A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-03-05 / 9. szám

ASSZONY! BRIGÁD

A Gerbera, Izabella, Orchidea vagy Gladiola bonbonkollekciók, a híres tejkaramella, a mogyorós tejcsokoládé, a népszerű csokoládé drazsé vagy akár az előkelő konyakmeggy jó ismerős mindannyiunk számára . .. Pusztán a nevük hallatára is felidéződik szánkban kellemes ízük. Nemcsak az „édesszájúak", a csokoládé és a cukorka kedvelői tudják, de mások is, hogy Szlovákia legnagyobb édesipari vállalata, a bratislavai Figaro gyártja, s hozza piacra Szlovákiában a legtöbb ilyen márkás cukorkát, csokoládét.

Az 1896-ban Stollwerck néven létesült gyárban hosszú évtizedekig — még huszonöt-harminc évvel ezelőtt is, jobbára kisüzemi, manufakturális pepecselés folyt. Napjainkban azonban az üzem négy emeletének mindegyikén főképpen gépeket szolgálnak ki a munkások, és kézi munka csupán ott érvényesül, ahol már megáll a gép „tudománya". A Figaro dolgozói így automata gépsorokat kezelnek, kapcsolótáblákat és műszereket figyelnek.

Túlnyomórészt nők. Pontosabban: az üzem alkalmazottainak nyolcvan százalékát lányok, asszonyok teszik ki.

Igen, az édesipari munka már régesrégen „női” szakmának számít; s ahogy a gépesítés fejlődött, ahogy könnyebbé vált a nehéz munka, a szakmunkák egy részét pedig okos gépek vették át,

tipikusan női foglalkozássá lett. Néhány olyan munkaszakasz maradt csak a férfiaknak, ami változatlanul nehéz maradt és nagyobb testi erőt kíván.

A magasföldszinten készül a Figaro termékeinek alapanyaga. Itt pörkölik, őrlik, gyúrják masszává a kakaót, amit aztán futószalagok, önműködő gépsorok szállítanak további nemesítésre. A nemesítés annyit jelent, hogy a nyersanyagot további ízesítők hozzáadásával csokoládévá, bonbonná, csokoládéba mártott cukorkává változtatják. Az első emelet a mártott csokoládétermékek illatos birodalma, itt készül a konyakmeggy, a csokoládébanán, a gesztenyekrémmel töltött csokoládébonbon és a Figaro újabban bevezetett, de már nagyon népszerű termékei: a Gerbera, az Orchidea, az Izabella, a Natália és a többi dobozba csomagolt, márkás bonbon. A következő emeleten gyümölcsíz illata terjeng: itt a málna-, cseresznye-, eper- és más gyümölcskrémes bonbonfélék készülnek; az „édességpalota’' legfelső szintjén pedig a közkedvelt tejkaramellát gyártják mázsás tételekben és itt készül a mogyorós-narancsos csokoládédrazsé is.

Az automata töltőgépek egyike mellett Czanyik Etelka teljesít éppen szolgálatot. Huszonhárom éves, barátságos, Galánta-környéki lány. A tekintete vidám, a mondatai tömörek, a szája

brigád olyanná lesz, amilyenné a tagok formálják.

A bratislavai Figaróban rendkívül népszerű a szocialista brigádmozgalom gondolata. Talán egyik titka ez az üzem kiváló gazdasági eredményeinek, hiszen nemcsak a belföldi keresletet látja el az édes szakma termékeivel, de Magyarországra, a Szovjetunióba, Ausztriába, Angliába és Kanadába is érkeznek Figaró-védjeggyel ellátott szállítmányok.

— Ez a hírnév, no meg a gyár gazdag múltja is mindannyiunkat jó munkára kötelez! — mondja Frantisek Vesely, a Figaro ütőerének számító csokoládéfőző, csokoládékészítő részlege művezetője, aki egyben az itt dolgozó 84 tagú szocialista brigád vezetője is.

Nyolcvannégy nő egy brigádban!

— Irányíthat egy férfi ennyi leányt, asszonyt?

Széttárja a karját, jóízűen fölnevet.

— Eredményeink alapján igen, hiszen több kitüntetésben részesültünk már. És különben is, a brigád négy önálló csoportra oszlik — mondja, de aztán újra tréfára fordítja a szót: — Csoportonként mindig könnyebb szót érteni az asszonyokkal. . .

Az 1971-ben alakult szocialista brigád nemcsak a gyárban, a gépek mellett végez eredményes munkát, de más vonatkozásokban sem idegen tőlük a

szögletében szüntelenül vidám mosoly bujkál — és fürgén, megállás nélkül jár a keze, mialatt beszélgetünk. A töltőgép szalagjáról „lelépő” celofánzacskókat csomagolja közben „útra kész” dobozokba. A tizenkét deka súlyú zacskó mindegyikében csokoládéba mártott kókuszos kúpok vannak.

— Hány zacskó megy át a kezén egy műszak alatt?

Kislányosan rámnevet.

— Ki kellene számítani. Egy műszak alatt körülbelül 1700 kilót csomagolunk ebből az áruból.

— Jó munka?

— Szokás dolga . . . Nekem tetszik itt o gyárban.

Mindennapi munkájáról kiderül, hogy hat éve dolgozik már az egykori Stollwerckben, tagja a műhely szocialista brigádjának és másfél éve párttagjelölt.

— Minek alapján határozott úgy, hogy lány létére, ilyen fiatalon belép a CSKP-ba?

Természetesen válaszol:

— A brigádban volt szó róla, hogy a pártnak fiatalokra van szüksége. Ez adta az indítékot, úgy éreztem, nekem is ott a helyem. A brigád elégedett volt a munkámmal, a pártalapszervezet elfogadta a jelentkezésemet.

— Miben határozná meg a brigádmozgalom lényegét?

— Hogy mindenki becsülettel végzi a munkáját, hogy szükség esetén többletmunkát is vállal s hogy kölcsönösen segítünk egymásnak. Szerintem minden

közösségi szellem. Szükség esetén kisegítik egymást, zokszó nélkül cserélnek műszakot, ha valakinek családi vagy egészségügyi problémái vannak; nem hiányzik a munkájukból a kezdeményezés és a lelkesedés. Együtt járnak moziba, színházba, olykor kirándulni is. És amire különösen büszkék: állandó védnökséget vállaltak az állami gondozásban nevelkedő gyerekek bratislavai intézete fölött. Legújabb tervük, hogy a saját családjaikba is „bevezetik" egy-egy ünnep vagy más alkalom kapcsán ezeket a szomorú sorsú, árva gyermekeket!...

— A brigádmozgalom ösztönző hatása nélkül aligha tudnánk teljesíteni az egyre igényesebb gazdasági és termelési feladatokat — mondja a művezető. — Ez a mozgalom nagyszerű kollektívává kovácsolta a csokoládékészítő műhelyben dolgozó asszonyokat. (KONTÁR GYULA felvételei)

4