A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-03-05 / 9. szám

ÉRTÉKES VERSENY VOLT Pártunk XV. kongresszusa magasan kiemelte a tömegpolitikai agitációs és propagációs munka jelentőségét az elért kitűnő eredmények és az új, min­dig igényesebb feladatok propagálá­sánál a széles néptömegek között. A Nővé Zámky-i (Érsekújvári) Járási Könyvtár a választások előtti időszak­ban érdekes versenyt írt ki a könyvtár kölcsönzési részlegei és fiókkönyvtárai között a tömegpolitikai munka, a szem­léltető agitáció és propagáció terén. A cél az volt, hogy minél jobb ered­mény elérésére ösztönözze a részlegek kollektíváit. A várt eredmény nem maradt el. Az egyes részlegek és fiókkönyvtárak szín­vonalas jó munkát végeztek. Elkészí­tettek 109 faliújságot, 8 plagátot, 39 kiállítást. Megrendezésre került még a beszélgetés az olvasókkal és 3 előadás. „Mit tudunk a választásokról?" címmel a járási újságban kétfordulós verseny jelent meg. Az értékelésnél a versenybizottság a mennyiségre és főleg az ötletességre fektetett nagy hangsúlyt. Ennek alapján az első helyen Szilágyi Márta és Lehotkai Márta, a második helyen Blezsák Judit és Fábián Ágnes, a harmadik helyen pedig Fabová Kata­rina és Ivanová Jarmila végzett. F. A. Gyakran találkozunk a lapokban nye­reményakcióval egybekötött könyvhir­detéssel. Egy bizonyos összeg értékű könyvhöz sorsjegyet kap a megrendelő, amellyel értékes díjakat nyerhet. Mivel egyre gyakoribbak ezek a hirdetések, azt kell gondolnunk, hogy sikeres ak­cióról van szó. Egy ízben a kosicei (kassai) magyar könyvüzletben kocsirakományra való könyvhalmazt láttam. Kicsit eltűnődtem, hogy merrefelé mennek ezek a csoma­gok? Szám szerint sok vagy kevés? A nemzetiségi irodalom kellő mértékben kiveszi a részét ezekből az akciókból? Milyen elgondolás szerint válogatják össze a felkínált könyvjegyzéket? Tuda­tosítják-e a megrendelők, hogy az ef­féle szerencsejáték nem kidobott pénz? Hiszen tulajdonképpen a sorsjegyért nem fizet, a könyveknek viszont meg­van az értékük. Jó lenne nyomába eredni egy-egy csomagnak, mi lesz a sorsa, ha ren­deltetési helyére érkezett. A címzett minek örül jobban, a könyveknek vagy a sorsjegynek? Jó lenne remélni, hogy ezek az akciók egyre több hívet sze­reznek az olvasásnak. Hiszen ha már megvan az a könyv, a család valame­lyik tagja bizonyára kézbe veszi. Bele­lapoz, majd egyre fokozódó érdeklő­déssel merül el az olvasásban. Az olvasó ember körül elsüllyed a világ, nem érzékel semmit. Messze tá­jakon jár, ahová a könyv írója vezeti. Egzotikus vidéken barangol, világvá­rosok nyüzsgő utcáin, tengereken, szi­geteken — és ki sem mozdult otthon­ról. Az olvasás a legkényelmesebb módja annak, hogy megismerjük a vi­lágot. Az olvasó ember minden alka­lommal úgy teszi le a kezéből a köny­vet, mint aki kirándulásról érkezett ha­za, élményekkel gazdagon és felfris­sülve. Az olvasó ember a könyvek lapjain megismerkedhet emberi sorsokkal. Oly­kor rá kell jönnie, hogy nem az ő sze­mélyes tragédiája a legnagyobb a vi­lágon. Nagy emberek gyötrelmes élet­útja például szolgálhat számára, ho­gyan kell küzdeni, és ha úgy adódik, erős lélekkel elviselni a sorsot. Az ol­vasó embernek összehasonlítási alapja van, számvetést készíthet a maga és környezete életéről. Megértővé válik a mások problémáival szemben és köny­­nyebben megtalálja a kiutat a saját bajaiból. Az olvasó ember számára gyógyszer a könyv, többet ér minden drága tab­lettánál vagy injekciónál. Lám, könyveket vettünk, sorsjegyet kaptunk hozzá. Autót szerettünk volna nyerni, nem sikerült. De sebaj, hiszen Párizsban jártunk, Zola volt a kalau­zunk. Kárpótlásnak ez sem utolsó! GYŐRI SAROLTA A FELEMELKEDÉS ÚTJÁN Az impozáns csárda nevét a Csalló­köz határain túl is ismerik, azt azon­ban már kevesebben tudják, hogy a Kondoros csárda a Csallóköz egyik legrégibb települése mellett húzódik meg. Holice na Ostrove (Gelle) köz­ségről az első feljegyzések még 1200 körül készültek. A sokak által ismert csárda a Kondoros dűlőben épült, így nem alaptalanul kapta a nevét. A köz­ségnek már a régmúlt időkben vásár­joga volt, erről a „nagy hársfa" mel­lett emelt szobor is tanúskodik. A nyolc kis település közigazgatási­lag egy községet alkot. A lakosság többsége a jól működő helybeli egysé­ges földművesszövetkezetben vagy a gép- és traktorállomáson dolgozik. A felszabadulás előtti időkben ez a köz­ség a legszegényebb települések közé tartozott, a házak többsége vályogból, tetőzetük pedig zsindelyből készült. A falu 1945 húsvétvasárnapján szabadult fel, amikor minden ellenállás nélkül bevonultak a szovjet katonák. Az el­maradott, szétszórt településeken élő lakosság számára megnyílt az út a fel­­emelkedéshez. A szorgos munkájukról híres gelleiek hamarosan megalakítot­ták a közös gazdaságot, hozzákezdtek a község fejlesztéséhez. 