balassa Iván — és érté­kes anyagot gyűjtöttek ott össze. Per­sze, a határon túl még több a fel nem „térképezett" terület, azért lenne hasz­nos, ha ott is szervezettebb formában, szakszerű irányítás, segítség mellett folyna a kutatómunka. Annál is inkább, mivel a múltat jól ismerve érthetjük meg, értékelhetjük kellően jelenünket. Az ottani hatékonyabb kutatómunka nyomán minden bizonnyal teljesebb lenne munkánk gyümölcse. Azt tapasztalataim alapján állítha­tom, ugyanis néhány évvel ezelőtt jó­magam is végeztem kutatómunkát Cseh­szlovákiában. A Garam alsó vidékén levő magyar falvak néprajzi anyagát gyűjtöttem össze. Itt szeretném megje­gyezni, hogy már akkor is beszélgettem néprajzkutatókkal arról, hogy az össze­gyűjtött anyagról könyvet kellene meg­jelentetni Csehszlovákiában. Ezen ke­resztül az ott élő magyarok jobban megismerhetnék múltjukat, a lassan már-már feledésbe merülő népi hagyo­mányokat. Arról nem is szólva, hogy a kiadvány ösztönzőleg hatna azokra, akiknek az ilyen irányú tevékenységhez kedvük van, segítséget nyújtana szá­mukra. A nemzetiségek néprajzát be­mutató kiadvány egyébként nem új, hi­szen Magyarországon 1975-ben már megjelent ilyen könyv, közel 200 olda­lon „Národopis slovákov v Mad'arsku" (A magyarországi szlovákok néprajza) címmel, a Magyar Néprajzi Társaság gondozásában. Nekünk minden téren, a néprajzkutatás terén is szorosabban együtt kell működnünk. Ezt igazolják Kádár elvtársnak 1975. október 15-én Horvátzsidányban elhangzott szavai is: ..........Azt valljuk, hogy a másik ország­ban élő nemzetiség nem elválasztó, ha­nem összekötő kapocs országaink kö­zött: éljenek egyenlő állampolgárok­ként az ottani magyarok és az itteni délszlávok, ahogy ennek szocialista or­szágokban lenni kell." * * * A tanácskozáson részt vett Labanc István, a Rozsnyói Bányászmúzeum is. A balassagyarmati Palócmúzeum meg­tekintése után a hazai néprajzkutatás­ról beszélgettünk. — Közel 14 éve vagyok kapcsolat­ban a magyar néprajzkutatókkal. Ta­pasztalatainkat rendszeresen kicserél­jük, hasznosítjuk egymás eredményeit munkánkban. A néprajzkutatás igen jelentős a tör­ténelmi hagyományok feltárása szem­pontjából is. Segítségével végigjárhat­juk azt az utat, melyen eljutottunk nap­jainkig. Nálunk az SZTA végez néprajzkuta­tást, s ennek a palóckutatás is szerves része. Szükség lenne azonban nagyobb figyelmet szentelni ennek a munkának, megfelelő szakemberek irányítása mel­lett, esetleg a CSEMADOK bevonásá­val. Szakbizottságokat kellene létrehoz­ni s ezeket konkrét feladatokkal meg­bízni. Szűkebb hazámban a gömöri Honis­mereti Társaság évek óta eredményes munkát fejt ki ezen a téren. A Gömör területén eddig felkutatott néprajzkin­cset két önálló kiadványban foglalta már össze a Társaság. Hasonló tevé­kenységhez más vidékek gyűjtőinek, néprajzosainak bármikor szívesen adunk tanácsot, nyújtunk segítséget. Számunkra sok hasznos tapasztalat­tal járt, útmutató és tettekre serkentő volt a kétnapos találkozó. A balassa­gyarmati Palócmúzeum gazdag gyűjte­ménye csak megerősítette a kutatás je­lentőségét és azt, hogy nálunk, ahol néprajzi szempontból bőven akad még felkutatásra váró terület, többet lehet­ne, kellene tenni néprajzkincsünk meg­mentése érdekében. Az előbbrelépés­­hez, az eredményes munkához azonban nem elég nehány lelkes amatőr szor­galma, szükséges lenne, hogy szakem­berek irányítása mellett rendszeres ku­tatómunka folyjék. BOJTOS JANOS Foto; Könozsi 11

Next

/
Thumbnails
Contents