A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-19 / 7. szám
I Amikor először láttam festményeit, meghökkentem. Nemcsak én. Novemberben nagy kiállítása volt Ia Városi Galériában, a Mirbachpalota első és második emeltének falain „sötételettek: Milan Mravec festőművész képei. Ott mondta az egyik lány a társnőjének a Menekülés az égő faluból elnevezésű kép előtt: — Szinte félek, ha nézem, megborzongok, mégis vonza a tekintetemet. Mravec képeit látva aligha vonatkoztathatjuk Fulla szavait a súlyos vallomást tevő művész alkotásaira. Fulla azt hirdette, a kép arra van, hogy örömet szerezzen az embernek. Mravec nem ezért fest. Az ő művei gondolkodásra késztetnek. Már akkor találkoztam vele és művészetével, amikor a képzőművészeti főiskolán Peter Matejka tanítlenes ciklusból. „Szörny“ és ezekhez hasonló, a nézőre nehezedő, súlyos alkotások. Szinte felüdülést okoz a „Lakodalom“ két változata meg a „Muzsikusok" és a „Sörözők". — Hogy miért festettem meg a lakodalom témájú képeimet? Kedvelem az érzelmek kifejezését, a szerelem kiteljesedését, ha szerelmes valaki, szívesen emlékszik a szépre. Talán engem is ez ihletett, örülök hogy megfestettem és így festettem meg. A „Sörözők sorozat képei is hasonló hangulatúak. — Valahogy így képzelem el a megértés szellemét, ilyen hangulattal; békésen ülnek egymás mellett az emberek, együtt vannak, együtt lehetnek. Mravec képein még a lakodalomban vagy sörözés közben sem vidámak az emberek, nyilván a Harmonikas sem játszik vidám nótát az ő képén, csüggedten tekintenek le a Cigányok a festő vásznáról. Ezek az alkotások sem hirdetik az élet örömét, még kevésbé a „Börtön", a „Menekülés az égő faluból", az „Elnémított hazafi", a „Megkínzott partizán", a „Sebesült partizán". Honnan hozta magával a sötét tónusokat, a komorság a fájdalom, a szenvedés, a küszködés kifejezését? Honnan hozta a különben vidám és barátságos Mravec ezt a sötét hangulatot? Talán szülőföldjéről, a köves, silány talajú Kiszucáról. Rakovában született, azon a tájon, amely valamikor elmerült a nyomor, a nélkülözés tengerében. Amelyről Jilemnicky is azt írta, hogy hiába indultak rohamra minden tavasszal, elszánt hittel a természet leigázásra, ősszel mindannyiszor vereséggel, bukással ért véget reménytelen harcuk. De nem adták fel a küzdelmet, ragasz-BOT HUVESZ VALLOMÁSA ványa volt. Az ötödik évfolyamos növendékek az iskola falára aggatták ki alkotásaikat. Megkérdeztem a tanártól: — Ki a legtehetségesebb a tanítványok közül? A professzor elmosolyodott: — Legtehetségesebb? A képzőművészetben nehéz az ilyen meghatározás. Egyik korábban érik be, mint a másik, hamarabb csillan fel a művészete, de talán a másik később erősebb művészegyéniséggé formálódik. Ezt a két alkotást itt érdemes megnézni, alkotóikról még sok jót fog hallani. Bacskay Béla és Mravec Milan egy-egy képére mutatott. Egyikük sem okozott csalódást, beváltották Matejka jóslatát. Meredek lépcsőn kell felmenni a műtermébe, amely a párizsi bohémtanyák légkörét idézi: Képek, rajzok tarka összevisszaságban. A folyosószerű padlásszobában nincsen sok hely; kész és készülő művek, öten ülnek az asztal körül, kellemes hangulatban, főtt kolbász, kancsó bor, meghitt, baráti légkör. Am ilyenkor is a művészet első a rangsorban, előkerülnek a rajzok, fényképek. A házigazda magyaráz, ágál, érvel, meggyőzően, lendülettel, energikusan, telve feszültséggel. Ilyenek az alkotásai is. Vallomások. — Majd átmegyünk a Mirbachpalotába, a kiállításra, ott mégiscsak több képem látható együtt, bár sajnálom, hogy helyszűke miatt nem állíthattam ki számos munkámat. A szociális motívumú Teher, I Cigányok című képeim túl nagy terjedelműek, és az egyes sorozatok képei sincsenek úgy egymás mellett, hogy egységes egészet alkossanak. Az első teremképei: mind megannyi felkiáltójel az igazságtalanság, a háború ellen. — Nemcsak a háború ellen, hanem az emberiség, az ember ellen 1 elkövetett mindennemű igazságtalanság ellen — mondja a művész. Sötét tónusű festmények, komor színek, gondolkodásra késztető alkotások, „Zokogó asszony" a Felkelés ciklusból, „Alakak" a háborúelkodtak mostoha kenyéradójukhoz, a szikkadt, köves kiszucai földhöz. Ez a makacsság, ez a küzdelem jellemzi Mravecot, ő is elszántan küzd az emberi jogok sárbatiprása ellen. Ezzel az elhatározással indult pályája elején. Ma már több mint tíz éve, hogy néhány társával létrehozta a „Fiatalok galériája" csoportosulást, s ennek már első kiállítása is nagy visszhangot keltett. Dr. Ludovít Petránsky akkoriban azt írta róla, hogy izmos tehetség indult útjára, olyan tehetség, akinek van mersze foglalkozni időszerű kérdésekkel, a ma égető problémáival. ‘í „Jelentős szociális érzékkel — ez már gyermekkorában kifejlődött benne — töpreng az életről, filozofálva ugyan, de anélkül, hogy elmerülne az absztrakt elmélkedésben" — írta róla a neves kritikus. : Találó jellemzése Milan Mravec elkötelezett művészetének.-os- í 1. Milan Mravec festőművész műtermében 2. Lakodalom 3Alakok a háborúellenes ciklusból 16