1960 óta egy hnb irányítja a hatás- I körébe tartozó nyolc település fejlesz­tését, lakosainak ügyes-bajos dolgait, j A hnb élén immár 17 éve megszakítás í nélkül Szabó János elvtárs áll. Itt szü­letett, így jól ismeri az embereket, ( problémákat. Amikor a község fejlesz­téséről, a képviselőtestület munkájáról érdeklődtem, készségesen válaszolt: — A községfejlesztési feladatokat a választási program alapján valósítjuk meg. Az első ötéves tervidőszakban je- • lentős fejlődést értünk el a községhez tartozó településeken a szolgáltatások fejlesztése és a kultúrált életkörülmé­nyek biztosítása terén. Teljes mérték­ben portalanítottuk az utcákat és a be­kötőutakat. A fiatalok részére ifjúsági parkot létesítettünk, körülkerítettük a labdarúgópályát és új öltözőt, zuha­nyozót stb. építettünk. A Kondoros csárda mellett elkészült az autocam­­ping, s a körülötte levő területet le­aszfaltoztuk. Településeink mindegyiké­ben van vegyesbolt, így a lakosság helyben vásárolhatja meg a legszük­ségesebb dolgokat; összesen 13 bolt áll a vásárlóközönség rendelkezésére. A képviselőtestület irányításával a lakosság jó eredményeket ér el a tár­sadalmi munkában. Erre alapoztuk az új választási programot is a lakosság igényeinek megfelelően. A legjelentő­sebb akció a kultúrhóz építése — tár­sadalmi munkában tovább csinosítjuk a községet, fákat, díszcserjéket ültetünk a közterületeken, bővítjük az óvoda be­fogadóképességét. örvendetes, hogy a társadalmi munkából aktívan kiveszik részüket a CSEMADOK helyi szerveze­tének tagjai: szocialista kötelezettség­vállalást tettek a választási program megvalósítására. Községünk lakói ha­gyományosan tisztelik és ápolják a kultúrát. Erről tanúskodik az is, hogy 1936-ban Ógellén a lakosság saját erejéből felépítette a kultúrházat, ami abban az időben ritkaságszámba me­nő cselekedet volt. A községnek jól felszerelt könyvtára van; a szolgáltató­házban működik, örvendetes, hogy a lakosság körében egyre nagyobb az érdeklődés a szépirodalom és az isme­retterjesztő könyvek iránt. Ilyenkor, tél­víz idején hetente nyolcvan-száz köny­vet kölcsönöznek ki. Az elért eredmények mellett vannak megoldatlan problémák is. A közel kétezer lélekszámú községnek égetően szüksége lenne korszerű orvosi rendelő­­intézetre. Az egészségügyi szolgáltatá­sok nem elégítik ki az igényeket, hiszen mindössze egy körzeti orvosunk és egy fogorvosunk van, aki a traktorállomás épületében rendel. További probléma, hogy az iskolának nincs tornaterme, ez azonban a mostani megbízatási idő­szakban megoldódik. Eredmények és problémák egyaránt akadnak ebben a régen fejlődő köz­ségben. Annyi azonban bizonyos, hogy a falu új arculatának kialakulása is jelzi a mélyreható változásokat. SVINGER ISTVÁN TEVÉKENY LÁNYOK, ASSZONYOK A Nőszövetség hrhovi (tornagörgői) helyi szervezete a közelmúltban tíz új taggal bővült. Az így felfrissült — most már 55 tagot számláló csoportnak, amint azt elnökétől Agyagos Zsuzsan­nától, az óvoda igazgatónőjétől meg­tudtam, felélénkült a tevékenysége: nemrég betanulták — más tömegszer­vezetek tagjainak bevonásával — Bródy Sándor Tanítónő című háromfelvonásos színművét s nemcsak otthon adták elő edáig kétszer, de meglátogattak vele szomszédos községeket is, köztük Kört­­vélyest és Ájt. Külön említést érdemel a címszereplő: Rajczi Lajosné, de a többi szereplők Lengyel Ferenc, Rajczi Lajos, Agyagos Gyula, Horváth Lajos, Kpaczi István, Demeter István, Veres Gyula, Hamesz Rózsa, Retsi Ágnes is ugyancsak kitett magáért. Mind a hu­szonhárom szereplő fáradságot nem is­merve igen sok szabad idejét áldozta arra, hogy néhány szépestét szerezzen a község s a környék lakóinak, nem­különben Agyagos Zsuzsanna aki vál­lalta ennek a nem éppen könnyű, igé­nyes darabnak a betanítását. A Nő­szövetség helyi szervezete most, fel­lelkesedve a sikereken, újabb darab színpadra állítását tervezi. Ebben azon­ban nem merül ki a tevékenységük a kilenctagú női éneklő csoportjuk szin­tén igen aktív, szép sikereket ér el, s most további három taggal szeretnék bővíteni. FIRTKO ISTVÁNNÉ ÚJ EGÉSZSÉGÜGYI LÉTESÍTMÉNY Nemrég készült el — csaknem tíz­millió korona beruházási költséggel — a rozsnyói kórház új pavilonja, s már be is költöztek a betegek. Itt kapott helyet ugyanis a kórház nőgyógyászati, szülészeti és belgyógyászati osztálya, addig is, amíg fel nem épült a járási népegészségügyi intézet új kórháza. A járás idei első újszülöttje — a szovjet szülők bébije — már az új épü­letben látta meg a napvilágot. TÓTH ROZALIA 3 MINDENKI NYER

Next

/
Thumbnails
Contents