A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-26 / 8. szám
Kővetkező szórnunk tartalmából: A FOGLALKOZTATOTTSÁG ÉS TÁVLATAI DÉLSZLOVÄKIÄBAN URÖKNÄL, A VILÁG TRÓNJÁN II. JÉGZAJLÁS IV. BÁTORSÁG ÉS SZAKÉRTELEM JUBILÁL A KODÁLY ZOLTÁN DALOSKÖR s----------------------------------------------------> Címlapunkon E. Mesková, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei r---------n A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő. Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SUTI 6/46. A huszonkilenc évvel ezelőtt lezajlott februári események fontos határkövet jelentenek Csehszlovákia történetében. Dolgozó népünk végérvényesen elhárította mindazokat az akadályokat, amelyek útját állták köztársaságunk szociális, gazdasági és politikai átalakulásának. A februári napok nemcsak fordulópontot jelentenek történelmünkben, hanem kimeríthetetlen forrást is, amelyből valamennyien tanulságot, bátorítást meríthetünk szocialista hazánk felvirágoztatásáért vívott küzdelmünkben. Minél nagyobb távlatból szemléljük az eseményeket, annál élesebben rajzolódnak ki előttünk az ország létét akkor fenyegető veszedelmek. Tanúi voltunk a munkás-paraszt szövetség megbonthatatlan egységének, munkásaink és földműveseink kérlelhetetlen elszántságának, akik a sorsdöntő napokban Csehszlovákia Kommunista Pártja zászlaja alatt szétzúzták a csehszlovák reakció államellenes puccskísérletét és megteremtették a szocialista fejlődés feltételeit hazánkban. Mindannyian, akik azokban a zimankós februári napokban görcsösen markolásztuk fegyverünket, akik hidakat, gyárakat, középületeket őriztünk, akik köztársaságunk biztonságára vigyáztunk, élénken viszszaemlékszünk az akkori télutóra. De azóta újabb nemzedék nőtt fel, amelyek már nem fűződnek közvetlen élményei 1948 februárjához. Ezek a ma negyven év körüli polgártársaink csupán szüleik vagy tanítóik elbeszéléséből ismerik az akkori eseményeket. Ezért kell minduntalan visszatérnünk a februári eseményekhez, hogy megismertessük a mai fiatalokkal az akkori idők történelmi jelentőségét, a belső reakció ármánykodását, a tőkésországok prédaleső éhségét a görönygyös utat, amelyet meg kellett járnunk, hogy biztosíthassuk népünk számára a magas színvonalú mát és jövőt. Az 1948 februárját követő években döntő jelentőségű változás állott be a dél-szlovákiai magyar dolgozók életében is. A felszabadulás utáni első három évben még vitás volt a politikai hatalom kérdése. Az államhatalmat ugyanis a burzsoázia egy része is gyakorolta. A szocialista irányzatú fejlődést akadályozó reakciós erők eltávolítása és a proletárdiktatúra megteremtése után, egyidejűleg bekövetkezett a szlovákiai magyarság nemzeti megújhodása is. A februári események felszámolták az 1945—1948-as évek sérelmeit, sőt jóvátették a szlovákiai magyarok ellen München előtt elkövetet igazságtalanságokat is. 1948 óta jelentősen gyarapodott a magyar tannyelvű iskolák száma Dél-Szlovákiában. Míg 1948-ban egyetlen önálló magyar tannyelvű iskola sem működött és csak 154 osztály állt 5400 magyar anyanyelvű tanuló rendelkezésére a szlovák iskolák keretén belül, négy évvel később, 1952-ben már 802 iskolát tartottak nyilván 1118 osztállyal, ahol összesen 65 956 gyermek részesült magyar anyanyelvű oktatásban. 1948. december 15-én jelent meg Szlovákiai Kommunista Pártja magyar nyelvű hivatalos lapjának, az Új Szónak első száma. E napilap lényegesen hozzájárult a dél-szlovákiai viszonyok konszolidálásához: összeforrasztotta és tömörítette Szlovákiai magyar nemzetiségű dolgozóit a párt által kitűzött országépítő feladatok teljesítésére. 1949. március 5-én megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, a CSEMADOK. Az egyesület azt a célt tűzte feladatául, hogy kitölti az 1945—1948-as években támadt réseket a kultúra fejlődésében. Rövid három év alatt a CSEMADOK szervezői tevékenysége csúcsteljesítményt ért el: 1952-1948 februárja a ma tükrében ben 450 helyi szervezettel rendelkezett már és negyvenezer tagot számlált. Közigazgatási téren is megnyilvánult a februári események jótékony hatása. 1948 februárjáig ugyanis magyar nemzetiségű állampolgár nem lehetett tagja a nemzeti bizottságoknak. 1952-ben az egykori bratislavai kerület dunaszerdahelyi, galántai, somorjai, nagymegyeri stb. járásainak helyi nemzeti bizottságaiba már 50 szá-RÓJÁK DEZSŐ 2
